Gyurcsány tervez, Orbán végez
Lassan, de biztosan szivárognak vissza a nagy szolgáltatórendszerekbe azok a részfinanszírozási formák, melyeket még a második Gyurcsány-kormány tervezett be, de a Fidesz a 2008-as, úgynevezett szociális népszavazáson a földbe döngölt. Mivel a kormánypárt a tandíj és magánbiztosító fogalmakat nem használhatja, mindenféle kommunikációs trükkre kényszerül, miközben a magánfinanszírozási formák gombamód terjednek az egészségügyben és a felsőoktatásban.
Mindössze 10 ezer diák számára biztosítana államilag százszázalékosan támogatott férőhelyet a kormány jövőre a kétéves felsőoktatási szakképzésben, illetve az alap- és osztatlan képzésben, 46 ezer hallgatónak pedig részösztöndíjas képzést ajánlanának az alapképzésen. Az elfogadott javaslatból kitűnik, az újonnan belépő hallgatók több mint 80 százalékának fizetnie kellene a képzésért.
Ez a megközelítés korábbról is ismerős lehet. Legutóbb 2006-ban a második Gyurcsány-kormány próbálta bevezetni a fejlesztési részhozzájárulást (fer). 2008-tól alapképzésen évi 105 ezer forintot, mesterképzésben pedig 150 ezer forintot kellett volna befizetniük a hallgatóknak. A fer összegét az egyetemek 50 százalékkal le- és felfelé is módosíthatták volna. Ezt visszaosztva a tandíj összege egy hóra lebontva minimum 4375, maximum pedig 13 125 forintot lett volna).
Ne kerteljünk: mindkettő tandíj. A különbség csak annyi, mint a félig teli és a félig üres pohár között. A Gyurcsány-kormány idejében az elnevezés a hallgató hozzájárulását tükrözte, a második Orbán-kormány "ösztöndíja" pedig az államét.
| "Ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt" |
| A Fidesz ellenzékben hevesen ellenezte a fer ("a tandíj") bevezetését. Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikusa 2006-ban azt mondta, hogy a Fidesz a felsőoktatást, a diploma megszerzését közügynek tekinti, ami által közjó jön létre, míg a szocialisták szerint ez magánügy: ki-ki fizesse meg az árát. Pokorni akkor azt javasolta a kormány tagjainak, hogy vegyék komolyabban a felsőoktatást, mert valóban az ország jövője a tét. Csepreghy Nándor, a Fidelitas akkori alelnöke pedig azt mondta, hogy a "tandíj bevezetése a kormánypártok által a magyar fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része". A kérdésben az akkor még ellenzéki vezérként tevékenykedő Orbán Viktor is felszólalt. "Ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt. (...) A tandíj a magunkfajtákat kirekeszti az egyetemekről" – mondta a Fidesz elnöke 2008-ban. |
Nem a felsőoktatás az egyetlen terület, ahonnan kivonul az állam
De nemcsak a tandíjról van szó. Más, a jóléti államok feladatkörébe tartozó területekhez is kevesebb forrással járul hozzá az állam. Az úgynevezett co-payment, vagyis részfinanszírozási sémák a második Gyurcsány-kormány ideje alatt kezdtek "megszaporodni" (fer, vizitdíj, kórházi napidíj, gyógyszerek utáni dobozdíj). A vizitdíjnál azt is figyelembe vették, hogy pazarlóbb a rendszer, ha a fölösleges vagy nem feltétlenül indokolt igénybevételt nem próbálják valamiképp „büntetni”. A fer és a napidíjak elbuktak a 2008-as népszavazáson, a gyógyszerek utáni dobozdíj viszont megmaradt.
Míg 2006-2008 között az Orbán vezette Fidesz hevesen támadta a nagy ellátórendszerekben bevezetésre került, vagy tervbe vett rész- vagy osztott önfinanszírozási formákat, addig a 2010-es kormányra kerülés óta több elemet is bevezetett, melyek hasonló célokat szolgálnak, csak éppen más néven.
