A függetlenségi harcból csak az adósság és a szócsata maradt
Az Orbán-kormány megalakulása után pénzügyi függetlenségi harcba kezdett az IMF-fel, amit csak azért szakított meg, mert a hitelminősítők bóvliba vágták a magyar állampapírokat. A kormány hosszú hónapokon át tárgyalt a hivatalos hiteltárgyalások megkezdéséről, de hogy miképp lesz ebből megállapodás, még mindig nem látni. A hvg.hu áttekinti az elmúlt négy évet, mióta Magyarország bekerült az IMF-hitelprogramba. 2. rész
Kétrészes cikksorozatunk első darabjában összefoglaltuk, hogy a Lehman Brothers 2008 októberi összeomlása nyomán miként érte el a pénzügyi vihar Magyarországot, amely pár hét alatt alkut (a Fidesz mai retorikája szerint "rossz" alkut) kötött az IMF-fel, és azt is, hogy a Valutaalap szerint sikersztori volt a megállapodás, amely egy éven belül stabilizálta az ország gazdaságát.
A 2008-as megállapodást a Fidesz az első perctől ellenezte, akkor még az uniós válságkezelést állítva be ellenpéldaként. „Gyurcsány Ferenc az IMF-hitellel szégyenpadra ültette az országot” – mondta 2008. november 2-án (és máskor is) Szijjártó Péter. Az az ellentmondás senkit sem zavart a Fidesz berkeiben, hogy speciel az Európai Unió is vastagon benne volt a Magyarországgal kötött megállapodásban, és a korabeli sajtótájékoztatókon az IMF-főtárgyaló James Morsink mellett ott ült Elena Flores, az Európai Bizottság igazgatója is. A 2010-es választásokhoz közeledve a Fidesz propagandagépezete egyre elutasítóbbá vált: Választási győzelme esetén a Fidesz azonnal új költségvetést készít, véget vet a fiskális szigornak, adócsökkentéssel hozza lendületbe a gazdaságot, s ehhez újratárgyalja az IMF-megállapodást, mert biztonsági hálóra neki is szüksége van.
Idővel a 2008-as IMF-EU-program is sokat változott. A futamidőt meghosszabbították (nemcsak Magyarország esetében), a Bajnai-kormány pedig visszatért a pénzpiaci finanszírozásra, nagyjából 5 milliárd eurós keretet hagyva meg utódjának. Vagyis nem vált be Orbán jövendölése arról, hogy a pénzt „a szocialisták az utolsó fillérig elköltik”. Az eredeti IMF-EU- megállapodás korrekciójára talán lett volna némi esély, de a görög válság közbeszólt.
No meg Kósa Lajos és Szijjártó Péter. Mert ekkorra Orbán Viktor és köre már új konstrukciót épített fel: eszerint Magyarország még Görögországnál is rosszabb helyzetben van (ami vaskos hazugság volt), a Bajnai-kormány meghamisította a költségvetést, és azt a nemzetközi szervezetek benyalták. A politika tökéletesen bevált – mármint annyiban, hogy befektetői körökben sikerült ismét bizalmatlanságot kelteni Magyarország iránt. Voltaképpen ez vezetett el a 2010 őszi költségvetési kiigazításokhoz.
A 2009-es, kétségkívül fájdalmas stabilizáció eredményei napok alatt elillantak. A 2010. júliusi tárgyalásokon az IMF és az Európai Bizottság küldöttségével a GDP 0,5 százalékánál kisebb tételen múlott, hogy a kormány végül felmondta a 2008-as program folytatását. Orbán ekkor még azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak csupán Brüsszellel kell megállapodnia, az IMF-fel nem, mert vele nem gazdaságpolitikai megállapodást kötött, hanem hitelszerződést. Csakhogy az EB leválasztási kísérlete az IMF-ről szintén tévedés volt, mert a két szervezet hosszú időre összebútorozott, és a költségvetés fellazítását már Brüsszel sem volt hajlandó eltűrni.
