Pesszimista várakozások

A járulékemelésekről tett bejelentésekból kimutathatók a jövedelmek nominálértékben való csökkenésére vonatkozó lakossági várakozások a 2006. III. negyedévi GfK Fogyasztói Bizalom Indexben. A fogyasztók 35 százaléka gondolja úgy, hogy családjának jövedelme az elkövetkező egy évben alacsonyabb lesz, mint az elmúlt évben volt. Arányuk a márciusban mért és már akkor is kiugróan magasnak számító 30 százalékhoz képest további 5 százalékpontos emelkedést mutat. Ezek a pesszimista várakozások pedig nyilvánvalóan megmutatkoznak a háztartások jövedelmének reálértékére vonatkozó válaszadásokban is: a megkérdezettek 63 százaléka gondolja úgy, hogy a következő 1-2 évben a fogyasztói árak emelkedésének köszönhetően kisebb mértékben fog nőni a jövedelme – mondja Kozák Ákos, a GfK Hungária igazgatója.

„Az elmúlt 15-17 év fogyasztási trendjeit alapul véve még csökkenő reálkereset mellett sem lesz jelentős visszaesés a fogyasztási cikk kereskedelemben, legalábbis nem a napi cikkek területén” – mondja Kozák Ákos a GfK Hungária igazgatója, aki szerinte az elmúlt időszakban a magyar vásárlók rendre mozgósították az egyébként nem látható jövedelmeiket, ha megszorító intézkedéseket vagy romló fogyasztási feltételeket éreztek.

„Az elmúlt négy évben nőtt a fogyasztás, ha ezt egy létrás hasonlattal akarnám érzékelhetővé tenni, akkor azt mondanám, az elmúlt években 4-5 fokokat léptünk fölfelé, most pedig majd egyet visszalépünk”­ – állítja Vámos György a kiskereskedelemben várható változásokról. Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára azt is hangsúlyozza, hogy 2002 óta 30 százalékos növekedést könyvelhettünk el, s persze lesz csökkenés jövőre, de azzal a 2005-ös szintre lépünk majd vissza, nem pedig a 2000-esre. „Aki eddig megengedhette magának, hogy naponta téliszalámit vásároljon, az ezután is megteszi majd, de aki a középkategóriás termékek kínálatából vitt haza, például párizsit vagy sonkát, azok most vagy kevesebbet fognak venni vagy olcsóbbat választanak majd” – utal a főtitkár a napi szinten megjelenő különbségekre. Egyelőre azonban tény az is, hogy a kiskereskedelem volumene nem torpant meg – állítják szakértők, akik ezt annak tulajdonítják, hogy a megszorító intézkedések hatása jövőre érezteti majd a hatását igazán.

Majd kétszer meggondoljuk. © Marton Szilvia

A fogyasztási kedvet a pillanatnyi jövedelem mellett más fontos tényezők is befolyásolják. Például aki pozitívan ítéli meg munkahelyi kilátásait, könnyebben adja ki a pénzét, mint aki bizonytalannak tartja az állást. A vásárlási hajlandóság függ a személyes anyagi helyzet megítélésétől, valamint attól is, hogy a vásárlók éppen alkalmasnak tartják-e az időpontot fogyasztási cikkek vásárlására – sorolja Nevihostényi Éva, az ACNielsen marketing igazgatója azokat a feltételeket, amelyek befolyásolhatják a fogyasztók viselkedését. A piackutató cég egyik felméréséből egyébként kiderül, hogy a megszorító intézkedések hatására csak minden második budapesti készül fogyasztásának csökkentésére, míg vidéken ugyanez az arány kétharmad. Minden harmadik fővárosi válaszadó bízik abban, hogy fogyasztását nem kell visszafognia, vidéken azonban ez már csak minden negyedik városlakóra igaz. Az életkor növekedésével együtt egyre magasabb a pesszimisták aránya – olvasható ki a felmérésből. A fiatal felnőttek közel fele gondol fogyasztásának csökkentésére, míg a 45-60 éves korosztály kétharmada tervez visszafogást. Társadalmi státusz szerint a magasabb csoportba tartozók kedvezőbben ítélik meg fogyasztásukat a közeljövőben, mint az alacsonyabb csoportok tagjai.

Erről mondunk le elsőként. © sxc.hu

„Ha azt mondjuk, összehúzzuk a nadrágszíjat, akkor az a fogyasztás esetében nem csak átvitt értelemben igaz, elsőként ugyanis a ruházati termékekből kezdenek kevesebbet és olcsóbbat vásárolni az emberek”­ – utal rá Vámos György, hogy miről mondanak le elsőként a vásárlók, ha kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk. „A kínai piacokra mennek majd azok is, akik eddig még nem jártak oda, és azok is, akik az utóbbi években már nem jártak oda, de most várhatóan visszatérnek” – mondja.