Ennek talán legmegfoghatóbb eleme a felsőoktatás területén a részösztöndíj, az egészségügy területén pedig a cafeteria részeként a 2012-től adómentesen adható magán-egészségbiztosítás (jövőre még inkább megerősítve) – és részben a chipsadónak is nevezett népegészségügyi termékadó (neta), még ha ez utóbbi kicsit kilóg is a sorból.
Itt a tandíj: torz rendszer alakul ki
A fer 2007-es bevezetésénél a kormány nem hangsúlyozta ki eléggé, hogy a lényeg ott az lett volna, hogy az egyetemek gazdasági önállóságát növeljék a pluszbevételekkel – mondta a hvg.hu-nak egy névtelenséget kérő oktatási szakértő. A legnagyobb gond a mostani rendszerrel, hogy itt a diákok által befizetett összeg a költségvetésbe folyik be, és onnan a felsőoktatási intézmények saját lobbierejüktől függően tudnak pénzt szerezni, s az egyetemek ezzel a lépéssel újra átpolitizálódnak. Így hiába szállnak be a diákok közvetlenül saját pénzükkel is a felsőoktatásba, ami nem lenne elvetendő a minőség javítása érdekében, a hozzájárulás nem saját egyetemüknél csapódik le. Központilag nem is lehet hatékonyan elosztani a diákok által befizetett pénzt, mivel a rendszer, mint minden bürokratikus centrum, túlterhelt és alulinformált, így bele van kódolva a nem hatékony működés.
A részleges vagy teljes finanszírozás bevezetésével az Orbán-kormány kimondott célként az önfenntartó felsőoktatást határozta meg, ám ennek eléréséhez privatizálni kellene a felsőoktatást és decentralizálni a rendszert. A kormány ugyanakkor most "ultra felelősséget" vállal a szektorért, így az önfenntartást – és nagyobb önállóságot – nem lehet megvalósítani. Orbán Viktor többször is utalt arra, hogy vége a jóléti államok korának, vége '68-nak, és a diákoknak is fizetniük kell a felsőoktatásért. Itt csak az a bökkenő, hogy a felsőoktatásra eddig sem ment el kirívóan nagy összeg – emelte ki az oktatási szakértő. (2008-ban még mintegy 200, addig 2013-ban már csak 135 milliárd forintot tervez a kormány a felsőoktatásra költeni. Viszonyításul: a 2012-es magyar költségvetés 14 917 milliárd forint – a szerk.)
Benyomulnak a magánbiztosítók az egészségügybe
Természetes, hogy a nagy ellátórendszerek a jelenlegi demográfiai és technológiai szint mellett nem fenntarthatóak, így nem meglepetés az önfinanszírozási elemek megjelenése – mondta a hvg.hu-nak egy, a politikai szférát is megjárt egészségügyi szakértő. A 2008-as szociális népszavazás azonban politikai csapdahelyzetbe navigálta a Fideszt, hiszen a kormány legitimációját legfőképpen ez a referendum adta.
Mivel a Fidesz a második Gyurcsány-kormány által alkalmazott technikákat nem hozhatja vissza, ezért más módon kell az egészségügy vagy például a felsőoktatás területén a közpénzek arányát csökkenteni. Ez pedig legegyszerűbben az előirányzatok csökkentésével, a finanszírozás reálértéken való megőrzésének elfelejtésével valósulhat meg.
A Fidesz-kormány azért szűkíti a forrásokat, keretszámokat, mert nem hajtottak végre semmilyen érdemi költségcsökkentő, mélyreható szerkezeti reformot. Az egészségügy területén egyetlenegy kórházat sem zártak be, nem történt valódi szerkezetváltás sem (a járóbeteg-ellátás aránya nem növekedett ténylegesen a kórházi betegellátás eddigi arányához képest). Szócska Miklós egészségügyi államtitkár hiába mondja azt, hogy mennyit spórolnak például a központosított földgázbeszerzésen, ez az egészségügyi kiadások kevesebb, mint 1-2 százalékát jelenti – fejtette ki a szakértő. A szerkezeti reformok elmaradása miatt egyes fogyasztói csoportokat igyekeztek a tudatosabb felhasználás irányába nyomni (lásd inzulinhasználók ügye), de ez is kevés. Az egészségügyben egyfelől az elvándorlás okozta bérnyomás, másfelől pedig az infláció az, ami komoly hatással van a rendszer működésére, költségszintjére is – vagyis nehezen lehet kevesebbet költeni.
