Legutóbb a Sotheby's húzta fel árbocára a kínai zászlót, az amerikai, brit, francia és svájci központ után nemrég Hongkongban is irodát nyitott a patinás árverési ház. A Kínához tartozó sziget az utóbbi időben New York és London után a műkincspiac harmadik számú központja lett, nem utolsósorban a világ legnépesebb országa növekvő gazdasági és politikai hatalma miatt.

A Sotheby's ázsiai aukciói eladásainak felét kínai vevőkkel bonyolították, 2006-ban ez az arány még csak 15 százalék volt. A rivális Christie's is hasonló sikereket könyvelhetett el, a legértékesebb műkincseket felvonultató 11 licitből haton kínai vevők vitték el a legdrágább darabokat, összességében pedig az eladások 21 százaléka irányult Kínába.

A jelenség hozzáértők szerint Kína gyarapodását és egyre kifinomultabb ízlését tükrözi, de azt is, hogy az ázsiai ország művészeti téren is szuperhatalom akar lenni. "Mivel lehetne jobban kiegészíteni a politikai és gazdasági befolyást, mint a császárság korabeli képekkel és kerámiákkal? Mi lehetne jobb annál, hogy visszavásárolják azokat a kincseket, amelyeket a gyenge Csing-dinasztia idején hurcoltak el Kínából?" − vetette fel a kérdést Kevin Ching, a Sotheby's ázsiai részlegének feje.
A Sotheby's 2009 októberében 85,78 millió hongkongi dollárért (hozzávetőleg 2,2 milliárd forint) adott el kínai vevőnek egy császárságkorabeli trónust. A vételár eladási rekordot jelentett, korábban nem adtak ilyen magas összeget kínai bútorért.

Nicolas Chow, a Sotheby's kínai művészettel foglalkozó nemzetközi vezetője szerint a dicsőséges múltból származó műkincsek visszavásárlásával a kínai vevők újjáépítik identitásukat. "Egy császár pecsétjét kézbe venni olyan, mintha a történelem egy szeletét tartanák kezükben" − mondta a szakember.
 
A két nagy aukciósháztól eltérően a Bonhams Hongkong mellett már Tokióban is nyitott fiókot, kifejezetten azért, hogy szemmel tartsák a kínai művészet remekeit gyűjtő japán vásárlókat. A japán vevők ugyanis a nyolcvanas évek gazdasági felfutásában alaposan bevásároltak a kínai műkincsekből, a Bonhams ottani irodája így most azt pásztázza, hogy mikor válik elérhetővé kínai ügyfeleik számára egy-egy Japánban lévő remekmű.
 
A kínai vevők érdeklődése azonban túlmutat az ország múltját jelentő művészeten. Az ékszerek, órák, borok, valamint a második világháború utáni nyugati művészet is izgatja őket. Ezt az is alátámasztja, hogy a Christie's borárverései nagyobb bevételeket hoznak a New York-i és londoni aukcióknál. Ráadásul míg az európai vevők gyűjteményüket gyarapítják a ritka nedűkkel, addig a kínai vásárlók azonnali fogyasztásra szánják a megvett italokat.

Az ékszereket tekintve már csak Genf előzi meg az ázsiai piacot, tavaly novemberben 10,8 millió amerikai dollárért (2,2 milliárd forint) kínai vevő csapott le egy borsó nagyságú rózsaszín gyémántra Hongkongban. "Őszintén mondom, régebben valahol máshol tudták volna csak eladni" − vélekedett Jonathan Stone, a Christie's ázsiai üzletágának egyik vezetője.
Az aukciósházaknak csak egy aggodalma van, és ez nem az, hogy hol találnak tehetős vevőket, hanem hogy tudnak-e elég minőségi tételt találni a növekvő igények kielégítésére.