Üzengetések 1. |
2009. március 6. Orbán Viktor: Az IMF-hitel határideje akkor jár le, amikor a mostani kormányzati ciklus véget ér. A pénz az övék, a gond a miénk. 2009. április 28. Matolcsy György: Magyarországnak új IMF-hitelre van szüksége, amely mérsékelten magas államháztartási hiányt engedélyezne. 2009. április 10. Orbán Viktor: Az IMF-hitelt a szocialisták az utolsó fillérig elköltik, választási győzelme esetén a jobbközép ellenzék tárgyalásokat kezd egy új hitelcsomagról. A magyar államháztartás hiánya nem lehet kisebb az EU átlagánál. (Ez akkor 7 százalék körül volt.) 2009. november 18. Matolcsy György: A választások után azonnal új költségvetést kell készíteni, 2010. október 5-e előtt új megállapodást kell kötni az IMF-fel. 2010. május 7. Matolcsy György: Az IMF a leköszönő kormány megbízhatatlan számainak a foglya. 2010. július 2. Matolcsy György: Magyarország két évre 10-20 milliárd eurós elővigyázatossági megállapodást kötne az IMF-fel. 2010. július 19. Matolcsy György: Az IMF-fel és az EU-val a tárgyalások nem szakadtak meg, az ősszel folytatódnak, helyesebb a forduló eredménytelen lezárásáról beszélni. 2010. július 22. Orbán Viktor: A jelenlegi helyzetben nem szükséges, hogy Magyarország új megállapodást kössön az IMF-fel. Magyarország a segítségért köszönettel tartozik. |
Elválástól a visszahívásig
Elkezdődött a pénzügyi függetlenségi harc, először az IMF ellen, amit idővel az EU-ra is kiterjesztett a kormány. Ezzel ördögi körbe lavírozta magát, amiből máig nem sikerült kitörni. A forint gyengült, a kockázati felár növekedett, ennek ellenére erőltette az adócsökkentést – így a költségvetési hiánycél megtartásához megszorításokra lett szükség. A pénzt előbb a jövedelmező területekről söpörte be, tovább rombolva a gazdasági növekedés alapjait, a visszamenőleges hatályú jogszabályokkal kikezdte a jogbiztonságot. Elvette a kötelező magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, azok egy részét rögvest beforgatta a költségvetésbe. Csakhogy ezeket az egyszeri tételeket az IMF és az EB nem tekintette fenntartható kiigazításnak, a befektetői bizalmatlanság erősödött, a piac strukturális reformokat kényszerített ki. Elkészült a Széll Kálmán-terv, amit Legország tábornoka vívmányként jelenített meg.
A Széll Kálmán-tervet a piac méltányolta, a forint ismét erősödött, a kockázati felár csökkent. Így ment ez a 2011. őszi hónapokig, amikorra a lufi kipukkadt. A befektetők a fix árfolyamú végtörlesztésről szóló törvény elfogadásával meggyőződtek róla, hogy a magyar kormány a partnerekkel való megállapodás nélkül, az Európai Unióval, az Európai Központi Bankkal a kötelező konzultációt megsértve, visszamenőleges hatállyal is beavatkozik a szerződésekbe. Brüsszel pedig megtapasztalta, hogy a kormány és az Országgyűlés kormánypárti többsége ügyet sem vet az európai jogra, semmibe veszi a demokratikus játékszabályokat. A hitelminősítők is egyre rosszabb bizonyítványt állítottak ki Magyarországról, elterjedt, hogy a Fitch bóvliba vágja a magyar állampapírokat. Ekkor jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy visszatér az IMF-hez.
Üzengetések 2. |
2011. február 4. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye: A Valutaalap részéről Magyarország esetében indokolt lenne némi szerénység, az IMF részvényeseként azt várjuk el, hogy a 2010-es költségvetéssel kapcsolatban gyakoroljon önkritikát. 2011. március 1. Matolcsy György a Széll Kálmán-terv meghirdetésekor: Magyarország sereghajtóból éllovas lesz. Itt a legalacsonyabb a társasági adó, a legegyszerűbb az szja, ebben van a legerősebb gyermekvállalást ösztönző elem, itt lesz a legrugalmasabb munkaerőpiac, itt csökken a leggyorsabban az államadósság, 2014-re a GDP 65-70 százalékára, a versenyképesség is a leggyorsabban emelkedik, és az egyik leghatékonyabb állam jön létre. A Széll Kálmán-terv optimista változata a kormányzati ciklus végére 6 százalékos gazdasági növekedést vizionált. 2011. május. 4. Matolcsy György: Magyarország pénzügyi függetlenségi, gazdasági szabadságharcának első lépése az IMF kipaterolása volt. 2011. október. 9. Kósa Lajos: Nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelcsomagot kérjen a Valutaalaptól. A szervezet állandó magyarországi képviselője, Iryna Ivaschenko olyan mértékben nincsen tisztában a magyar helyzettel, amely mellett nem is érdemes konzultálni. 2011. november 14. Matolcsy György: Az IMF, ez a hárombetűs intézmény, minden egyes intézkedésünket ellenzi, így hát nem is rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati programot. 2011. november 17. Matolcsy György: Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről. |
Tárgyalástól tárgyalásig a tárgyalásokról
A tárgyalássorozat a tárgyalásokról nyolc hónapig tartott, ami százmilliárdban mérhető veszteséggel járt. A magyar delegációt egy ideig Fellegi Tamás vezette, tőle Varga Mihály vette át a feladatot, ettől függetlenül az összes érdemi hatáskör változatlanul Matolcsy György kezében maradt. Hivatalosan mindmáig ő Magyarország IMF-kormányzója.
