Az utolsó centig vissza akarja szerezni a pénzintézetek megmentésére fordított összeget Barack Obama amerikai elnök, aki ennek érdekében múlt csütörtökön különadó kivetését javasolta. Az idei törvényhozási választásokra kacsingatva a populizmust sem nélkülöző kezdeményezés június 30-án lépne életbe, legalább tíz évig érvényben maradna, és ez idő alatt 90 milliárd dollárt hozna. Ha ez kevés a veszteség pótlására, az adó hatályát meghosszabbítanák. Az amerikai kongresszus a Lehman Brothers brókerház 2008 őszi összeomlása után 700 milliárd dolláros mentőcsomagot fogadott el, ebből 375 milliárdnyit osztottak szét. A bankoknak 247 milliárd dollár jutott, amiből eddig 162 milliárdot fizettek vissza, és a költségvetés további 11 milliárdot kapott tőlük kamat és osztalék formájában.

HVG

A februárban benyújtandó 2011-es költségvetés-tervezetben szereplő különadót a legalább 50 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező bankok, brókerházak és biztosítótársaságok fizetnék majd. A teher pénzügyi kötelezettségeik 0,15 százaléka, az adó alapjául szolgáló összeget viszont csökkenthetik a részvénytőkével, valamint a betétállománnyal. Ez azt jelenti, hogy a teher a legnagyobb súllyal a lakossági betétgyűjtést nem végző, tevékenységüket jellemzően hitelfelvétellel vagy kötvénykibocsátással finanszírozó brókerházakra, illetve befektetési bankokra – mint a Goldman Sachs vagy a Morgan Stanley – nehezedne. A számítások szerint a különadót mintegy félszáz pénzügyi szereplő fizetné, de a teljes összeg csaknem kétharmada a tíz legnagyobb pénzintézettől, illetve biztosítótól származna.

Obama javaslata több okból is vihart kavart. A pénzintézetek tiltakoznak az éves nyereségük akár 3–5 százalékát is fölemésztő adó miatt, amit kivetnének az állami segítséget már visszafizetőkre, sőt azokra is, akik egyetlen vasat sem kaptak, mert nem volt szükségük rá. Ráadásul a mentőcsomag jelenleg 117 milliárd dollárra becsült behajthatatlan részét nem is azokon verik le, akiknél a pénz bennragad. Nem kell például különadót fizetniük az összesen 65 milliárd dollárral kistafírozott General Motors és Chrysler autógyáraknak, amelyekben 60, illetve 10 százalékos az állam részesedése. De nem vonatkozik a pluszteher az állami csődgondnokság alatt működő Fannie Mae és Freddie Mac jelzáloghitel-intézetekre, és egyelőre úgy tűnik, megússza a szintén dollártízmilliárdokat elnyelő AIG biztosítótársaság is. Az pedig nemzetközi feszültséget kelthet, hogy a jelentős amerikai érdekeltségekkel bíró európai nagybankok – mint a brit HSBC és Barclays vagy a német Deutsche Bank – is fizethetik az adót, miközben semmi közük nem volt a washingtoni mentőakcióhoz.

Nem is titkolta az amerikai elnök, hogy a lépés időzített, amikor felháborodását fejezte ki, amiért a vezető bankok a válság előttihez mérhető prémiumok kifizetésére készülnek. A becslések szerint a Wall Street nagyjai akár 90 milliárd dollárt is szétoszthatnak alkalmazottaik között, és a vezetők ismét tízmilliókra számíthatnak. A Goldman Sachsnál például, amely története egyik legjobb évét zárta, az átlagos bónusz megközelíti a 600 ezer dollárt. A bankok azzal érvelnek, hogy a jutalmazásra fordított összeg a nyereséghez képest így is a sokéves átlag alatt van, a prémium nagyobb hányada részvényben testesül meg, és többüknél a juttatás vissza is követelhető, ha a társaság teljesítménye látványosan romlik. A felháborodást viszont nemcsak az átlagamerikait egzisztenciájában sújtó és a munkanélküliséget 26 éves magasságba, 10 százalék fölé emelő recesszió táplálja, hanem az is, hogy a bankok és brókerházak kiugró nyereségében jelentős szerepet játszott, hogy az állam komoly költségvetési ráfordítással megnyugtatta a pénzpiacokat, a jegybank pedig lényegében kamatmentes hitellel finanszírozta a pénzügyi szektort.

Az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsa ugyan megvitatja az ötletet, ám elnökük, a luxemburgi Jean-Claude Juncker szerint nem sok esély van az átvételére, hiszen az EU-ban az adókivetés a tagállamok joga. A tengerentúlon pedig – bár több demokrata is beadott erre vonatkozó törvényjavaslatot – azt az európai megoldást nem alkalmazzák, hogy a bankárok prémiumát adóztatják külön. Nagy-Britanniában például 50 százalékot kell fizetni a 25 ezer fontnál magasabb bónuszért.

Az amerikai jutalmazási rendszert Európában a leginkább követő londoni Cityben is a válság előtti mértékű prémiumokra számítanak, a brit kormány döntése azonban nem éri el a deklarált politikai célt, az önmérsékletet. A bankok ugyanis – ismét csak a kulcsfontosságú alkalmazottak megtartásának jelszavával – csaknem teljesen lenyelik a különadó terhét. A bankárok mellett a másik haszonélvező az államkassza, amely a korábban remélt 550 millió fontos összeg négyszereséhez is hozzájuthat. Hasonló folyamat játszódik le Franciaországban is, ahol a 27 500 euró fölötti jutalom után kirótt 50 százalékos különadót magukra vállalják a pénzintézetek, a költségvetés pedig 360 millió eurós többletbevételre számíthat.