Sanghaji felhőkarcolók. A pénzhegyek már az égig érnek © mri-china.com

Egyes vélemények szerint az állami befektetési alapoknak már a puszta mérete és növekedési potenciálja is aggodalomra adhat okot. Az alapok 2,5 billió dollárra becsült vagyona ugyanis meghaladja a világ kockázati alapjainak összes vagyonát. A Morgan Stanley egyik tanulmányának előrejelzései szerint az ilyen állami alapok 10 év alatt 17,5 billió dollárra, 2022-ben pedig 27,7 billióra duzzadhatnak.

A „felvásárolják az országot” aggodalom már az USA-ban, Németországban és Franciaországban is jelentkezett. Ezekben az országokban ugyanis olyan szabályokat próbálnak megfogalmazni, amelyek kötelezővé tennék az állami alapoknak a politikától való tartózkodást a befektetési döntéseiknél, és az adott ország kormányának több eszközt adna a kezébe az ilyen alapok irányítására.

Az International Herald Tribune (IHT) szerint a Bush-kormányzat ez ügyben a Nemzetközi Valutaalapra és a Világbankra is megpróbál nyomást gyakorolni. Azt szeretné elérni, hogy vizsgálják meg a mintegy 2,5 billió dollárra becsült befektetéseket kezelő alapok viselkedését, és alakítsanak ki egy viselkedési kódexet. A kódexben a politikai és a befektetési döntések szétválasztása mellett még nagyobb átláthatóságot is követelnének az alapoktól, nevezetesen, hogy legyen nyilvános a prortfólójuk összetétele és a befektetési stratégiájuk.

Az amerikai piaci liberalizáció filozófiája úgy látszik most megfordult. Míg eddig az USA próbálta rábírni a világ országait, hogy adják el az állami cégeiket, nyissák meg a piacukat és engedjék be a külföldi tőkét, most úgy tűnik, az Egyesült Államoknak kellene ugyanezt megtennie. Ebben azonban az amerikai vezetés már nemzetbiztonsági kockázatot lát. Ezt úgy is lehet értelmezni az IHT szerint, hogy az USA mindenféle befektetést szívesen lát – kivéve azokat, amelyek a nemzeti biztonságát veszélyeztetik.

Az aggodalmaknak a jelenlegi piaci bizonytalanságok mellett az utóbbi idők ajánlatai is alapot adtak. Nagy-Britanniában az váltott ki némi zúgolódást, amikor idén Szingapúr és Kína részesedést szeretett volna szerezni a Barclay’s Bankban, illetve amikor Katar meg akarta venni az ugyancsak brit Sainsbury szupermarket láncot.

Az Egyesült Államokban ennél hevesebb ellenállásba ütközött Dubai ajánlata, amikor több amerikai kikötőt vásárolt volna meg, vagy egy kínai állami tulajdonban lévő olajvállalat Unocalra tett ajánlata. (Ez utóbbiakat az amerikai kormány megvétózta nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva.)

Ezzel szemben viszont nem okozott nagy felháborodást Dubai ajánlata a Barney’s amerikai kiskereskedelmi láncra, vagy Kína 10 százalékos részesedésszerzése az egyik legaktívabb amerikai magántőke-befeltetési cégben a Blackstone Groupban.

Németország az oroszoktól retteg. A német kormány azért aggódik, hogy Oroszország felvásárolja az olaj- illetve földgázvezetékeket, és politikai nyomást gyakorol Európára.

Az állami alapokon keresztüli befolyásszerzéstől való félelem Kína esetében hangsúlyosabban jelentkezik a gazdasági szerepének megerősödése és az ott felhalmozódó valutatartalékok miatt. Kínának jelenleg mintegy 1,3 billió dollárnyi valutatartaléka van, amelynek a jelentős része alacsony hozamú állampapírokban áll.

Kína a közelmúltban a Blackstone-ban vásárolt befektetése mellett nyitott egy 200 milliárd dolláros alapot Afrikában is. Bár az önmagában nem szokatlan, hogy a felhalmozott pénzeket az államok alapokba fektetik, hiszen több ilyen is létezik (például az Öbölben, Oroszországban, Szingapúrban, Koreában vagy Norvégiában), de mégis tartanak a kínai állami befolyástól – mondta el a hvg.hu-nak Móró Tamás, a Concord Értékpapír Zrt. részvénystratégája. Véleménye szerint azonban addig nincs veszély, amíg a kínai részesedés kisebbségben van.

A szakember szerint az állami befektetési alapokon keresztüli befolyás elméletileg lehetséges, a félelemnek van alapja, ám túlzottnak véli az aggodalmakat. Arra ugyanis még nem volt példa, hogy alapok politikai befolyást gyakoroltak volna országokra.

Bár a mostani gazdasági válság kialakulásában az IHT szerint sem volt szerepe az ilyen alapoknak, külföldi szakértők a jövőben mégis egyre nagyobb valószínűségét látják, hogy ezek az alapok a piacokat akár pozitív, akár negatív irányba  befolyásolják, esetleg felgyorsítsák a krízist.

Móró Tamás nem osztotta ezt a véleményt: szerinte az állami alapok stabil befektetők, általában 5-10-15 évre helyezik el a pénzüket. Emellett azt is kiemelte, hogy ha egy országnak más piacokon vannak jelentős befektetései, akkor nem állhat érdekében, hogy azokat tönkre tegye vagy zsarolja. A Kínával szembeni aggodalmakat továbbá azért is eltúlzottnak tartja, mert szerinte Kína nem híve az agresszív, gyors növekedésnek, befektetési döntésekben lassan mozog.

A szakértő az állami alapok szabályozására való törekvést pedig nehezen tartja elképzelhetőnek. Véleménye szerint esetleg az egyes iparágakba való befektetéseket lehet korlátozni, de csak cégenként. Móró Tamás úgy véli, a világgazdasági növekedésben inkább a korlátozások bevezetése jelenthet veszélyt.