A brit jegybank negyedéves inflációs jelentésének grafikus kimutatása arra utal, hogy a bank 4,5 százalékos, éves szintre számolt GDP-visszaeséssel számol az idei második negyedévben. A minap közzétett előzetes hivatalos becslés szerint a brit hazai össztermék 2009 első negyedévében 1,9 százalékkal maradt el a tavalyi utolsó három hónapban mért összkibocsátástól, és 4,1 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbi azonos időszak GDP-értékénél. Elemzők előzetesen 1,5 százalék körüli negyedéves, illetve 3,7-3,8 százalékos éves visszaesést valószínűsítettek.

Mervyn King, a Bank of England kormányzója az inflációs jelentést ismertető szerdai londoni sajtótájékoztatón a következő tizenkét hónap kilátásairól úgy fogalmazott: nem nagyobb annak az esélye, hogy 2010 közepén a jelenleginél magasabb lesz a brit gazdaság kibocsátása, mint annak, hogy alacsonyabb, vagyis ugyanannyi esélye van e távlatban a növekedésnek, mint a folytatódó visszaesésnek.

Alistair Darling pénzügyminiszter a következő pénzügyi évre szóló, áprilisban ismertetett költségvetési tervezetében jövőre 1,25 százalékos, 2011-ben pedig már 3,5 százalékos brit GDP-növekedést valószínűsített. Ezt független londoni elemzők már akkor erőteljes kétkedéssel fogadták. A Centre for Economics and Business Research (CEBR) nevű vezető londoni gazdasági előrejelző ház a költségvetés beterjesztése után kiadott gyorselemzésében "hihetetlennek" minősítette Darling növekedési prognózisait.

King a szerdai sajtótájékoztatón maga is alig burkolt bírálatot fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, mondván: "nagyon nem lenne bölcs dolog, ha bárki azt állítaná, hogy tudja, mit tartogat a jövő". A jegybanki kormányzó utalt arra, hogy az esetlegesen meginduló növekedést újabb visszaesés követheti. Szavai szerint "még ha lesz is valamilyen kibocsátási növekmény" a következő 6-9 hónapban, nem lehet tudni, hogy ez mennyire lesz tartós. A Bank of England vezetője kijelentette, hogy folytatódik a bank által kezdett kvantitatív enyhítési program, amelyet lehetővé tesz a várhatóan rendkívül alacsony - az inflációs jelentés szerint mélypontját fél százalékon elérő, és kétévi távlatban is csak 1 százalékra visszagyorsuló - átlagos éves infláció.

A brit jegybank alapkamata is fél százalékos rekordmélységben van március óta, és ehhez a példátlanul expanzív pénzügypolitikai alapálláshoz járul a meglehetősen agresszív jegybanki élénkítő eszköznek tartott kvantitatív enyhítés. A kamatszintet változatlanul hagyó legutóbbi, múlt heti monetáris tanácsi ülés után a Bank of England közölte: az erre fordítható keretet 50 milliárd fonttal még meg is emeli, így az ezzel az eszközzel nyújtható likviditástömeg eléri a 125 milliárd fontot (40 ezer milliárd forint). A kvantitatív enyhítésnek nevezett, gazdaságélénkítő célú pénzügypolitikai eljárás lényege az, hogy a jegybank gyakorlatilag új pénzt teremt, és ebből vásárol elsősorban államkötvényt. A BoE azonban a pótlólagos likviditásból juttat közvetlenül a reálgazdaságba is, vállalati adósságpapírok vásárlása révén.

A kvantitatív enyhítéssel teremtett új pénz nem hitelből ered, hanem a gazdaság pénzellátásának felduzzasztására szolgál ténylegesen új likviditással, jóllehet a "bankóprés" - az általánosan elterjedt szóhasználattal ellentétben - ténylegesen nem indul be, és fizikai valójában nem jelenik meg új bankjegytömeg a forgalomban. Az egyébként inflációveszélyes módszert súlyosan recessziós időszakokban lehet alkalmazni, főleg olyankor, ha a gazdasági visszaesést deflációs kockázat is kíséri.

A defláció már meg is jelent a brit gazdaságban. A brit statisztikai hivatal múlt havi bejelentése szerint fél évszázada először mínuszba süllyedt a legszélesebb merítésű brit inflációs mutató, a kiskereskedelmi árindex (RPI), amely tartalmazza a lakossági ingatlanszektor jelzálog- és egyéb költségeit is. A defláció a meglévő adósság reálköltségeinek növekedése mellett azért is veszélyes jelenség, mert a kialakuló deflációs várakozás - az árak hosszú távú további csökkenésének valószínűsítése - miatt a fogyasztók halaszthatják vásárlásaikat, ami további mélyítheti a defláció elsődleges okát, vagyis magát a recessziót.

A jegybanki ösztönzést a brit kormány a maga részéről erőteljes költségvetési élénkítő programmal egészíti ki, ennek ára azonban a súlyos költségvetési hiány. Az új pénzügyi évre szóló költségvetési tervezet erre az évre 175 milliárd fontos (58 ezer milliárd forintos) hiánnyal, azaz nettó állami hitelfelvételi igénnyel számol. Ez azt jelenti, hogy a brit államháztartási deficit eléri a becsült GDP-érték 12,4 százalékát. Ez a modern kori brit gazdaságtörténet messze legmagasabb deficitje lenne.

A Bank of England szerdai komor előrejelzése után jelentősen gyengült a font, amely az utóbbi hetekben már kezdett erőre kapni. Az euró 0,7 százalékkal 90 penny fölé drágult a londoni bankközi piacon, a font pedig 0,8 százalékos eséssel jóval 1,52 dollár alá gyengült az inflációs jelentés előtti, 1,53 dollár feletti szintekről.