Tegnap hivatalosan bemutatkozott, és az eddigi - és a közeljövőben szükséges - tevékenységéről tartott sajtótájékoztatót az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.. Az energiastratégiában tavaly ősszel deklarált kormányzati szándék szerint 2030 körülre megépíthetőnek gondolt új magyar nukleáris erőmű építésével kapcsoltban ennek ellenére nehéz tisztán látni, a tervek (és azok előkésztése) pontosan mekkora energetikai építményről is szólnak, és főként: e paraméterekhez az erre megbízást kapottak milyen költségekkel hogyan számolnak. És bár arra már vélhetően nem kerül sor, hogy – ahogy azt egy éve Fellegi Tamás jövendölte - még az idén a tendereztetésre is sor kerüljön, a második paksi atomerőmű építésével kapcsolatos adatnyilvánosságért többször is perelő Energiaklub szerint a helyzet a tegnapi tájékoztatóval sem lett világosabb.

Abból, hogy Nagy Sándor (a projektcég vezérigazgatója) elárulta, hogy "a szállítási tender rövidesen elkészül és az MVM közgyűlése elé kerül; ezzel párhuzamosan folyik az engedélyek beszerzéséhez szükséges előkészítő munka", például csak az valószínűsíthető nagy biztonsággal, hogy az egész program továbbra is mozgásban van. Ám még ezt sem támasztja alá minden kétséget kizáróan, hogy Hamvas István (a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója) egy helyszíni tudósítás szerint azt mondta, hogy "a bővítés jelenlegi szakaszában felelőtlenség lenne a tervezett projekt forrásigényének meghatározása".

A Lévai projekt homálya

A paksi atomerőmű küszöbönálló bővítéséről szóló döntéseket a szakmai és társadalmi nyilvánosságot és vitát korlátozó, sőt azokat kizáró módon hozzák meg – írja pénteken kiadott közleményében az Energiaklub. A szakpolitikai intézet atomenergia ügyi szakértője, Perger András szerint az a legnagyobb probléma, hogy az akár 4000 milliárd forintba kerülő beruházás ügyében (aminek hatásai legalább 70 évre meghatározzák a magyar energetika mozgásterét) a kormányzat és a ügy kidolgozásával és előkészítésével megbízott állami cég sem tájékoztatja a közvéleményt, sőt, alapvető információkat tartanak vissza.

Az Energiaklub folyamatosan a tükröt nézné

Túry Gergely

Az Energiaklub ezért kezdettől figyeli a Magyar Villamos Műveknél (MVM) az előkészítést célzó Lévai-projektet, azzal a céllal, hogy kikényszerítsék az ügyben keletkező információk, adatok nyilvánosságát. „Ennek érdekében adatigénylésekkel fordultunk az MVM-hez, és ha nem is túl könnyedén, de számos dokumentum birtokába jutottunk”- mondta Perger András.

Az ebből készült „A Lévai projekt tevékenységének elemzése, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján” című dokumentumból kiolvasható: már az első lépések megtételekor is sok volt a tisztázatlanság. Például máig nem vizsgálták az erőműbővítés (értsd: új erőmű építésének) szükségességét, és a Lévai-projekt keretében igazából nem is a projektet megalapozó vizsgálatokat végzik csak el, hanem többen is az engedélyezés és a tenderkiírás előkészítését is – amihez a tisztázatlan jogszabályi környezet nyújtott fedezéket. Erre

A beruházást előkészítő Lévai Projekt keretében 2009 júniusa óta mintegy 3,6 milliárdot költöttek el, melynek mintegy háromnegyedét a tender és az engedélyezés előkészítésére, illetve a bővítés PR-jára fordították, miközben a gazdasági és műszaki vizsgálatokra kevés pénz jutott.

A fogyasztók fizetik?

Az MVM-mel és a Paksi Atomerőművel is rendre perre menő Energiaklub az eddig nyilvánosságra kényszerített adatokból azt látja, hogy a bővítésről szóló, 2009. márciusban hozott parlamenti döntést is megalapozó érveléssel szemben – mely a beruházás finanszírozását az MVM saját forrásból, hitelből és befektetők bevonásával képzelte el – mára megváltozott. Egy, a villamos művek által megrendelt elemzés azzal foglalkozik, hogy miként finanszírozható a projekt úgy, hogy a beruházást vagy annak egy részét a villamosenergia-fogyasztókkal finanszíroztassák.