szerző:
Izsák Norbert
Tetszett a cikk?

Magyarország igenis beérte a Nyugatot. Legalábbis a természethű borok tekintetében.

Húzós volt a múlt szombat a borisszáknak, ráadásul szemináriummal kezdtünk a Gerbaud Házban megrendezett természethű borok mustráján. Aktuálpolitikával hál’istennek nem kellett foglalkozni,de narancsból kijutott. Már ami a poharakat illeti.

Volt, akinek csak ismételni kellett, más most tanulta: a narancsbor olyan fehér bor, amit bogyózás után legalább 24 órán át, extrém esetben hetekig vagy hónapokig tartottak héjon. Ettől aztán narancsos forradalom megy végbe, ami nem fülkékbe: palackokba torkollik.

Az első minta sok értékkel érkezett: Demeter Zoltán 13 nap együtt nevű 2011-es, a Becsek-dűlőből származó furmintja kicsit édeskés, érett, intenzív illatú komplex bor. Minden van benne. A tokaji borász már másodszor kísérletezik ilyen borral, célja az, hogy feltámassza az elfeledett száraz szamorodni hagyományát, és ehhez bizony ilyen előtanulmányokat sem árt folytatni.

Szerinte Tokajon – egy kis odafigyeléssel, gondolkodással és alázattal – minden sikerül az innovatív borásznak. Nyilván Tokaj a világ legjobb borvidéke, ám ezt olyan hévvel mondja, hogy hirtelen el is hisszük – miután pedig megkóstoljuk a külföldi narancsborokat, meggyőződéssel valljuk is. Előtte azonban még ott van Kaló Imre. Pontosabban leánygyermeke, Kaló Julcsi, aki a papa 2003-as olaszrizlingjével lepte meg a közönséget. Tulajdonképpen mindegy is, mit húz elő a szomolyai borász a pincéjéből, meg fogja lepni az embereket.

diamondbridge.hu

A kilenc éves rizling volt az erdész-borász első bátortalan kísérlete arra, hogy a kékszőlők után fehér szőlővel is kipróbálja a héjon erjesztést. A szőlőszemek mintegy felét megtámadta a botrytis, így a pohárból dől az aszús illat. A száraz bor édeskés illata olyan csavart ad a bornak, amilyet Ivan Djokovic szokott Grand Slam-döntőben, ha nagyon büntetni akarja az ellenfelet, így aztán nem csoda, hogy vágni lehet a csendet. Nem mellesleg a bort vagy hetven napig tartották a héjon.

Ha ilyen lenne minden unortodox próbálkozás, amivel Magyarország kísérletezett az elmúlt években, Kaló Imre sikerrel pályázhatná meg a nemzetgazdasági miniszteri posztot.

Érdekes módon a hvg.hu által megkérdezett egyik résztvevőt sem hatották meg különösebben a külföldi narancsborok, sem a szlovén, sem az olasz fehérek nem okoztak múlhatatlan "aha"-élményt bennük. Az egyetlen kivételt talán a Movia Puro Rosé jelentette, ám ez nem narancsbor, hanem egy 2003-as pezsgő volt, amit nyilvánosan, mindenki szeme láttára egy vízzel töltött üvegtálban degorzsáltak.

A saját élesztőkkel, stabilizálószer nélkül elkészített pezsgőt 2005-ben palackozták, agresszív, fésületlen buborékjai óriási élményt jelentettek mindenkinek. Annyit megjegyeztünk, hogy "ez a pezsgő a kályha, innen kell elindulni, a pinot noir nélkülöz minden műmájerséget". A sort a Gravner Breg 2005-ös amforás érlelésű bora zárta. A termelő nagyon elégedett volt vele, aminek mi szívből örülünk, de ezt az ízvilágot azért szokni kell.

Mind mondják, ma már az érdekesség jelenti a tökéletességet, és e tekintetben nyilván tökéletes a bor. Említeni mi mégis leginkább azért említjük meg, mert az előadók szerint ilyesféle bort ihattak a rómaiak. Klasszika- filológusok nyilván nagy élvezettel fognak koccintani vele, de mi inkább továbbmentünk a sétáló kóstolóra.

Nem tudtuk végigkóstolni mind a 37 kiállító közel 150 borát, Bott Juditnál például csak a 2008-as furmint-hárs cuvée-be kóstoltunk bele. Nem kellett volna. Kiderült ugyanis, hogy nevezett bor már a termelőnél (is) elfogyott, talán még a Terroir Clubban lehet néhány palackkal beszerezni, ám ez meglehetősen kétséges, merthogy minden bizonnyal más is megkóstolta azt. Von Beöthy 2011-es Sauvignon Blanc-ját kóstoltatta meg velünk, elmondta, hogy bora amiatt lehet a szokásosnál kevésbé minerális, hogy a hegy lábán terem a szőlő.

Éppen megdicsértük volna friss szürkebarátjának metszően zöldalmás jegyeit, amikor leint: szerint majd 4-5 év múlva lehet érdemben foglalkozni ezzel a borral. Továbbmegyünk, és izgatottan vadászunk általunk ismeretlen termelőkre. Előbb átverekedjük magunkat az Orsolya pincészet simulós rizlingjén és Szentesi József csodásan komplex A cuvée-jén, majd megérkezünk a Meinklang pincészet standjához.

Somlói juhfarkja hidegen hagy, ám ausztriai, betontojásban érlelt 2009-es Sankt Laurentje hosszú, nem múló mosolyt húz az arcunkra. A mosoly, ha lehet, tovább szélesedik, miután Szászi Endre 2006-os rizlingjét is megkóstoljuk, majd friss, 2011-es Zeuszát, amely a korábbi Kabócás rizlingek komplexitását idézi. Kortyolunk egyet zabolázhatatlan cabernet sauvignonjából, a 2006-os Bitangból is, majd új élmények után nézünk.

Jóllehet Gajdos-borokkal már korábban is találkoztunk, de eddig soha nem tudtuk megfejteni, mit is jelent pontosan az általuk követett speciális bio megközelítés, ami csak kevesek sajátja. Nos, kiderült, hogy Gajdosék úgynevezett PI-bort termelnek. Ez azt jelenti, hogy a szőlőt is PI-vízzel kezelik, majd a bort átfuttatják egy olyan, japán technológián alapuló készüléken, amely megmágnesezi az italt, és az elektronokat déli irányba rendezi.

Hogy ez mit jelent, ne tőlünk kérdezzék, mindenesetre a pince szerint így megnő a bor eltarthatósága, jobb lesz az íze, jóval lassabban részegedik le tőle az ember, nem lesz másnapos, sőt, még az íze is selymesebb. Sajnos, nem fogyasztottunk annyit a borból, hogy minden hatását maximálisan érzékelhettük volna, de hogy a Terra Hungarica általunk kóstolt, bio-, PI-, biodinamikus és ökoborai alaposan meg- és felenergizáltak, azt kár volna tagadni.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!