Így mentené Európa a bankokat

Szoros tagállami banki koordinációt bevezető javaslatot tett közzé szerdán az Európai Bizottság. A szakértők nem vitatják, hogy a lépés jelentős, ugyanakkor nem megy elég messze, és ez kicsit csalódás a május 23-i egységes uniós banki felügyeletet felcsillantó EU-csúcsot követően. Ráadásul az elfogadása így is komoly nemzeti ellenállásba ütközhet, miközben legkorábban 2014-ben léphetne életbe.

Egyszerre kell azokat lépéseket megtennünk, amiket a válság diktál, s ezzel párhuzamosan a jövőbeli válságok elkerülésére szolgáló szabályozást is megteremteni - mondta a bejelentéskor Michel Barnier belső piacokért és szolgáltatásokért felelős biztos. A bankok tőkeproblémáira pedig olyan megoldást kell találni, hogy a bankokat ne mindig az adófizetők euróiból kelljen a végén megmenteni. 

Eszerint a bankoknak az eddigieknél jóval nagyobb pénzügyi felelősséget kell vállalniuk a veszteségek leírásában, amiben az Európai Központi Bank is támogathatja majd őket. A szakértők szerint is kockázatos 2018 után életbe lépő szabályozás állítólag 2010 óta készül Brüsszelben. Mindeddig azonban nem merték közzétenni a háborgó pénzpiaci körülmények között. A tervezet szerint a tagállamok betétbiztosítási és bankkonszolidációs alapokat állítanának fel, melyek tagállamokon átnyúlva is segítenék a pénzintézeteket válság idején.

Bankmentésre külön intézményrendszer

Emellett a nemzeti bankfelügyeleti hatóságoktól független bankszanálási hatóságokat kellene felállítani az országoknak, amelyeknek a feladata a válságmenedzselés felügyelete lenne a gyengélkedő és csődbe kerülő bankok és befektetési vállalatok esetében. Az új hatóság lenne a felelős a bankmentő lépésekért, illetve - ha az kevesebb turbulenciát okoz - a csődvégrehajtás lebonyolításáért és a bank kivezetéséért.

Amennyiben egy pénzintézet nem tartja be az uniós tőkekövetelményeket,  vagy egyértelmű jelei vannak annak, hogy nem képes teljesíteni azokat, akkor a hatóság jogosult lenne külső menedzsereket bevonni a döntéshozatalba, aki a vészforgatókönyvek megvalósítását is kikényszeríthetné akár a befektetők akaratával szemben is. (A Bázel III szabályok alapján a bankoknak a minimális tőkéjük 13 százalékát kitévő, kockázattal súlyozott eszközökkel kell rendelkezniük 2019-től.) 

A témában szakértő uniós forrás elismeri, hogy a mostani javaslat mindössze egy európai finanszírozási mechanizmus embriója lehet, de szerinte ez mindenképpen fontos lépés egy nemzeteken átnyúló szabályozási keret felé. A bankok 2007 és 2010 között közel ezer milliárd eurónyi veszteséget könyveltek el a pénzügyi válság direkt következményeként. A tagállamok és az EU együttesen ennél 600 milliárd euróval többet pumpáltak eddig a bankrendszerbe. - Ez a kettő aránytalan, az EB ezért szeretne véget vetni annak, hogy az adófizetők pénzét a bankok konszolidálására fordítsák.

Rossz és jó követelések

Ennek megfelelően, ha egy bank fizetésképtelenné válik, a banki vagyonkezelő hatóságnak joga lesz a pénzintézetet arra kényszeríteni, hogy a befektetési eszközeit vagy azok egy részét eladja. Lehetősége lesz továbbá a bankok életképes részét átadni egy “hídbanknak”, a rossz követeléseket pedig kivinni egy work out-cégbe  (“rossz bank”). vagy akár a részvényeseket és hitelezőket likviditássegítő befizetésekre kényszeríteni. Ez utóbbi javaslat a legellentmondásosabb a befektetők szemében, hiszen a gyakorlatban azt jelenti, hogy a befektetéseket le kell írnia a részvényeseknek, mielőtt a kormányok megvizsgálhatnák, hogy részt kívánnak-e venni a bankmentésben.

A bejelentésben az a furcsa, hogy az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso múlt héten arról beszélt, hogy az EU-nak egy átfogó banki unió felé kell elmozdulnia, beleértve a kölcsönös kötelességvállalást, bankszanálási mechanizmusokat és központosított uniós banki felügyeleteket. Annak, hogy ez most mégis csúszhat, több oka lehet. A németek eddig sem támogattak olyan rendszert, ami a kötelező, egységes és kölcsönös kötelességvállaláson alapult volna. A britek pedig annak álltak ellen, hogy az EU még jobban beleszóljon a pénzügyi szolgáltatások szabályozásába. Ezen kívül az sem jó ómen, hogy a betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatos tagállami és közösségi szintű tárgyalások is zsákutcába kerültek, miután a tagállamok mindent megtettek a kölcsönös segítségnyújtásra szánt pénzügyi keretek minimalizálásáért.