Tavaly decemberben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke hivatalosan kérte a jegybanktörvény és a gazdasági stabilitási törvény végszavazásának elhalasztását. Ez nem történt meg. Más biztosok is jogsértésekre, illetve annak veszélyeire hívták fel a figyelmet, az első lista a médiaügyektől a távközlési különadón át az igazságügyi reformig terjedt, újabban hozzájön egyebek mellett a pálinkafőzés adómentessége, a hulladéktörvény, a plázastop, a SZÉP-kártya, az Erzsébet-utalvány.
„Az Európai Bizottság azt várja Magyarországtól, hogy teremtsen olyan jogi környezetet, amely helyreállítja az üzleti bizalmat” – ismételgette a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltételeit firtató kérdésekre az EB szóvivője, Olivier Bailly. Hasonló szellemben nyilatkozott Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is.
Orbán Viktor időközben nyilvánosan is elismerte – és azóta is dicsekszik vele –, hogy a magyar kormány afféle pávatáncot jár: a számára nem fontos ügyekben enged, hogy az igazán lényegeseket elfogadtassa. Ez annyiban nem jött be, hogy az IMF-EU- tárgyalások megkezdése előfeltételeként a jegybanktörvényt végül mégis csak épp olyanra kellett formálni, mint amilyet az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank szakértői óhajtottak, a távközlési különadó és a bírák korai nyugdíjazásának ügye pedig az Európai Bíróságon van (utóbbit az Alkotmánybíróság is elmeszelte, a törvényt most kívánja részben korrigálni az Országgyűlés). A leminősítés megtörtént, év elején történelmi mélypontra zuhant a forint, a kockázati felár a 2008 őszi magasságokig emelkedett.
Az ördögi körből lefelé tartó spirál lett. Dráguló finanszírozás – megszorítások – romló növekedési esélyek – újabb megszorítások – fokozódó bizalmatlanság – még újabb megszorítások. Csomag csomag hátán. A 2011. tavaszi Széll Kálmán-tervtől a jövő évi költségvetés különböző változatáig négy nagyobb és két kisebb pakli, az ötödik most készül. Ha igaznak bizonyulnak a kormányzati számítások, a Széll Kálmán-terv meghirdetésétől 1700–1900 milliárd forintos kiigazítást hajtott s hajt végre a kormány. Ennek számottevő részét megspórolhatta volna, amennyiben legalább részben követi a nemzetközi ajánlásokat.
Júliusban aztán mégis csak megkezdődtek az IMF-EU-tárgyalások, a folytatást szeptemberre ígérte a magyar kormányzat. De nem az események gyorsultak fel, hanem a szócsata.