Az alacsony árat legtöbben a ruhaneműnél célozzák meg (a megkérdezettek 54 százaléka) – erősíti meg Vámos György szavait az ACNielsen felmérése. A ruházatot követik a háztartási tisztítószerek, friss élelmiszerek, előre csomagolt élelmiszerek, személyes higiéniai termékek, ásványvíz és szeszes italok. A fogyasztás nagyobb arányú visszafogása az élvezeti cikkeknél várható, mint az alkoholtartalmú italok és az édes vagy sós rágcsálnivalók. A megszorító intézkedések legkevésbé a „szükségesnek” tartott termékek mennyiségi eladásait befolyásolhatják; ilyen többek között a friss hús, zöldség-gyümölcs, ásványvíz, tea és kávé vagy a személyes higiéniát szolgáló cikkek és a háztartási tisztítószer – sorolja Nevihostényi Éva azokat a termékcsoportokat, amelyekből valószínűleg nem vásárolunk majd sokkal kevesebbet.

Fogyasztói kosár

A fogyasztóiár-index a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árváltozását méri. Az árváltozásokat a termékekből és szolgáltatásokból összeállított fogyasztói kosár alapján számolják. A kosár tartalmát néhány nagy főcsoportba lehet osztani. Ilyen főcsoportot alkothatnak az élelmiszerek, a ruházkodási cikkek, a tartós fogyasztási cikkek, a szeszes italok, a háztartási energia stb.

A megszorítások nemcsak ésszerűsített bevásárlólistákat eredményeznek, de várhatóan kompenzálni is igyekeznek majd a családok. A megkérdezettek közül minden harmadik azt mondta, hogy spórol majd, és csak azt veszi meg, ami szükséges, vagy olcsóbb, mint az eddig vásárolt termékek. Minden tizedik ember úgy válaszolt, hogy plusz munkát vállal majd, többet dolgozik, a válaszadók 7 százaléka pedig úgy tervezi, hogy kevesebbet költ majd rezsire – foglalja össze Nevihostényi Éva a fogyasztói stratégiákat.

Az Európai Unió fejlett piacainak fogyasztói kosara és a magyar fogyasztói kosár között egyelőre jelentős eltérések vannak, ilyen például az egészségügyi kiadásokra fordított összeg, másrészt pedig az élelmiszerre fordított kiadások. Ez utóbbi esetében – nálunk még mindig meghaladja a 20 százalékot az élelmiszerek vásárlása a háztartások kiadásában, amíg ez a legfejlettebb piacokon 10-15 százalék között van – utal Kozák Ákos arra, hogy nehéz lenne összevetni az uniós országok fogyasztási szokásait a mienkével. „A növekvő vásárlóerővel bizonyosan várható átrendeződés a fogyasztási szerkezetben, mégpedig a szolgáltatások irányában. Az egészségügyi reform az egészségügyi kiadásokra fordított összegeket fogja meghatározni, a hosszútávú ingatlanpiaci trendek pedig a lakhatási kiadásokat fogják befolyásolni” – teszi hozzá. Vámos György szerint az elkövetkező két év lesz igazán kritikus, de 2008 második felében már – a főtitkár reményei szerint – „megindulhat valami” főként az EU-s pénzek generálta beruházások, illetve az ehhez szükséges munkaerő fogyasztásának köszönhetően.

Aranytojás-rántotta

© hvg.hu „A magyar lakosság fogyasztása 1997 óta folyamatosan és gyorsulva nő. Egy határig ez utóbbi természetes is, de az már kevésbé, hogy a fogyasztás dinamikája 2001-2002-ben a beruházásokénak már a másfélszerese volt, a GDP-növekedés ütemét pedig 2001-ben közel másfélszeresen, 2002-ben pedig már több mint két és félszeresen haladta meg. Az utóbbi fél évszázadban csak 1954-ben, Nagy Imre miniszterelnöksége idején mértek nagyobb növekedést a lakossági fogyasztásban, mint a tavalyi 8,7 százalék. Ráadásul a kormány, az MNB és a kutatóintézetek is egyetértenek abban, hogy a lakossági fogyasztás az idén is durván másfélszer annyira gyarapszik, mint a beruházások vagy a GDP” – írta Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese a HVG-ben, 2003-ban az Aranytojás-rántotta című vélemény-cikkében.