Felesleges, felelőtlen, "a bűncselekmény határait súroló, ész nélküli pénzkidobás" – így kommentálta kedden este az MSZP, hogy a kormány megállapodott az orosz Szurgutnyeftegazzal: 1,88 milliárd euróért, azaz bő 500 milliárd forintért a magyar állam megveszi az oroszok Mol-csomagját. A Szurgut 2009-ben 1,44 millió euróért vette OMV-től a részvénycsomagot, azaz két év alatt 34 százalékot keresett az üzleten.

Az ügylet az Index szerint rengeteg kérdést felvet: szükséges volt-e, jó áron zajlott-e a tranzakció, megengedhettük-e magunknak. A válaszok nem teljesen fekete-fehérek, de az az erős szocialista kritikától függetlenül elmondható, hogy valójában politikai konszenzus övezte a Szurgut kijjebb rugdalását.

MTI Fotó: Beliczay László

Ennek legfontosabb bizonyítéka, hogy bár Orbán Viktor nehéz küzdelemről, egy év kemény tárgyalássorozatról beszélt, valójában sokkal hosszabbra nyúlnak vissza a Szurguttal folytatott egyeztetések – írja az Index. A Mol az előző kormánytól is teljes támogatást kapott az oroszok házon kívül tartásában, a Szurgut tulajdonosi jogainak érvényesítését, részvénykönyvi bejegyzését ellehetetlenítő eljárások már akkor is zajlottak, az oroszok már a 2009-es közgyűlésen sem vehettek részt. Sőt, a portál szerint a Bajnai-kormány már 2009 végén tárgyalt az oroszokkal, és információik szerint 2010 elejére, nagyjából február-márciusra tető alá is hozták az ügyletet.

A bevásárlás utáni első kudarcok után a kihátrálásra késznek mutatkozó Szurgut-vezér akkor 1,57 milliárd eurós árat szabott a pakettért. A kormány két finanszírozási megoldásban gondolkodott, az egyik a most is alkalmazott forrás, a már lehívott, de fel nem használt IMF-hitel volt. Ezzel egy gond volt: bár a pénz elköltésébe az IMF-nek nem volt beleszólása, ám a szabályok szerint parlamenti jóváhagyásra és a költségvetési törvény módosítására szükség lett volna. Ahogy nagy valószínűséggel akkor is, ha egy külső szereplőt, egy nemzetközi bankot vonnak be a finanszírozásba: ez az ötlet pedig éppen a parlamenti aktus kikerülésére jött elő, ám az ügybe bevont jogi iroda szakvéleménye alapján vitatható lett volna az eljárás. A parlamenti jóváhagyás azért jelentett problémát, mert a választások miatt már nem lehetett összehívni a képviselőket.

A megállapodáshoz így garancia kellett volna arra, hogy az új többségű parlament biztosan szentesíti majd az ügyletet, így legalább informális jóváhagyásra lett volna szükség a Fidesztől. Az Index úgy tudja, ez ügyben folyt is tárgyalás a Bajnai-kormány és az akkori ellenzéki párt között. A Fidesz azonban akkor elutasította a megállapodást: míg a Malév-ügyben kvázi szabad kezet adtak Bajnaiéknak, a Mollal kapcsolatban azt mondták, ezt az ügyet ők akarják megoldani.

A választások után neki is láttak, de újra kellett kezdeni a tárgyalásokat. Vlagyimir Bogdanov Szurgut-vezér pedig tartotta, amit információik szerint még 2010 első hónapjaiban mondott: ha nem sikerül megállapodni, feljebb srófolják az árat. A különbség az akkori és a mostani ár között 310 millió euró, 270 forintos árfolyamon számolva 81 milliárd forint lett.

Abban pedig valamennyi, az Indexnek név nélkül nyilatkozó szakértő egyetértett, hogy a legnagyobb kérdés mostantól az: mit akar az állam a 25 százalék körüli részesedésével. Ekkora pakettre ugyanis semmilyen szempontból nincs szükség - nemcsak a 10 százalékos szavazási korlát, hanem bármilyen ellenséges felvásárlás elleni védelemhez is bőven elég, ha az állam jelzés értékű csomaggal van benne a tőzsdei cégben. A piac általában sem szereti az állami jelenlétet, mert tart bármilyen politikai szempont érvényesítésétől – emlékeztet az Index.