Németország magára maradt a megszorítások politikájához történő ragaszkodással. A szigorú költségvetési politika fő mozgatórugója, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter még tavaly októberben is azt mondta, egyáltalán nem erősíti a bizalmat, ha az eddigi középtávú politikák helyett most egy gyökeresen másik irányba indulunk el.

Schäuble tavaly még azt javasolta az EU-nak, hogy fagyasszon be egyes uniós forrásokat azon tagállamok esetében, melyek megszegik a költségvetési szabályokat. A német pénzügyminiszter szerint nem lehet elengedni a gyeplőt, a költségvetési hiányokat mihamarabb az uniós jogszabályoknak megfelelő 3 százalék alá kell szorítani, amit a recessziós környezet miatt csak megszorításokkal érhetnének el a döntően dél-európai tagállamok – csakhogy a folyamatosan zsugorodó gazdaság egyre nagyobb hiányokat produkál a fokozódó megszorítások mellett is

A makrogazdasági helyzet az utóbbi fél évben nem változott sokat, ám a Németországgal szembeni elégedetlenség egyre nagyobb méreteket ölt. A költségvetési kiadások csökkentésével és adóemelésekkel nem lehet gazdasági növekedést generálni. A közös cél, Európa növekedési pályára állítása nem működik. Legalábbis amilyen gyors ütemben zajlanak a megszorítások, úgy biztosan nem lesz egyhamar növekedés.

Márpedig a dél-európai munkanélküli tömegeket új, versenyképes munkahelyek nélkül nem lehet visszaterelni a munkaerőpiacra. Ehhez pedig be kell indítani a növekedést.

Brüsszelig érnek a hangok

A megszorítások lazítását követelő kórus egyre hangosabb Az Európai Bizottság legfrissebb, tavaszi gazdasági előrejelzésében további időt adott Franciaországnak és Spanyolországnak arra, hogy 3 százalék alá vigyék költségvetési hiányukat. Az ok igen prózai: a két tagország gyenge gazdasági teljesítménye miatt erre határidőre nem lenne képes. Spanyolországról, mint a déli periféria egyik gyenge láncszeméről már tudni lehetett, hogy komoly gazdasági pácban van, a recessziós gazdaság és a 27 százalékra kúszó munkanélküliséggel az ország kormánya egyelőre érdemben nem tud megküzdeni.

Francois Hollande francia államfő időt kapott a reformokra - enyhül a megszorító politika hegemóniája Európában

AFP / Patrick Kovarik

Még ha más mértékűek és jellegűek is, Párizsban szintén súlyos gondok tapasztalhatóak, melynek következményeként idén visszaeshet a gazdaság, emelkedhet a munkanélküliség, a deficit pedig 4 százalék közelébe kúszhat. Az EB korábban ilyen esetekben nem volt megengedő, a hiányok gyors lefaragását követelték az érintett államoktól. Most már azonban a Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, a költségvetési kérdésekben eddig keményvonalas Olli Rehn és a német pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble is azt mondja, egyelőre megengedhető egy "puhább" fiskális konszolidáció, lassabb közelítés a költségvetési célhoz. De miért lett most ennyire engedékeny az EU, illetve Németország?

A franciák álltak már sarokban

Nicholas Sarkozy francia államfő 2012. májusi távozása után, az új, szocialista párti államfő, Francois Hollande államfő gyökeresen más gazdaságpolitika ígéretével érkezett az Élysée-palotába. A gazdasági növekedés beindítása, kevesebb megszorítás volt a jelszó. Bár Brüsszel hatóköre alól a franciák sem tudják magukat kivonni, és Hollande is átvette a Sarkozy által megkezdett pénzügyi konszolidáció egyes elemeit, de a választási ígéretéhez híven nem hajlandó durva megszorításokra, így pedig a költségvetési hiány sem csökken a korábban várt mértékben. A francia gazdaság strukturális problémáira a hitelminősítők is felfigyeltek, egyedül már csak a Fitch tartotta meg a legjobb adós kategóriájában Franciaországot.

Franciaország, melynek gazdasága idén 0,1 százalékkal zsugorodhat és ahol a munkanélküliség megközelítheti a 11 százalékot, egyáltalán nem festi olyan ország képét, ahol minden rendben lenne. Ugyanakkor az EU második legnagyobb gazdaságáról van szó, melynek komoly az érdekérvényesítő képessége. A francia-német tandem pedig az EU gazdasági és politikai motorja, a két ország együttműködése az európai integráció és gazdasági jólét fő mozgatóereje. Azt gondolhatnánk, hogy ennek tükrében az EU illetékes szervei elnézőbbek a franciákkal, ám az ország 2003-2007 között már állt túlzottdeficit-eljárás (EDP) alatt, ezután kikerült, 2009 után azonban újra EDP-t indítottak Franciaországgal szemben.

