Az unciánkénti (28,349523 gramm) aranyár 934 dollár körül jár, ami már elég sok ahhoz, hogy egyre többen elgondolkozzanak: hej de szép is lenne egy fél marék nugettet kimosni valamelyik folyóból. Korábban a serpenyős aranymosás már csak afféle nyári vakációs tábori szórakozás volt. Nagypapák vitték az unokákat, pedagógusok az osztályt egy kis természet közeli élményre, s az elődök kalandjainak felelevenítésére. Csakhogy a szórakozás a válság miatt sokak számára komollyá vált.
Egy hobbista aranymosókat fogadó és foglalkoztató kaliforniai „bányatársaság” vezetője Bryant Shock azt mesélte a USA Today-nek, hogy egyre több a 20-as és az 50-es éveiben járó, tehát azokból a korosztályokból való férfi jelenik meg náluk, amelyek tagjai a legnehezebben helyezkednek el. Ezek az emberek ugyanis egy kis szorgalommal több pénzt keresnek, mintha egész héten egy gyorsétterem pultja mögött talpalnának.
| Miből lett az első aranyláz |
Nagyobb aranylázra manapság nem kell számítani, hacsak nem történik meg, az ami az első, 1799-es amerikai rohamot elindította Észak-Karolinában. Akkor egy 12 éves fiúcska, bizonyos Conrad Reed talált egy különösen nehéz 17 font súlyú követ, amit – remek tulajdonságát felhasználva – odahaza az ajtó kitámasztására használtak. Aztán eladták pár évvel később mindössze 3 és fél dollárért. Kisvártatva azonban kiderült, hogy a kő valójában egy jókora aranyrög, s a reális értéke 3600 dollár, mai áron 193 ezer dollár volt. Reedék a hír hallatán (ahogy sok ezren mások is) gyorsan bányászkodásra adták magukat, s találtak is aranyat bőven. Egykori bányájuk, a Cotton Patch Gold Mine ma nemzeti kezelésben lévő turisztikai látványosság. |
Amióta a válság kitört az aranymosás népszerűsége egyre csak nő. Az Amerikai Aranyásók Szövetsége a tagság 20 százalékos bővüléséről számolt be, a taglétszám mára meghaladta az 50 ezret. A növekvő számú szerencsevadász azonban egyre nagyobb gondokat is okoz. Az első lelkesedés ugyanis még elég hozzá, hogy a nehéz aranymosó felszerelést, nagy fémvályúkat, motoros mosótálcákat, stb. elhurcolják a folyópartokra, de ha nincs siker, akkor hamar felhagynak az aranyászással, s a környezetet csúfító felszerelést rábízzák az enyészetre. Nagyobb gond, hogy az aranyat a szennyezéstől higanyos vagy ciános eljárással távolítják el, ami nagyon veszélyes. Maga az aranymosó is mérgezést kaphat, de beszennyezheti a környezetet, a vízfolyásokat is. Az 1848-49-es kaliforniai aranyláz nyomán például 26 millió fontnyi (kábé 11,8 ezer tonnányi) higanyt használtak fel, aminek java ma is a Sacramento folyó mederágyában van eltemetve.
Hol fordul elő mosásra alkalmas arany Magyarországon? (Oldaltörés)
Magyarországon mosással kinyerhető úgynevezett föveny- vagy mosóarany elsősorban a Duna és a Dráva mentén található. Nagy Béla leírása szerint 1933-ban a Magyar Nemzeti Bank megbízásából a Duna Mosonmagyaróvár és Győr közötti szakaszán nagyon körültekintő aranymosási kísérleteket végeztek, s a hordalékban köbméterenként 0,05–0,1 g aranyat mutattak ki.
A vizsgálatok során megállapították, hogy 1 g arany megközelítően 100 000 aranypikkelyből áll. Ezen a Duna szakaszon tehát nagyobb aranyszemcsékre vagy „hömpölyökre” nem lehet számítani. Ennek ellenére, ha szerencsés helyen állítják fel mosódeszkákat, a kemény munka eredménye napi 1-2 g arany lehet.
A Duna egész magyarországi szakaszán az arany apró pikkelyekben megjelenik. Nagy Béla szerint érdekes arany-előfordulásokról tudni a Duna-terasz kavicsait feltáró kavicsbányákból (Csepel-sziget, Budakalász stb.). Itt kivételesen 0,05–0,1 g-os szemcsék is előfordulnak, de csak mélyen a talajvízszint alatt.
A Dráva mentén is előfordul mosóarany. Sőt a múlt század első felében mostak aranyat a Zagyvából és a Tarnából is.
