szerző:
Kovács Gábor
Tetszett a cikk?

Ha az egy főre jutó sörfesztiváloknak világversenye lenne, akkor biztos, hogy Budapest dobogós, de legalább pontszerző helyen végezne. Így van ez évek óta. S gyanítjuk, hogy a siker újabbakat generál majd. Úgy tűnik, sörfesztezni nyereséges vállalkozás.

Mielőtt azonban elkezdenénk irigyelni a szervezőket, gondoljunk csak bele mennyi feladat: a terület megszerzésétől, a potemkin falu felépítésén át, a fellépők beszervezésén keresztül, a biztonság megóvásáig, számos akadályt kell megugrani, hogy aztán záráskor megvonhassák az egyenleget, amelyet akár egyetlen esős nap is megbillenthet.

A fesztiválozót, leginkább a sörbarátot azonban mindez nem érdekli, enged a tömegvonzásnak és valamennyi sörfesztiválra – de legalábbis többre – igyekszik kilátogatni. Nem nagyon foglalkozik az örökösen visszatérő problémákkal, számára mindennél többet ér, fontosabb, hogy az adott eseményen minél több sörkülönlegességgel ismerkedhessen meg.

A szervezők talán ezt a feladatot tudják legkönnyebben megoldani. Ez elsősorban az egyre szaporodó kisüzemi sörfőzdéknek és a gerillafőzőknek köszönhető – többségük évente akár négy-öt újdonsággal is kirukkol. De szépen emelkedik az importból kapható sörök száma is, ebben erős verseny alakult ki a cseh és a belga sörök között. E két sörnagyhatalom saját budapesti fesztivállal is dicsekedhet, de nincs olyan fesztivál, ahol ne képviseltetnék magukat. Ezzel szemben az „echte ungarische” Oktoberfesten – az idény utolsó nagy sörfesztiválján, a német sörgyártást kizárólag a Paulaner és az Erdinger képviselte. Viszont Tibi atya fröccssátra a dodzsem és a hánytatógép (pörgő-forgó ringlispíl) közvetlen szomszédságában valóban magyaroschá tette a fesztivált, melyből természetesen a cseh és belga sörök mellett nem maradhatott ki az Igazi Csíki Sör sem, mely szintén állandó résztvevője lett a budapesti fesztiváloknak.

Nem tisztünk állást foglalni a Heineken és a csíkszentsimoni sörgyárak vitájában. Csak eszünkbe jutott, hogy Csehországban mekkora fricskát kaptak picit hasonló ügyben a sörfanok...

Több hagyományos sörfesztivál is új helyszínre költözött: míg a cseh jól járt a Szabadság téri helyszínnel, a tágasabb térrel, a Főzdefeszt jobban mutatott tavasszal a Városligetben, mint ősszel a Felvonulási téren. A leghangulatosabb talán a szezonnyitónak meghirdetett tavaszi, illetve szezonzáró őszi Corvin sétányi fesztivált mondhatnánk. Viszont úgy tűnik, hogy a Palotanegyed, a Főzdefeszt távozásával nem tud ahhoz fogható eseményt összehozni – pedig évről évre próbálkoznak. Idén eredetileg a Főzdefeszttel egy időpontban lett volna a rendezvény, de a feszt szervezői inkább halasztottak egy hetet az időjárásra hivatkozva.

A Budavári Sörfesztivál a legnagyobb szabású, a legtöbb látogatót vonzó esemény, bár gyanítjuk, hogy a külföldieket nemcsak a koncertek és a szép számban kínált sörök, hanem az ehhez díszletként szolgáló Budai Vár is vonzza  a helyszínre. Itt minden tekintetben profi a szervezés, a belépős eseményen üvegkorsóba mérik a sört, számtalan fellépő teszi színesé a programot és még a toalettek előtt sem kell hosszasan várakozni.

©

Tapasztalatok szerint a sörért sem kellett sehol megküzdeni, a leghosszabb sorok a Dreher Sörgyárban rendezett helyi sörfesztiválon kígyóztak, talán a rendezők sem készültek akkora érdeklődésre: hiszen mégiscsak egy külvárosi üzem területére hívták a sörbarátokat.

Végül elérkeztünk a sörfesztiválok legvitatottabb kérdéseihez. Mivel ezeket számos írás kivesézte már, mi csak érintőlegesen ejtünk szót róluk. A legyen belépő vagy ne legyen belépő kérdését a rendező dönti el, és ha ezért kap is valamit a polgár – programot, biztonságot, tisztaságot, ingyenes WC-t, stb –, akkor egy szavunk sincs ellene, ahogy nincsenek igazán ellenérveink a Főzdefesztes „kötelező pohár” ellen sem. Ki-kidöntse el, megéri-e neki a poharat, vagy a belépőt megvenni. A belga sörfesztiválon – bár alig van, aki a három pohár sörnél megáll – még kötelező fogyasztás is van, ha nem is így nevezik. Mégse tiltakozik ellene senki.

Az üveg vagy műanyag korsó kérdése kardinális, ha azt vesszük, hogy komolyabb kóstolásra alkalmatlan a műanyag pohár, de ismerjük be, hogy a többségnek a harmadik kör után már szinte úgyis mindegy miből iszik: jól fog esni, és kész. Egyébként a fesztiválokon általában – csak a szervezők, illetve standosok jóindulatán múlik - kérhetünk sört a magunkkal hozott pohárba, és az öblítés is valahogy mindig megoldható. Ha viszont se nem viszünk, se nem engedik, viszont kategorikusan elzárkózunk a műanyagpohártól, sajnos ki kell hagyni egyik-másik fesztivált.

Ha valami neuralgikus és mintha megoldhatatlan feladat elé állítaná a rendezőket az a WC-k megfelelő száma és rendszeres tisztántartása – ebből a szempontból a Főzdefeszt és a Cseh sörfesztivál vizsgázott a legjobban. Némi javulás azért mindenütt tapasztalható.( Részünkről inkább fizetünk egy százast, ha nem kell sorban állni és belépve sem hányjuk el magunkat a kosztól és a bűztől). Mellékesen megjegyznénk, hogy az Oktoberfesten Münchenben közel egy kilométer a piszoárok hossza, de olykor itt is adódnak tumultuózus jelenetek.

Hogy mindebből mi a tanulság? Hát, hogy a magyar szeret sörfesztiválozni. S két idény között is sörözni...

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Minden idők legjobb digitális startjával rekordot döntött a Cyberpunk 2077

Minden idők legjobb digitális startjával rekordot döntött a Cyberpunk 2077

Weinstein áldozatai 17 millió dollárt kaphatnak

Weinstein áldozatai 17 millió dollárt kaphatnak

"Covid-19 blues": már neve is van annak, amit érzünk

"Covid-19 blues": már neve is van annak, amit érzünk