A Google Zeitgest 2012 magyar keresési listájának dobogós harmadik helyén végzett étel leírását nem véletlenül firtatják annyian a hálón. Bármily furcsa, nem jellemző,hogy szakácskönyvekben megtaláljuk a brassói receptjét. Legalábbis ilyen címszó alatt. Amúgy aprópecsenyéznek rendesen különféle címkézésekkel, s vagy húsz féle – leginkább nüánszokban eltérő - elkészítési móddal.

Először is ne ringassuk magunkat illúzióba: ez nem egy ősmagyar étel, amihez előző életében a hozzávaló hús a Vereckei hágón át érkezett a nyereg alatt puhítva. Másodszor is, semmi köze Brassóhoz ,pláne álom nagy Magyarországhoz. A múlt század ötvenes éveinek Budapestjéhez annál inkább.

Papp Endre vendéglős imigyen számol be visszaemlékezéseiben a brassói születéséről: „A Mátyás Pince már kezdett menni, mint halvendéglő, de a húsokkal még bajban voltunk, mindenekelőtt a minőséggel. Mert ugyan mit kezdhettem 1071 darab sertésfarokkal, amit egy hétvégén leraktak a raktárba? Ebből kellett volna szombat-vasárnapra a húsra éhes vendégeknek biztosítani a választékot. Mit volt, mit tenni, a séfemmel lefaragtattam (szaknyelven snátolásnak hívják) a kevés húst a csontról-porcról, hagymás zsírban megpirítottuk, hozzávágtunk kevés paradicsomot, paprikát, fűszereztük borssal, tettünk bele fokhagymát, néhány szál friss zöldséget, vékony csíkokra vágott szalonnát, s hagymás resztelt burgonyával tálaltuk. Most már csak nevet kellett adni a sültnek.”

stonepub

S mert Papp mester nemcsak az erdélyi konyhának volt elkötelezett rajongója, de ismerte a román/szász brassói rostélyost is, a keresztségben a brassói nevet kapta a magyaros aprópecsenye. Ő pedig a fáma szerint 30 forint jutalmat illetékes szervektől a sertésfarok hasznosításáért. Új idők új szelei aztán elfújták a farkakat, és jöhettek a szűzek a konyhára.

Minőségi brassói sertés szűzből, szál zöldségek nélkül, resztelt helyett kockára vágott főtt-pirított burgonyával, jó fokhagymásan. Az ezredfordulóig nem győzték kiművelni szakácsok különböző konyhákon, mert oly népszerűségnek örvendett, hogy lehagyhatatlan volt az étlapokról. Nem szólva a hobbifőzőkről, akik csinálták karajból, lapockából, pulykacombból, csirkemellből,zöldborsóval dúsítva, a tubusból piros arannyal turbózva, az üvegből Kocsis Irmát alálöttyentve és még ki-ki agylövése, ízlése szerint. Aztán hosszú, néma csend, s lám: győzött a retro, megint ide kívánkozik a tányérokra.Talán, mert aránylag zsebbarát áron kivitelezhető, nem túl időigényes, viszont szapora, laktató étek.

Alaprecept

Ha négyen ülünk az asztalhoz, elég lesz 60 dkg sertés szűz csíkokra vágva, az fölveszi majd a  kilónyi, kockára vágott, előbb megfőzött, aztán lepirított burgonyát rendesen. Szükségeltetik még 10 dkg jóféle szalonna, 6 gerezd fokhagyma felaprózva, só, őrölt bors, zsír (olaj) a sütéshez. Ízlés szerint egy-egy zöldpaprika, paradicsom, esetleg kis fej cikkekre vágott hagyma,de ez már mind bónusz.

A csíkokra vágott húst az apróra felkockázott szalonnával bő, forró zsiradékban pirosra sütjük.Alásegíthetjük a hagymát is,ha nem bírnánk magyar ételt nélküle elképzelni. Ha szaftosabban kívánnánk, akkor dobjuk mellé félidőben a feldarabolt paradicsomot, paprikát. De a fűszerezést, fokhagymázást hagyjuk az utolsó fázisra, mielőtt összekerülne az előkészített, már szintén lepirított, melegen tartott burgonyával. Így jobban érvényesülnek az ízek. Az eljegyzést követően már csak összemelegítjük a párost, és frissen tálaljuk. Savanyúság, fröccs ajánlott.

Ha gombával, zöldborsóval sütögetnénk az apró pecsenyénket, akkor bakonyi burgonyás címszó alatt keresgéljünk receptet, például Lajos Marinál.