Orbán Viktor magyar miniszterelnök ma az Európai Parlament színe elé áll, és ismerteti a magyar elnökség prioritásait. Amikor még csak tervezték, hogy e félévnek melyek legyenek a súlyponti kérdései, a pénzügyi válságnak híre sem volt, s úgy tűnt, hogy az unió egy olyan izgalommentes félévnek néz majd elébe az irányításunkkal, amikor a legfontosabb ügyek a romák integrációja, a nemzeti kisebbségek helyzete vagy esetleg a foglalkoztatás szintjének emelése lehetnek. Csakhogy a helyzet a válsággal alaposan megváltozott. Az Európai Bizottság éves növekedési jelentésének pár nappal ezelőtti bemutatásakor Brüsszel már arra figyelmeztetett, hogy további költségvetési megszorításokra, a nyugdíjrendszerek átvizsgálására és a bankok kitettségének csökkentésére kell a tagállamoknak a hangsúlyt helyezniük a 2012-es költségvetésük kialakításakor. José Manuel Barroso, az EB elnöke pedig kijelentette, a közös gazdasági kormányzást célzó Európai Szemesztertől reméli, hogy átfogó tervvel segít végleg kilábalni a válságból és felgyorsítja az EU gazdasági növekedését.

ECFIN

Nem babra megy a játék, hiszen a válság következtében az összesített bruttó államadósság a GDP 85 százalékára emelkedett az euróövezetben és 80 százalékra ez egész EU-ban. A válság hatásai a demográfiai változásokkal együtt hosszú távon a GDP mintegy 4,5 százalékának megfelelő terhet raknak a tagállamok vállára. Így azok a strukturális gyengeségek, amelyek a válság előtt nem szúrtak szemet, most nyilvánvalóvá váltak. A jóléti rendszer is megszenvedte a pénzügyi krízist, különösen a munkanélküliség mértéke vált aggasztóvá. Összességében az unió munkaképes korú lakosságának 9,6 százaléka munkanélküli, s vannak olyan országok, ahol az állástalan fiatalok aránya eléri a 40 százalékot. S ami még szomorúbb, hogy az unióban összesen majd 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt.

Az éves növekedési jelentés mellékleteként megjelentetett makroökonómiai elemzés pedig már a bevezetőjében leszögezi, hogy miközben az EU gazdag térség, a gazdasági növekedése az elmúlt évtizedben gyenge volt nemzetközi összehasonlításban. Az EU-27 egy főre jutó GDP-je sokkal több, mint a G20 átlaga, de egy sor nem EU-tag OECD ország és az egész OECD mutatójától jócskán elmarad. Az unió növekedése pedig 2000 óta igen csalódáskeltő, hiszen a legtöbb feltörekvő gazdaság és Japán teljesítményét sem éri el, sőt az ütemkülönbség egyre nagyobb. Nem lehet tovább tagadni – állítja a tanulmány –, az EU rossz növekedési teljesítménye a strukturális gyengeségek következménye.

*A külső számladeficit a világ többi országától felvett nettó kölcsönöket (folyószámla plusz tőkeátutalások) tartalmazza. Ez a szám a külső eladósodottság éves változását mutatja.

ECFIN

Az elmúlt évtizedben jó pár tagállamban jelentős külső és belső egyensúlytalanság alakult ki a gazdaságban. Több eurózóna-tag aggódva tapasztalhatta meg, hogy részesedést veszít az exportpiacain, ami részben a belgazdasági hibák eredménye. Rossz válaszokat adtak a bérek és a termelékenység fejlesztése közötti ellentét feloldására, gyorsan növekedett a hitelállomány a privát szektorban, megjelent az ingatlanpiaci buborék és nyilvánvalóvá váltak a belső kereslet szerkezeti gyengeségei is.

A válság 2008-ban és 2009-ben visszavetette az EU GDP-jét a 2006-os szintre. Az idei év végére mindössze tíz tagállam várja, hogy az áruk- és szolgáltatások kibocsátási szintje eléri a 2008-ast. A válság árát a legkeményebben a munkanélküliség növekedésével fizeti meg az unió. A 2007-ben mért 7 százalékos ráta 2010-re 10 százalékra emelkedett, s 2012-ben sem lesz 9 százaléknál alacsonyabb. A hosszú ideje, már több mint egy éve munka nélkül levők aránya is gyorsan emelkedik, s az állástalanok között már 40 százalékot képvisel. A munkanélküliség különösen magas a gyengén képzettek, a bevándorlók és a fiatalok között. A fiatalok munkanélküliségi rátája az uniós országok több mint felében eléri a 20 százalékot, de Spanyolországban például meghaladja a 42 százalékot.

