IN

Az a jó a péntek délutánban, hogy még melegen süt a nap, de már nem éget. Meg az is, hogy semmi nem zavarja az embert a kora nyári szemlélődésben a Várban, sem tüntetők nem álldigállnak a Sándor-palota előtt, sem pálinkaturisták nem tülekednek a standok előtt.

Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy talán a pálinka nem olyan erős hívószó – még –, mint a bor, másrészt viszont rögtön ellent is mondunk saját magunknak, mert este 6 felé már kellemesen zsongani kezd a Hunyadi és az Oroszlános udvar, több színpad környékén is élénkebb lesz az élet, így kénytelenek vagyunk átértékelni korábbi megállapításunkat.

2012 a barack éve, így illő, hogy mi is elsősorban ebből a gyümölcsből készült párlatokkal kerüljünk közelebbi kapcsolatba. Békési Zoli bácsi új szortimenttel rukkolt elő az idén, közte bíbor kajszipálinkával, amivel kapcsolatban azt tudjuk meg tőle, hogy a centrális erőteret célozta meg: egyensúlyba kívánta hozni a tradíciót, a klasszikus készítési módot, miközben egy picit elmozdult a divat felé is, ezért háttérbe szorította a párlat lekvárosságát. Nekünk bejött.

Bezericsék érlelt kajszija is megdobogtatta a szívünket, és örömmel vetettük magunkat a beharangozóban olvasott barackpálinkával meglocsolt baracklekváros fánkokra, ám a katarzis elmaradt. A fánk fáradt és szikkadt volt, a baracklekvár viszont legfeljebb nyomokban tartalmazott pálinkát – később a szervezők elárulták, hogy eltekintettek a lekvár alkoholos dúsításától.

Volt helyette viszont pálinkás csoki. Abban tényleg volt pálinka is meg csoki is, ám cukros roppanása minket túlságosan emlékeztetett a dianás cukorkára. Ezzel kapcsolatban lelkes asztaltársaságunk megosztotta velünk azt a csodálatos történetet, hogy annak idején Diana hercegnő halálakor az elhunyt hírességről megjelent könyv bemutatóját a kiadó dianás cukorkákkal gondolta sokak megdöbbenésére feldobni.

IN

Alig kéttucatnyi pálinkaház házikói sorakoznak a két udvarban, és nem álljuk meg, hogy ne hörpintsünk egyet Márton és Társa elbűvölő illatú borókapárlatából, miközben figyelmünket már az egyéb különlegességek kötik le. Például az egyik legtávolabbi sarokban szerényen megbúvó macaronos bódé. Macaront készíteni és fogyasztani manapság világdivat, amivel kapcsolatban csak annyit jegyeznénk meg, hogy sokkal kevesebb élvezetet nyújt a macaronevés, mint amennyi bonyodalommal jár a mandulalisztes sütik elkészítése, de ez már legyen a készítők gondja. Minket a macaronok annyiban tudtak e pénteken meghatni, hogy pálinkás lekvárral töltötték meg őket – bátran ajánljuk valamennyit, de különösen  kökénypálinkásat a művelt publikum figyelmébe.

A békebeli hangulatról nemcsak a szelíden tántorgó párlatrajongók, hanem a fel-feltűnő cigányzenészek is gondoskodnak. Meg az ételes standok, ahol sülthúsos-zsíros kenyeret, de frissen sütött burgonyachipset, haltepertőt, sőt, baracklekváros gombócot vagy akár pálinkából készült fagylaltot is lehet vásárolni. Ha pedig valaki elunta volna a pálinkázást, a Vinoport vagy a DiVino standjánál hazai borokkal is „lazíthat”.