A 2012-től a cafeteria részeként, adómentesen adható egészségbiztosítások arra utalnak, hogy a lakosság egészségügyi kiadása nőni fog. Ezek a biztosítások hiába helyezkednek el a tb-rendszeren kívül – és ezzel tulajdonképpen nem minősülnek részfinanszírozásnak –, de mivel az állam járulékkedvezményben részesíti annak igénybevételét, így osztott finanszírozásúvá válnak. A tb-t a magán-egészségbiztosítást igénybe vevő polgárok ugyanúgy fizetik tovább, kell is fizetniük, ugyanakkor kisebb bajok esetén igénybe fogják venni a magánbiztosításokat, magándoktorokat, mivel nem akarnak például órákig sorban állni a rendelőkben. A kormányzat piacosítási szándéka egyértelmű – hangsúlyozta az egészségügyi szakértő.
A chipsadó is egyfajta önfinanszírozás
A neta összhangban van azzal a szakmapolitikai céllal, hogy aki a közös rendszerre nagyobb terhet rak – egészségtelenebbül étkezik – az többet is fizessen be. A kormány emellett azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az egészségügyre fordított pénzeket egyre inkább fogyasztási típusú bevételekből és nem az élőmunkára rakódó bevételekből szeretné beszedni.
A neta ugyanakkor nem tekinthető valódi részfinanszírozásnak, bármennyire is egy bizonyos cél érdekében – az egészségügyben dolgozók bérrendezése – költik el az összeget. A legfőbb különbség az, hogy a netát nem az egészségügyi fogyasztásnál kell fizetni, így ennek elmaradása közvetlenül senkit nem zárhat el az egészségügyi ellátás igénybevételétől, ellentétben például a vizitdíjjal. Márpedig ez érdemi különbség.
Itt a jóléti magyar állam vége?
Arra már Orbán Viktor is többször utalt, hogy szerinte a jóléti államok korszaka lezárult, és ehelyett ajánlotta a munkaalapú társadalmat az emberek figyelmébe. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a legtöbb régiós országokban – Csehország, Lengyelország, Szlovákia – komoly strukturális reformok zajlottak le, és azután indult meg az állami kiadások csökkentése.
| Tandíj, vizitdíj: változatos képet mutatnak a környező országok |
A felsőoktatásért Szlovákiában és Szlovéniában a helyi nyelvű alapszakokért nem, Ausztriában és Romániában viszont pár száz eurós összeget kell fizetni szemeszterenként az egyetemi, főiskolai szakokért (Ausztriában ez csak regisztrációs díj). Csehország a cseh nyelvű oktatásért nem kell fizetni, bár nemrég volt kormányzati kezdeményezés a tandíj bevezetésére. A külföldiek megítélése eltérő, az adott ország nyelvén folyó szakokért általában nem, az angol, német, francia stb. nyelven oktatottakért viszont fizetni kell. A kelet-közép-európai régió legtöbb országában a "közös kalapos" egészségügyi rendszer működik, ugyanakkor eltérő a finanszírozás. Csehországban nyolc egészségbiztosító működik (van vizitdíj és kórházi napidíj is az államban), Lengyelországban egy állami ellenőrzés alatt álló biztosító, míg Szlovákiában három biztosító van, amely közül kettő magánkézben van. Lengyelországban az egészségbiztosító alapvetően csak a kórházi kezelések költségeit fedezi, a rendelőkben az embereknek szinte mindenütt fizetniük kell. E mellett vannak még előfizethető ellátási rendszerek is, amelyek keretében a munkaadó vagy maguk az emberek egyfajta havi átalány befizetésével megfizetik bizonyos kezeléseiket. Szlovákiában az illetékek (vizitdíj, kórházi napidíj) bevezetése után az emberek többsége állítólag már nem hajlandó kenőpénzeket is fizetni az orvosoknak. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
