A Vremja Novosztyej című lap emlékeztetett rá, hogy a robbanásért a türkmén kormányzat az orosz felet okolta, mivel az mintegy 90 százalékkal csökkentette átvételét, és hogy Lavrov erről azt mondta: a történteknek nincs politikai háttere, csupán műszaki kérdésről van szó. A lap szerint azonban mindez mutatja, hogy a gáz-együttműködésben nincs bizalom Moszkva és Asgabat között, és nyilván ezért maradt el a minap Moszkvában annak a megállapodásnak az aláírása, amely rögzítette volna, hogy Oroszország részt vesz a Türkmenisztánon átívelő Kelet-Nyugat vezeték építésében.

Az Izvesztyija megemlítette: a kialakult helyzetnek némi élt ad, hogy a megállapodás aláírásának elmaradása után pályázatot írtak ki Türkmenisztánban a vezeték építésére. A lap több lehetséges magyarázatot is felhozott, azt kutatva, hogy  vajon kinek jó az, ha nem áramlik türkmenisztáni gáz Oroszországba, illetve Üzbegisztánba és Kazahsztánba. Úgy vélte: a Gazpromnak a leállásból nincs haszna, ugyanis a türkmenisztáni gázt Ukrajnának szállította, habár szinte profit nélkül. A Türkmenisztánnal kötött szerződés eleve nem ígért jelentős hasznot, és fő célja az volt, hogy az Európába irányuló szállításokat pótolják.

Szakértők feltételezik, hogy a csővezeték elöregedés miatt robbant fel, de Türkmenisztán bevételek nélkül marad, ha a Gazprom nem veszi át a gázt, és inkább sajátját exportálja Ukrajnába, így Moszkvát vádolva azt próbálja elérni, hogy legalább némi kárpótlást kapjon az "orosz fél hibájából" el nem szállított gázért.  

Az sem zárható ki, hogy a türkmenisztáni vezetésben harc folyik a gázexport ellenőrzéséért: erre utal, hogy az államfő március 24-25-i moszkvai látogatásán elmaradt a vezeték építéséről szóló megállapodás aláírása, majd Asgabatban pályázatot írtak ki, de már olyan vezetékre, amely elkerüli Oroszországot, illetve nem csatlakozik az oda vezető, más csövekhez.

A Kommerszant arra mutatott rá: a robbanás és utóélete héttérbe szorította a sokkal fontosabb hírt, hogy ugyanis a Gazprom 90 százalékkal csökkentette gázátvételét, és ezzel megfosztotta Türkmenisztánt exportbevételei jelentős részétől. Ez nagyon súlyos gazdasági gondokhoz vezethet, nem szólva arról, hogy az anyagi veszteségen túl Türkmenisztánnak fizikailag nincs hová tennie a gázt. Akár a kitermelés leállítására is sor kerülhet, és bár a gázkutakat egyszerűbb konzerválni, mint az olajkutakat, a kockázat nagyobb, mert a helyreállítás után megváltozhatnak a paraméterek.

A lap szerint az átvétel csökkentése gazdaságilag indokolt, mert Ukrajna a második negyedévben mintegy 270 dollárt fizet a gázért ezer köbméterenként, és bár hivatalosan nem ismert, mennyit fizet a Gazprom Türkmenisztánnak, nem hivatalos adatok szerint mintegy 300 dollárról van szó. Oroszország számára azonban stratégiailag fontos, hogy a gázvásárlási szerződéssel teljes ellenőrzést gyakorolhat Türkmenisztán gázexportja felett. Mivel pedig az orosz-türkmén szerződés más hasonló dokumentumokhoz hasonlóan legfeljebb az átvétel 20 százalékos csökkentését teszi lehetővé, a többiért kötbért kell fizetni, a döntés nagy költségekkel járhat, bár ezt a bírságot a Gazprom nem szokta mgfizetni. A lap még olyan nézetet is felhoz, hogy az átvétel 90 százalékos csökkentése valamilyen hibával függ össze, mivel a fogyasztásban csak ennél jóval csekélyebb arányú csökkenés várható.     

Végül a Kommerszant rámutatott: a Türkmenisztánnal való gázkonfliktus kiéleződése Moszkvának éppen most különösen nem jön jól, mivel április 23-24-én a türkmén fővárosban, Asgabatban nemzetközi konferenciát tartanak "Az energiahordozók megbízható és stabil szállítása, és szerepe a tartós fejlődés és a nemzetközi együttműködés biztosításában" címmel, és a résztvevők az ott elkezdett spekulációkat már május 7-én, Prágában folytathatják a Nabucco vezeték tervének megvitatására szervezett csúcson, miközben a Nabucco alapvető fenyegetést jelent az európai gázpiacon való az orosz dominanciára nézve, írta a lap.