Méghozzá zacskóból. Persze az autentikus alufóliás, sütőbetolt tepsis is megérne egy misét, de kezet a szívünkre: mikor morzsoltunk utoljára kukoricát és csináltunk belőle csuhébabát? Régen, nagyon régen. Manapság leginkább odamegyünk a közértnek azon polcához, melyen a rágcsálnivalók – pisztácia, mogyoró, kesudió – megtalálhatók és levesszük a legolcsóbb partikrékert, a sajtos, sós, avagy vajas pop cornt.

Száz forintba kerül körülbelül egy zacskónyi csemege, egy rozéval a hónunk alatt pedig bármelyik házibuliban persona gratává válunk a párosítással. Ám akármilyen egyszerűnek is tűnik, vannak fortélyai az elkészítésének, ezt tudja az, aki már odaégetett egy csomagot annyira, hogy utána két hétig kellett tárogatnia az ablakot. A mikrosütő kisikálása sem kevésbé időigényes, mint a bűz kiűzése.

Azt gondolnánk, elég elolvasni a három lépésben illusztrált használati utasítást, de nem. Ennél sokkal szofisztikáltabb a módszertan, nem mindegy ugyanis, hogy a megadott 2-4 perc, kettő vagy négy. Sőt! Másodperceken is múlhat a tökéletes pattogatott kukoricánk. Ami ilyen: hófehér, ropogós, és persze minden szeme szépen kinyílt, úgy nem ér, hogy a tál alján marad egy maréknyi pattogatlan. Vagy pattogtalan. Mindegy, semelyik szó sem adekvát, de tudjuk, miről van szó, és szívesen elkerülnénk azt a fogászati számlát, melyet egy-egy ilyen kemény gömböcske okozhat.

Első lépés: tépd szét, és simítsd

A gyorsétkek világában ez a mozdulat nagyjából a kötény felkötésével egyezik meg a régi iskolás főzőcskézéssel szemben, de nem is színes, márkaarculatot feltüntető csomagolás eltávolítása, ami különösebb tudományt igényel, hanem az, ami a második legfontosabb fast foodos mozdulatot kell hogy megelőzze. A mikrosütőbe való behelyezés előtt ajánlott ugyanis gondosan széthajtogatni a zacskót. Ha nem tesszük, elképzelhető, hogy nem lesz elég helye a kukoricaszemeknek a pattogásra. Nem mindig nyílik ki a hő hatására a vákuumcsomagolás. Végeredmény: sok szétégett, pattogatlan bogyó. A háromrét hajtott papirost tehát szépen simítsuk ki.

Második lépés: adj pár percet az életedből

Ne gondoljuk, hogy elegendő rácsukni a mikróajtót a lapos csemegére, melyet pár perc után hatalmas ballonná fújódva vehetünk ki a modern konyhai kellékből. Ekkor jön elő ugyanis a kettőtől négy percig problematika. Függ ez a hőfoktól, a mikrosütő teljesítményétől, de van egy olyan érzésem, hogy még a kukoricaszemek hangulatától is. Ezért ajánlatos inkább mellette maradni és figyelni, mi történik. Pár percet kell kibírni, lehet közben csodálni a természet és az ipari forradalom két eme csodájának egybekelését.

Harmadik lépés: számolj kettőig

Az én tizenötéves mikrómnál a következőképp írható le a háromperces folyamat. Nagyjából fél perc környékén kezdődik a pattogás, a dübörgés egyre intenzívebb, majd a kettő és felediknél elkezd csitulni. No, ekkor kell résen lenni, és bevetni a hármas szabályt. Akkor kell leállítani a sütőt, ha két pattogás között el tudunk számolni kettőig. Mármint, ha másodperc alapú a számolásunk, ha félmásodpercalapú, akkor négyig. Ezzel el tudjuk kerülni, hogy odaégjen, de azt is, hogy ott maradjon egy csomó szomorú szem magába zárkózva. Ezek alapján tehát nem arra kell figyelni, hogy pontosan hány percig tart a móka, csupán a hanghatásokra kell ügyelni.

Negyedik lépés: levajazva

Miután kivettük, nyissuk szét a zacskót, élvezzük a felénk csapódó illatokat, és szórjuk az öblös tálba. Nos, valakinek még itt sincs vége a főzőcskének. Ha például csak sósat találtunk a polcon, azonban szeretnénk vajasat enni, ez még ebben a pillanatban megoldható. Csupán a vaj megfelelő állagáról kell gondoskodni. Próbáltam már a forró állapotú kukoricára hűtőből kivett vajat mérni, de nem túl szerencsés, a pattogatott kukorica ugyanis nem tud olyan hőmérsékleten maradni, hogy elolvadjon a kemény vaj. Ezért érdemes pár másodpercen át olvasztani, és úgy rácsurgatni. Vannak olyan elvetemültek, akiknek még a gyárilag vajas sem elég, ők az előző utasítást hajtsák végre újra. Kóstoltuk már a karamellás verziót, valakinek borzadály, de van olyan állapot, amikor hatalmas eufória az édes sóssága. Ja, és persze ezt is lehet még vajazni.