Próbaidős üzemmódon a magyar egészségügy

Nem látta szükségesnek agyonmagyarázni a július elsejétől életbe lépő változásokat Szócska Miklós, az egészségügyért felelős államtitkár. A sajtónak egy doorstep tájékoztató jutott, jelezve, hogy csak futtában tud némi időt szánni egy teljesen világos helyzettel kapcsolatos okvetetlenkedő kérdésekre. A háziorvosokat még ennyire sem méltatták, ők e-mailben kapták meg az eligazítást. E szerint a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) honlapján – már két nappal az életbelépés előtt – kikereshetik, hogy ezentúl melyik kórházakba kell utalniuk a betegeiket. Mindez a köz számára is hozzáférhető, hiszen a rendszerből az is kiolvasható, hogy lakóhely szerint ki hová fog tartozni. 

 A beutalási renden egyebek mellett azért is kellett változtatni, mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által eddig finanszírozott 44 ezer aktív ágyból 2500-at megszüntetett az egészségügyi kormányzat. Július elsejétől csaknem félszáz kórházban zártak be osztályokat, 15 intézményben pedig teljesen megszűnik az aktív ellátás; ezekben krónikus ápolásra, egynapos sebészetre, járóbeteg-ellátásra kell berendezkedni. Jobb későn, mint soha, a változásokat is tartalmazó új működési engedélyek megkötésére június 30-ára, szombatra rendelték be az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz a kórházak vezetőit. Azt azonban egyetlen intézmény sem tudja, hogy – esetenként jelentősen megnövekedett – ellátási területéhez s az ezzel arányosan bővülő feladataihoz mennyi pénzt fog kapni.

Exlex állapot lesz akár hetekig is, miután az OEP egyetlen új finanszírozási szerződést sem kötött. Sokaknak vészjósló előjel, hogy a Magyar Közlönyben a hétvégén közzétett kormányrendelet szerint mindössze 14 kórház között osztottak el egy teljes évre 1,3 milliárd forint többletpénzt, ami a 308 milliárdos kórházi kassza fél százalékát sem éri el. Míg például a Semmelweis Egyetemnek, amelyhez a korábbinál 200 ezer fővel nagyobb lélekszámú klinikai onkológiai ellátási területet rendeltek, be kell érnie havi 1,5 millió plusszal, Hódmezővásárhely kórháza háromszor ennyit kap. Messze a legtöbb kompenzációt a Honvédkórháznak szánják, amely átveszi a megszűnő újpesti Árpád Kórház traumatológiai ellátását. Biztosra vehető, hogy ezzel nem merült ki a pénzügyi átigazítás, amint az is, hogy többletpénz nem fog a rendszerbe kerülni. A fekvőbeteg-ellátó intézmények utolsó negyedévi járandóságából és a társadalombiztosítás költségvetési tartalékából kell majd kibűvészkedni azt a 28 milliárd forintot, amelyet a kormány odaígért az egészségügyi dolgozók béremelésére.

 Próbaüzemben fog működni legalább egy hónapig az átalakított egészségügyi rendszer, nem kell aggódni, jelentette ki Szócska Miklós. Ez a haladék azonban sokkal inkább bonyolítja, semmint egyszerűsíti a helyzetet, mivel egyszerre lehet a régi és az új ellátási területek szerinti kórházba küldeni a beteget. Amelyik osztály megszűnik, ott már eddig sem sokan dolgoztak, mára meg a többség elhagyta a süllyedő hajót. Az a kórház – mint például a Budai Irgalmasrendi –, amelyiknek háromszorosára nőtt a kardiológiai ellátási területe, de még informális jelzést sem kapott arra, hogy mekkora összegből gazdálkodhat, érthető módon nem tudja megsokszorozni a kapacitását, legfeljebb a várólistája nő. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a betegek egyelőre követhetik az orvosukat – már ha nem külföldi állást talált. Ebből az is következik, hogy a krónikus betegek maradhatnak eddigi orvosuknál, még akkor is, ha már máshová tartoznának. 

 A háziorvosoknak írt kormányzati tájékoztató levélben az áll, hogy a térséghatáron túl is fogadni kell a beteget. A következő mondatból viszont az derül ki, hogy ez az intézmény döntésén múlik, amely mérlegeli, hogy ezzel nem kerülnek-e hátrányos helyzetbe a „saját” betegei. Arról viszont szó sem esik, hogy milyen ismérvek alapján különíti majd el a doktor az ellátás – bonyolultság szerinti – 1-es, 2-es vagy 3-as szintjét. Könnyen megeshet, hogy ez egy szakmán belül három különböző intézményt jelent. Arra viszont gondolt az államtitkárság, hogy ne ismétlődjön meg a 2007-es tragédia, amikor a hódmezővásárhelyi kórházból ellátatlanul továbbküldött mindszenti beteg útközben meghalt. Így azok az intézmények is kötelesek a július folyamán odatévedt sürgős eseteket ellátni, a beteg állapotát a továbbküldés előtt stabilizálni – szól az államtitkári intelem –, amelyekben már nincs aktív osztály. Hogy sem személyzet, sem eszköz nincs ehhez egy krónikus ellátásra berendezkedett intézményben, az úgy látszik, részletkérdés. 

 A két évig érlelt egészségügy-átalakító folyamatok egyik fontos mozzanata, hogy az eddigi statisztikai régiók helyett nyolc térségre osztották az országot. Ebben kellene kinek-kinek az egészségügyi ellátást megkapnia. A GYEMSZI infografikái (lásd ábráinkat) azonban egyértelműen mutatják, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. Míg a sebészet legfelső szintjére jól illik a térségre szabás, addig más szakmákon lötyög vagy éppen szűk az egyenruha. A súlyos agysérültek rehabilitációjára csak három gigatérséget sikerült rajzolni. Ily módon 6,3 millió lakos tartozik a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központhoz, ahol 12 ágyon tudják fogadni ezeket a betegeket. Ami annak a nyilvánvaló beismerése, hogy a többség számára ez az ellátás egyszerűen nem hozzáférhető.

Szócska célkitűzése, „hogy minden magyar állampolgár földrajzi és anyagi helyzetétől függetlenül megkaphasson minden ellátást”, egészen közel áll a teljesüléshez. Hiszen mindegy, hol lakik a beteg, mindenkit Szegedre küldenek súlyos központi idegrendszeri sérüléssel. A nyugati határszélről pedig a fővárosba, Visegrádra, Parádra kell eljutni bizonyos bajokkal, más betegségek esetén viszont Zalaegerszeg, Sopron, Győr, Szombathely, Pécs is szerepel a választandó portfólióban. Az észak-budai agglomerációban élő solymáriaknak fertőző betegségükkel Balassagyarmatra kell utazniuk, ahová busszal, vonattal, többszöri átszállással 4-5 óra alatt meg is lehet érkezni. Az alapszintű csecsemő- és gyermekgyógyászat, a gyermek fül-orr-gégészet viszont a kistarcsai intézményhez tartozik, ahová a leggyorsabban négy átszállással, két órán belül lehet eljutni.

GÁTI JÚLIA