Az nem újdonság, hogy a stabilitási és növekedési paktumot, mely a 3 százalékos költségvetési hiánycélt is tartalmazza, az EU nem mindenkire nézve alkalmazza ugyanolyan erővel. Amikor a nagy tagországok közül többen is sorozatosan 3 százalék feletti hiánnyal zártak, az EU nem lépett fel szigorúan velük szemben. Hozzá kell azonban tenni, hogy mindez még a globális gazdasági válság kirobbanása előtt történt, a pénzügyi unió pedig akkor még egyáltalán nem volt napirenden.

Magyarország miért ül a szégyenpadon?

A fentiek tükrében felvetődhet a kérdés, hogy ha az EU korábban megengedőbb volt, akkor Magyarország esetében miért nem az. Érdemes megjegyezni, hogy az évezred első évtizedének eleje és a mostani helyzet között nem lehet párhuzamot vonni. Akkor az államadósságok szintje nem volt ilyen magas, Európában konjunktúra volt, a munkaerőpiac problémái pedig még egyáltalán nem voltak riasztóak. Akkoriban egy 1-2 százalékos eltérés a 3 százalékos deficitcéltól a növekedésen keresztül könnyebben "ledarálható" volt. A túlzottdeficit-eljárással érintett nagy tagállamok – ilyen Spanyolország is – helyzete egyáltalán nem hasonlított Magyarországéhoz. Hazánk az uniós csatlakozás óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll, míg az érintett nagyobb tagállamok ellen csak az utóbbi pár évben indult hasonló eljárás, illetve korábban sikeresen bebizonyították, hogy képesek a hiány letörésére.

Az Orbán-kormánynak is jól jön az engedékenyebb EU

MTI / Koszticsák Szilárd

Magyarország esetében ez koránt sincs így, hazánk ráadásul a 2006-os költségvetési hiányadatokkal még trükközött is. Az EU a hiány letöréséhez vezető jó lépésnek ezen kívül a fenntartható átalakításokat eredményező reformokat tartja, az esetleges kiadáscsökkentő intézkedések mellett. Magyarország viszont főként nem strukturális reformokkal igyekezett a válság hatásait kezelni. Az egyszeri intézkedésekkel a hiány csak átmenetileg csökkenhet, ráadásul a keletkező negatív hatások később közvetetten visszaüthetnek. Spanyolország például, mely az EU egyik legnagyobb gazdasága, jelenleg komoly átalakítások végigvitelén dolgozik, melyek ígéretét az EU azzal díjazta, hogy több időt adott a hiány leszorítására. Ráadásul a megszorítások mindenhatóságába vetett hitet is egyre többen megkérdőjelezik, például annak egyik legfőbb hangoztatójánál, a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is. Át kell tehát értékelni azt a "policy mixet", mellyel eddig a válságkezelésre koncentráltak az államok és nemzetközi szervezetek.

A reformok ugyanakkor nem maradhatnak el, Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport vezetője hangsúlyozta, Franciaországnak tovább kell haladnia a reformok útján. Az üzenet egyértelmű, ha "megreformálod a gazdaságod és munkaerőpiacod, több időt kapsz", ezzel pedig kevesebb negatív hatás érheti az átalakulások veszteseit az adott ország társadalmán belül.

Kedvez a csillagok együttállása

Hazánk számára sokasodnak a biztató jelek a horizonton. Még annak ellenére is, hogy a hiány leszorítását nem olyan módon visszük végig, amit az EU igazán támogat, és a rovott múltunk miatt duplán kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a deficit csökkentésére. A franciák és spanyolok számára adott plusz kétéves türelmi idő is a nagyobb uniós tolerancia irányába mutat. Bár hazánk "ősidők óta" EDP alatt áll, a megszorításokkal szembeni fokozódó hangulat, és ezzel a költségvetési hiányok minimális lazítása nekünk is jól jöhet. Magyarországon ugyanakkor nincs lehetőség az öv kiengedésére, elég ha csak tartjuk a hiányt, melynek érdekében a kormány a szükséges intézkedéseket eminens módon meg is teszi (a Portfolio.hu számításai szerint már a hatodik kiigazítást jelenti a múlt heti Varga-csomag). A 93 milliárdos zárolással (tehát nem megszorítással) ha csak a végső hiányadatot nézzük, a kormány igyekszik bebiztosítani magát. Ha pedig ez kevés, további lépéseketől sem riad vissza.

Így, bár a Budapesttel szembeni uniós szigor minden bizonnyal nem enyhül, az EB-nek egyre kevesebb muníciója marad hazánkkal szemben. Ezzel együtt is csak akkor kerülhetünk ki az EDP alól, ha Brüsszel úgy látja, fenntartható pályán mozog a hiány és hosszabb időtávon is képes Magyarország a hiány csökkentésére. Szemöldökráncolások lehetnek, de Magyarország egyre nyugodtabban dőlhet hátra – a számok és az idő is az Orbán-kormánynak dolgozik.