Stratégia vagy mázli: miért erősíti meg a válság a Molt?

A KPMG legújabb nemzeti és nemzetközi olajtársaságokat tanulmányozó kutatása szerint a bizonytalan piaci környezet jelentősen visszavetette az elmúlt időszakban fokozatosan megerősödő nemzeti olajtársaságok térnyerését multinacionális versenytársaikkal szemben.

Amíg a közvetlen piaci körülmények nem fektetnek gazdaságilag járható utat a nemzeti vállalatok elé, addig a globális pénzügyi hanyatlás új lehetőségeket teremt a nagy nemzetközi olajtársaságok számára, mert ezek könnyebben férnek hozzá a banki hitelekhez. Ugyanakkor a kormányzati támogatást élvező nemzeti társaságok – például a kínai olajvállalatok – is élhetnek a kedvező lehetőséggel, hogy olyan áron jussanak hozzá kőolaj és földgáz készletekhez, ami egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna számukra.

Kara Pál, a Mol jogi igazgatója (b), Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója és Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója. Alkalmazkodnak és nyerőben vannak © MTI - Szigetváry Zsolt

Anthony Lobo, a KPMG brit kőolaj és földgáz szektorra szakosodott partnere szerint, amint azt az elmúlt egy éves időszak elemzése is bizonyítja, az olaipari multikat igen komoly csapásként érte a gazdasági válság, ugyanakkor a piac ingadozása „elmozdulást eredményezett a nemzeti és nemzetközi olajtársaságok új projektekhez és tranzakciókhoz való hozzáférési erőviszonyaiban”. A KPMG 2008-as – a válság kibontakozását megelőzően készült – kutatása még azt prognosztizálta, hogy a nemzeti olajtársaságok várhatóan kiszorítják majd a nemzetközi cégeket az új források közeléből. Ám az alacsony olajárak túlélési harcot indítottak, s ma úgy tűnik, hogy a nemzetközi és a nemzeti olajtársaságok közötti szorosabb együttműködésen át segíti leginkább a talpon maradást – vélekedik Anthony Lobo.

A legjobb helyzetben a kínai nemzeti olajtársaságok vannak. Ezek ugyanis szinte akadálymentesen juthatnak hozzá a kínai kormány által felhalmozott gigantikus tőketartalékhoz, nem is beszélve arról, hogy a főpiacaikon igen jelentős a kereslet a kőolaj- és földgáz iránti. Ilyen igények mellett és tőketartalékkal a kínai olajtársaságok, illetve kisebb mértékben az orosz olajtársaságok, a vállalatfúziós és felvásárlási tevékenység (M&A) első hullámának motorját jelentik a kőolaj- és földgázszektorban.

Amíg a nemzetközi olajtársaságok olyan pozícióban vannak, hogy tőkét tudnak kovácsolni megerősödött helyzetükből, addig legtöbbjük kivárja majd az M&A kínai hullámának beteljesülését, mert azt követően már nem kell majd árversennyel szembenézniük. A KPMG olaj és gázipari szakemberei tehát az elkövetkező néhány hónapban főként a kínaiak által vezetett ügyletek dominanciáját valószínűsítik, míg ez alatt a nemzetközi olajtársaságok inkább előnyös társulásokkal folytatják majd tovább az új készletekhez vezető hozzáférési utak keresését.

A bűvös képlet a kőolaj- és földgáziparban a forgótőke és a tőketartalékok egyesítésében rejlik. Jelenleg a multiknak bőségesen van tőkéjük, ezért jó eséllyel pályáznak kölcsönért is, ugyanakkor a készletekhez a nemzeti olajtársaságok férnek hozzá a legtöbb esetben. Ha ebben a helyzetben egy nemzetközi olajcég felvásárolna egy másikat, az valószínűleg csak tovább mélyítené a már meglévő gondot, a készletekhez való hozzáférés hiányát. Mivel a nemzeti társaságok nem vásárolhatóak fel, ezért a multik valószínűleg új vegyes vállalatok kialakítását tervezik a nemzeti olajtársaságok bevonásával. Az ilyen vegyes vállalatok egy új kor hajnalát jelentenék az energiaiparban, mivel ebben az esetben megkövetelnék, hogy a nemzeti olajvállalatok fedjék fel az eddig szigorúan védett információikat.

„A bizonytalan piaci környezet a régió olajtársaságait sem hagyja érintetlenül. Az hogy a MOL ilyen gazdasági körülmények között is stabilan teljesít és kedvezőbb helyzetben van mint versenytársai, ami egyértelműen igazolja a társaság stratégiáját, régiós és azon túli terjeszkedési törekvéseit, valamint azok következes és kitartó megvalósítását” – állítja Kiss Péter a KPMG Energetikai és közüzemi szektorának globális vezetője.

Kiss Péter úgy véli, hogy a MOL tulajdonosi szerkezete és a társaság irányítási rendszere a nemzeti és nemzetközi társaságok jellemzőinek sajátos kombinációja. Nemzeti jellege abból adódik, hogy egyrészt a MOL szerepe kulcsfontosságú Magyarország és a régió ellátásbiztonságában, másrészt egy tulajdonosnak vagy szakmai (multi) befektetőnek sem lehet jelentős befolyása a társaság irányításában. Ugyanakkor a MOL a tőzsdén jegyzett privát társaság, ahol a nemzetközi tőkepiaci környezetben a kis és nagybefektetők elvárják, hogy a társaság folyamatosan tulajdonosi értéket teremtsen.

A szakember szerint a kedvező helyzethez a társaság folyamatos hatékonyságjavító programja is hozzájárul. A cégek jelentős része csak akkor áll neki költséget csökkenteni és hatékonyságot növelni, ha a gazdasági környezet negatív változásai már a társaság eredményeiben is megjelentek. Az ekkor elkezdett hatékonyságnövelő programok eredményei csak hosszú hónapok vagy évek után jelentkeznek, és ez komoly versenyhátrányt jelent, ha a hatékonyságnövelés nem szerepel állandóan a menedzsment napirendjén. Mivel a Molnál ez a gyakorlat, a válságban az alkalmazkodóképessége folytán jelentős versenyelőnyre tett szert.