A Nemzetgazdasági Minisztérium tegnap jelentette be, hogy Matolcsy György miniszter kezdeményezte az Európai Unió adóügyi biztosánál egy luxuscikkekre vonatkozó, 35 százalékos áfakulcs bevezetését. Mivel az áfakulcsok meghatározását uniós irányelv korlátozza, Magyarország a meglévők mellett még helyi érvénnyel sem vezetheti be a 10 százalékponttal magasabb kulcsot.

A vonatkozó uniós direktíva egyrészt három áfakulcsot (ami Magyarországon a fő 25 százalékos áfakulcs mellett 5 és 18 százalék) enged, egy negyedik miatt meg kéne változtatni a közösségi jogszabályt, amit ráadásul mind a 27 tagállamban el kéne fogadtatni. Ez pedig több évig is eltarthat.

Az áfakulcsnak elvben nincs felső korlátja, bár jelenleg egy tagállamban sem magasabb 25 százaléknál. Ez azt jelenti, hogy Matolcsy elképzelése úgy is valóra válhatna, hogy felemelnék az alapkulcsot 35 százalékra, és a két kedvezményes kulcs egyikébe sorolnák be a termékek többségét. Ez azonban elég abszurd lépés lenne, ami a feje tetejére állítaná az adóztatás logikáját, arról nem is beszélve, hogy a pénzügyi folyamatokban is jelentős zavarokat, például hatalmas inflációt idézhetne elő.

Rolls Royce limuzin a frankfurti autókiállításon. Exkluzív áfaosztály

MTI/EPA

Az egységes fellépésre azért van szükség, hogy ne alakulhasson ki vásárlói turizmus a tagországok között a forgalmiadó-verseny révén. Jól példázza ezt a hatást, hogy a gépkocsik regisztrációs díja miatt mekkora számban szaporodtak el hazánkban a szlovák és német rendszámú járművek, elsősorban luxusautók.

Ahhoz, hogy a luxusáfakulcsot alkalmazni lehessen, mindenekelőtt meg kellene határozni hozzá a tartós fogyasztási cikkek körében a luxuscikkek fogalmát. Bár azzal mindenki egyetért, hogy bizonyos márkákhoz erősen kötődik a luxus fogalma, ennek alapján biztosan nem lehet megadóztatni a fogyasztóikat. Az sem iránymutató, ha a vásárlóerőhöz képest próbálunk definiálni: Magyarországon bizonyos termékek vagy szolgáltatások beszerzése az átlagjövedelemhez viszonyítva már luxusnak számít, míg Németországban ugyanezt sokan megengedhetik maguknak.

Orbán is fontosnak tartja

A hajdúszoboszlói Fidesz–KDNP-frakcióülésen szerda este Orbán Viktor is beszélt a luxusadóról. Mint mondta, azért tartja fontosnak Matolcsy felvetését, mert a kormány korábban már letette a voksát amellett, hogy ne a munkát, hanem a fogyasztást terheljék meg.

A hvg.hu információi szerint az ülésen elhangzott, hogy 50 milliárd forintos bevételre tehetne szert az állam a luxusadó bevezetésével. Igaz, azt a kormányfő is elismerte, hogy az Európai Unió válaszára várnak még.

Információink szerint a fideszes képviselők amiatt aggódtak, hogy az adóztatás miatt nem itthon, hanem külföldön vásárolják majd meg a luxustermékeket.

Nem új ötlet, de eddig nem jött be

A gazdagok megsarcolására már a korábbi kormányzatok is tettek kísérletet. Így például a Gyurcsány-kormány a nagy értékű ingatlanok mellett a drága gépkocsikra, valamint légi- és vízijárművekre is vetett ki adót. Az Alkotmánybíróság azonban visszamenőleges hatállyal megszüntette a 2009-ben meghozott, fél évet élt jogszabály ingatlanokra vonatkozó részét. Emiatt aztán mindössze kétmilliárd forint folyt be 2009-ben e címen az államkasszába, miközben a huszonötszörösét tervezték eredetileg. A mostani lépés sem tűnik többnek pótcselekvésnél.

A nemzetközi tapasztalatok szerint az efféle adóztatási technikákat a kereskedők árleszállítási politikával kompenzálják. Ennek elkerülésére például az USA több tagállamában (ahol a luxuscikkek adóztatása régóta működik) hatósági matricákat bocsátanak ki, amelyeket meg kell vásárolniuk a kereskedőknek, hogy bizonyos termékeket forgalomba hozhassanak. Azaz az adót előre megfizettetik a boltosokkal, akik aztán ezt továbbháríthatják a vevőkre. A 27 tagországot magába foglaló EU-ban azonban ez a megoldás sem működne, hiszen az egységes áfakulcsot nagyjából egyszerre kellene mindenütt bevezetni.

Matolcsy áfakulcsötlete különösen furcsa annak tükrében, hogy Magyarország kinyilvánította, kimarad az Euró Plusz Paktumból, mert többek között nem érdeke a tagállamok nemzeti adórendszerének (különösen a társasági adókulcsoknak) egymáshoz közelítése, mert ezzel a kormányzat szerint egyik jelentős versenyelőnyünket veszítenénk el.