Üzengetések 3. |
2012. augusztus 30. Gerry Rice, az IMF külügyi igazgatója: Az IMF-EU-csapat júliusban konstruktív tárgyalásokat folytatott Budapesten, ezek konklúziója, hogy számos területen meg kell állapodni a követendő politikákról, a folytatásnak még nincs időpontja. 2012. szeptember 5. Orbán Viktor külföldi újságíróknak: Az egyeztetések menetrend szerint haladnak, a tárgyalásokat már az ősszel le lehet zárni, vannak ugyan nézetkülönbségek, de látszik a megegyezési szándék. Varga Mihály főtárgyaló a Corvinus Egyetemen: Az IMF-hitel nem úszható meg, az ahhoz fűződő várakozások miatt csökken az ország adósságkockázata és emiatt erősebb a forint árfolyama. 2012. szeptember 6. Magyar Nemzet: A Fidesz-KDNP-frakció tájékoztatást kapott az IMF feltételeiről, a lista a következő: nyugdíjak csökkentése, korhatáremelés, családi pótlékok csökkentése, szja-emelés, privatizáció, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácia leépítése, értékalapú ingatlanadó, önkormányzati kiadások csökkentése, bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának. Orbán Viktor a Facebookon: A sajtóban megismert feltételekkel nem lesz IMF-megállapodás. Névtelen uniós forrás, MTI: Nem pontos a sajtóban megjelent lista, a felsorolt reformok egy része fel sem merült, más része pedig nem úgy került szóba, ahogy az megjelent. 2012. szeptember 7. Orbán Viktor a Magyar Rádió reggeli műsorában: Az IMF-EU-tárgyalódelegáció uniós része elkészített egy jelentést a magyarországi tárgyalásokról, ebben "van egy nagy, legalább harminc javaslatból álló halmaz," de ez az alap elfogadhatatlan, ezért a kabinet alternatív tárgyalási pozíciót dolgoz ki – viszont a megállapodásra szükség van. Olivier Bailly szóvivő, Brüsszel, déli sajtótájékoztató: A júliusi tárgyalások után készült emlékeztető az előzetes megállapításokat, a lehetséges eszközöket tartalmazza a makrogazdasági helyzetről, az erről szóló sajtóhírek sok pontatlanságot tartalmaznak. Az Európai Bizottság a magyar válaszra vár. Irina Ivaschenko, az IMF budapesti képviselője, MTI: Jelentős pontatlanságokat tartalmaznak a sajtóban megjelent információk arról, hogy a nemzetközi hitelezők milyen ajánlásokat tettek a magyar hatóságok számára. Szeptember 10. Orbán Viktor az Országgyűlésben: Magyarországnak az EU problémái miatt van szüksége IMF-megállapodásra. |
Új hitelkeret: mire kellhet?
Aztán az IMF és az Európai Bizottság két legutóbbi dokumentuma olyannyira lesújtó véleménnyel volt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról, hogy kiviláglik belőlük: fordulat nélkül nincs esély a továbblépésre. Viszont az Orbán által a nemzetközi szervezetnek tulajdonított diktátumok valóban nem szerepelnek bennük.
Az Európai Bizottság szakértői által készített dokumentum felveti: ha nincs akut finanszírozási igény, a fizetési mérleg többletet mutat, és még államosításra, a ppp-programok kivásárlására futja, a kormány csak azért akar megállapodni, hogy politikája stabilitását, hitelességét helyreállítsa. Persze, ezt várja az EU és az IMF is Orbántól, de úgy, hogy a kormány tartós intézkedésekkel tegyen érte. Nem tartják igazán indokoltnak a 15 milliárd eurós magyar igényt sem, ami egyébiránt valamelyest meghaladja azt az összeget, amennyit a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány a 2008-as válság miatt igénybe vett.
Mivel ennek legnagyobb részét 2013-ban és 2014-ben kell visszafizetni, nehéz elhessegetni a gyanút, hogy az Orbán-kormány a törlesztést voltaképpen a hitelnyújtók pénzéből óhajtaná megoldani, némi költségvetési forrást szabadítva fel egy kis választási osztogatásra. Egy IMF–EU-programmal a háttérben az államadósság még akkor is olcsóbban finanszírozható, ha a pénzt a kormány nem hívja le, mert a kockázati felárak csökkennek – feltéve, hogy a program futamideje alatt nem kreál újabb konfliktusokat.
Vészes finanszírozási aggályokat vet fel az uniós pénzügyminisztereknek címzett, a brüsszeli szakértők által készített dokumentum. Az idei GDP-csökkenést követő modellszámítások után arra a sokkoló következtetésre jutottak, hogy ha a rövid lejáratú hiteleket továbbra is 7, a hosszú lejáratúakat pedig 8 százalékos kamattal lehet megújítani, a magyar államadósság 2020-ra eléri a GDP 100 százalékát. Felvetik, hogy június 22-e óta, amikor az Ecofin, az uniós pénzügyminiszteri tanács visszavonta 500 millió euró kohéziós támogatás folyósításának felfüggesztését, a költségvetési politika igencsak fellazult. Mind az idei, mind a jövő évi költségvetésben súlyos feszültségeket látnak, az utóbbit egyenesen megalapozatlannak tartják.
A témáról további részletek a heti HVG-ben olvashatók.