Az elitcsaládoknak kedvez a családi adózás

Javítani a csapnivaló magyarországi demográfiai reprodukciós folyamatokon, segíteni a szülő nők visszatérését a munkaerőpiacra, a mostaninál erősebb pénzügyi támaszt nyújtani a gyermeket nevelőknek, egyszerűsíteni az adórendszert – egyidejűleg ezeket a nem túl könnyen összeegyeztethető változtatásokat ígérte a hamarosan kormányt alakító Fidesz–KDNP pártszövetség a választási kampányban. S bár a gyermeknevelés terheinek bőkezűbb állami átvállalását nem rapid módon, hanem legkorábban 2011-től tervezi a leendő kabinet, már megkezdődtek az ötletelések a néhány hónap múlva esedékes törvényjavaslatok alapjául szolgáló modellekről.

Az utóbbi hetek slágere a francia mintájú családi adózás gondolata volt, amit nyilatkozataikban a pártszövetség vezető politikusai – például Varga Mihály Fidesz-alelnök és Harrach Péter KDNP-frakcióvezető – is támogattak, sőt Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök is letette a voksát mellette. A családi adózás lényege, hogy a családban keletkezett jövedelmet elosztja egy, az eltartottak száma alapján képzett számmal, s az így kapott összeghez igazítja az adóterheket.

A szisztéma előnye, hogy messzemenően tekintettel van a keresettel nem rendelkezők számára és a család egy főre jutó jövedelmére, vagyis elismeri a gyermeknevelés költségeit. Hátránya, hogy nem ösztönöz munkavállalásra, hiszen az elérhető munkabér vagy annak egy része a megnyert adóból is kigazdálkodható. A másik hátulütő, hogy a családi adózás, amelyben a család-, illetve a szociálpolitika ötvöződik az adópolitikával, csak többkulcsos, progresszív – tehát a jelenleginél jóval bonyolultabb – adórendszerben érvényesíthető hatékonyan.

„Eszméletlen adminisztrációval jár a családi adózás” – mondta a HVG-nek a francia modellről Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young tanácsadó cég adószakértője, aki szerint így nem söralátét méretűvé válna, hanem egy cd-lemez adatmennyiségét tartalmazná az adóbevallás.

A cikk teljes szövege a csütörtöki HVG-ben olvasható.