ECFIN

A gazdaság növekedése az EU-ban kifejezetten alacsony, 1,1 százalékos marad a 2010-12-es időszakban a gyenge termelékenység-növekedés és a rendelkezésre álló munkaerő alacsony fokú hasznosítása miatt. A növekedést korlátozza a lassuló tőkeakkumuláció, amit egyebek mellett a válság nyomában járó történelmileg is alacsony befektetési ráták eredményeznek.

A válság drámai hatást gyakorolt a közkiadásokra is az egész unióban. Az államadósság az eurózónában a GDP 84 százalékát, az egész EU-ban pedig 79 százalékát érte el 2010-ben. Néhány tagországban a mutató 20 százalékponttal is meghaladja a 2007-es szintet, s az emelkedő trend még folytatódik. A közpénzekkel való kiegyensúlyozott gazdálkodást nehezíti a társadalom elöregedése. Ha a időskorúaknak járó juttatások a jelenlegi rendszerben maradnak, akkor a következő ötven évben az EU-ban a GDP 4,5 százalékának megfelelő összeggel fognak növekedni az ilyen jellegű kiadások. A tagállamok egyharmadánál pedig ez az érték akár a 7 százalékot is elérheti.

Természetesen az unióban mindenre vannak kidolgozott hivatalos válaszok, csakhogy miként azt a korábbi fejlődési stratégiák sikertelensége mutatta, a belső érdekellentétek, a legjobb fejlesztési irányokat illető megosztottság megakadályozta a kitűzött célok elérését. A most hivatalos Európa 2020 program szerint az EU öt területen – a foglalkoztatásban, az innovációban, az oktatásban, a szociális ügyekben, illetve a klíma és energia ügyekben – kíván jelentős haladást elérni. Minden tagnak meg kell határoznia a saját céljait és konkrét programjait, amelyekkel hozzájárulhat a stratégia megvalósulásához. A tagországok a magyar elnökség ideje alatt fogják bemutatni saját nemzeti reformprogramjaikat, amelyek alapján idén áprilisban terjesztik elő a végleges dokumentumot.

ECFIN

A programok sikerének feltétele a makrogazdasági egyensúly megteremtése. Emiatt a tagállamoktól elvárják, hogy a GDP arányában 0,5 százalékkal javítsanak a költségvetési mérlegükön. E nélkül ugyanis egy sor EU-országban csak ábránd maradna, hogy az államadósság szintjét a GDP 60 százaléka alá szorítsák. Miközben a fiskális politikát visszatérítik egy fenntartható nyomvonalra, támogatniuk kell a gazdasági növekedést és a bővülő foglalkoztatást is, továbbá helyre kell állítaniuk a bankszektor kiegyensúlyozott működését és versenyképességét. A strukturális reformok két célt szolgálnak: a növekedés megerősítését és az egyensúlytalanságok korrekcióját vagy kialakulásuk megelőzését. Mivel az éves növekedési valószínűleg mérsékelt marad – 1,5 százalék körül várható az elkövetkező évtizedben, szemben a 2001 és 2010 közötti időszak 1,8 százalékával –, a növekedést támogató akciók nemzeti és uniós szinten is sürgőssé váltak.

Orbán Viktornak az utóbbi hetekben a fülkeforradalom törvényei miatt kibontakozó belső és nemzetközi tiltakozások nélkül sem lenne könnyű dolga az európai ügyekkel. Az aggodalom, hogy Magyarország nem lesz alkalmas e nehéz feladatok levezénylésére, ha vezetése nem azonosul teljes mértékben az európai értékekkel, vagy például az Európai Szemeszter közös gazdasági kormányzást célzó programjával, a korábban felsoroltak fényében talán érthetőbb. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar miniszterelnök mai strasbourgi fellépése kulcsfontosságú.