Ha Kína valóban tovább liberalizálja a gazdasági feltételeket, és tényleg dollár helyett aranyba fekteti a tartalékait, továbbá Sanghajban és annak gazdasági régiójában a beruházási korlátozásokat is feloldják, akkor ez a város lehet a világ következő pénzügyi központja – mondta el a hvg.hu kérdésére Peter Spufford, a brit Cambridge-i Egyetem emeritus professzora. A híres Queens’ College kutatója szerint a világgazdaság súlypontja folyamatosan tolódik el Ázsia felé, így a jelenlegi pénzügyi központok, London és New York szerepe csökkenni fog.

Az új centrum kialakulásának azonban sok feltétele van. Az indiai Mumbai, az egykori Bombay szintén képes lehetne e szerep betöltésére, de Indiában túl nagy a korrupció, ami hosszú távon súlyos akadályozó tényező szerinte. Potenciális központként szóba kerülhetne a délkelet-ázsiai Szingapúr és a volt brit gyarmat, a kínai fennhatóság alá visszakerült Hongkong is. Ez utóbbi akár a közeli Kantonnal (Guangzhou-val) és a volt portugál gyarmattal, Makaóval egészülhetne ki, és együtt fejlődhetnének globális centrummá. Ám Spufford szerint Sanghajnak van hosszabb távon a legnagyobb esélye arra, hogy új gócponttá váljon. Sanghaj ugyanis rendelkezik a megfelelő gazdasági és kereskedelmi háttérrel. A kínai iparnak és kereskedelemnek már most is az egyik központja, és ha a tőzsdei és más beruházási szabályozásokon tovább lazítanak a világ legnépesebb országának a hatóságai, akkor Sanghaj még vonzóbb célponttá válhat.

Stiller Ákos

Spufford érvelése azért érdekes, mert a cambridge-i professzor nem a jelenlegi gazdasági folyamatokkal foglalkozik, hanem az egyik legnevesebb pénztörténeti szakértő, a középkori gazdaságtörténet világszerte elismert kutatója.

Az ELTE-n tartott előadásában, a reneszánszkutatók tanácskozásán Spufford kifejtett néhány elvet arról, hogy milyen tényezők segítik elő egy város regionális vagy globális centrummá válását. A sok tényező közül kiemelhetjük az etikai és a kommunikációs szempontokat. Spufford szerint a középkortól máig az egyik leglényegesebb tényező a megbízhatóság, a bizalom. Nagyon lassú volt ugyanis az adott korban a kommunikáció.

Hat hét volt a levezés

A XIV. századi két nagy centrum, az itáliai Velence és a németalföldi Bruges (Brügge) között például három hétig tartott egy küldemény célbajuttatása, tehát egy válaszlevélre hat hetet kellett várni. Ilyen körülmények között a bizalom még inkább felértékelődött. Már ekkoriban is ismerték ugyanis a pénzátutalás fogalmát, ha nem is a mai értelemben: a bankok hálózata lehetővé tette, hogy aki a rossz közbiztonság miatt nem akart magával sok pénzt cipelni, egyik városból a másikba érve készpénzt vehessen fel a helybeli bankfióktól. Ehhez nyilván nagyfokú bizalomra volt szükség.

Bruges, a középkori város

Wikipedia

De a bankok, bankárok egymás közötti bizalma még fontosabb volt, a szemtől szemben bonyolított ügyletek sokkal kedveltebbek voltak, mint a két város közötti tranzakciók (sokszor utólagos) lebonyolítása. Ez a bizalmi kérdés kedvezett annak, hogy egyetlen helyen koncentrálódjon a pénzügyi élet. A bizalom és a kommunikáció mellett a már említett ipari és kereskedelmi háttér a másik fontos tényező. Amikor a Földközi-tenger medencéjében a cukorkereskedelem és feldolgozása, az üvegipar Velence környékén összpontosult, sőt a környéken a fémipar is fellendült, ez szintén kiindulópontja volt a pénzügyi központ kialakulásának a lagúnák, csatornák városában.

Ugyanígy Bruges is azért válhatott központtá, mert nemcsak a tengernél feküdt, de az azóta eliszaposodott csatornákon is könnyen lehetett kereskedni a flandriai textilipar termékeivel. Bruges-ben nemcsak bankok alakultak és pénzügyi szolgáltatások váltak honossá a XIII. századtól kezdve, hanem az 1309-ben jött létre a világ első tőzsdéje a Wikipedia szerint. A börze elnevezés máig utal az alapító Van de Beurse családra. Amikor viszont a csatornák használhatatlanná váltak, az ipar és a kereskedelem súlypontja pedig Antwerpen felé tolódott el, ez utóbbi lett a pénzügyi központ is a XVI. században.

Bruges, Antwerpen, Amszterdam, London és...?

Majd Antwerpen után tovább északabbra, immár Hollandiába tevődött át a világkereskedelem és azután a pénzügyi tranzakciók súlypontja. Antwerpen a XVI. században lehagyta előbb Bruges-t, majd Velencét (a Földközi-tenger jelentősége fokozatosan csökkent a földrajzi felfedezésekkel, az Atlanti- és az Indiai-óceán térségeinek a világgazdaságba való bekapcsolódásával). Majd Antwerpent a XVII. században lehagyta Amszterdam, végül a XIX-XX. századra London vált Spufford szerint centrummá. Ezekre a városokra mind igaz, hogy akkorra váltak pénzügyi központokká, amikor a kereskedelem és az ipar már rég a környékükre tolódott át. Bruges környékéről már az 1480-as években megindult a kereskedők és az iparosok áramlata Antwerpen felé, amely csak a következő évszázadban, 30-40 évvel később vette át a financiális ügyekben a vezető szerepet Spufford szerint.

Sanghaj

AP

Antwerpen bukásakor pedig sokáig nem dőlt el, hogy a német Hamburg vagy Köln, a francia Rouen, esetleg már akkor London vagy a holland Amszterdam kerül domináns pozícióba. A XVII. században még Amszterdam vált centrummá, de aztán a XIX. században már egyértelmű London fölénye. Vagyis a reálszférától sok évtizeddel elmaradva, késleltetve alakulnak ki az új pénzügyi központok. Ez a tendencia ma is egyértelmű: a cambridge-i professzor úgy véli, hogy a XXI. században pénzügyileg még mindig fontosabb London, mint Mumbai, vagy Sanghaj, pedig a reálszféra mozgásából látszik, hogy merre fog eltolódni a tőzsdék és a bankok súlypontja hamarosan.

Ebben a folyamatban azonban egy tényező szólhat London mellett: a kommunikáció ma már felgyorsult, a videokonferenciák, a Skype, az e-mailek világában már a szemtől szemben kötött ügyletek jelentősége átalakul, nincs annyira helyhez kötve az üzletelés a cambridge-i professzor szerint. Éppen ezért London egy jó darabig még őrizheti előnyét a világ más pontjaival szemben.