Kedden bejelentették, hogy a megszorítások miatt ideiglenesen leállítják a görög közszolgálati média (ERT) működését. Az ígéretek szerint a műsorgyártást újraindítanák, amint lehetséges, de erről egyelőre nem tudni biztosat. A lakosság a döntésre rendkívül felbolydult, több szakszervezet szolidaritásból sztrájkba lépett, a közmédia dolgozói alternatív csatornákon tovább közvetítenek, eközben pedig a kormánykoalíció egysége is megbomolhat az eset nyomán.

Az utóbbi években az euróválság és globális pénzügyi krízis során azonban nem ez volt az egyetlen mondhatni rendkívül furcsa, balul elsült lépés, mellyel a kormányok pénzt igyekeztek megspórolni szűkülő költségvetésükben. Ugyancsak Görögországban jutott az emberek eszébe, hogy megtámogatandó az ország büdzséjét, eladnának több szigetet. Az ötlet azonban végül zátonyra futott, mivel a döntéshozók nem kalkuláltak azzal, hogy egyes területek védelem alatt állnak, oda építkezni nem lehet, ráadásul bármilyen közszolgáltatás elvitele a szigetekre, olyan pénzekbe került volna, melynek megtérülése igencsak kétségesnek tűnt. Bár pár sziget kalapács alá kerülhet, a több száz darabosra tervezett eladás kútba esett. Hasonlóan nem lett semmi az Akropolisz tervezett bérbeadásából sem.

A történelem folyamán azonban nem csak a görögök kényszerültek kreatív, illetve furcsa – a megszokottól eltérő – megoldások alkalmazására, ha költségvetési megszorításokra volt szükség. Mátyás király, az ókori görögök, vagy az 1600-as évek Skóciája is érdekes lépések meghozatalára kényszerült a kiadások leszorítására, illetve a bevételek növelésére. Másik oldalról pedig kreatív megoldások születtek annak érdekében, hogy ne legyen szükség megszorításokra.

Mátyás király a füstpénzzel kicselezte a trükközőket – és kitömte a költségvetést

Wikipedia

Mátyás király kreatívan emelt adót

A 15. századi Magyarországon az állam kiadásai a katonai hadjáratok és a reneszánsz építkezések következtében ugrásszerű emelkedésnek indultak. Mátyás király a költségvetésben keletkező lyukakat a kapuadó reformjával is igyekezett betömködni. Az adó az egy porta helyett az egy háztartás elve mentén került kiszabásra, ráadásul az elődei által adományozott mentességeket is megvágta igazságosnak is emlegetett egykori uralkodónk.

A kémények után fizetendő adóval bezárták annak a lehetőségét, hogy a jobbágyok trükközzenek a kapuadóval: korábban előfordult, hogy több porta csak egy olyan bejárattal rendelkezett, ahol a nevezetes szénásszekér befért (ez volt a kapuadó kiszabásának feltétele), ami pedig csökkentette a kincstári adóbevételeket. Ez a kreatív megoldás – és a koronavám, illetve az évente kétszer is kivethető rendkívüli hadiadó – is hozzájárult ahhoz, hogy Mátyás majdnem meghatszorozta az állami bevételeket.

Díszes sírok? Szó sem lehet róla!

Görögországban nemcsak az újkorban alkalmaznak megszorításokat, hanem már az ókorban is voltak olyan intézkedések, melyekkel igyekeztek gátat szabni a költekezésnek. A Kr.e. IV. század végén Kasszandrosz, az Athént elfoglaló makedón sereg főparancsnoka utasításban tiltotta meg a pompázatos síremlékeket, és korlátozta a gyászszertartásra fordítható összegeket.

Ezek a lépések közvetlenül nem érinthették a makedón "állami költségvetést", ám közvetetten minden bizonnyal igen, mivel a terjeszkedő államalakulatnak nem kellett jelentős összegekkel megtámogatnia az elesett katonák síremlékeit. A temetkezés költségeinek a visszafogása a magyar történelemben a jozefinizmus idején ért el különös formát, amikor II. József a koporsós temetések helyett – a fával spórolás ürügyén – azt írta volna elő, hogy az elhunytakat csak simán mésszel öntsék le.

Skócia saját gyarmatot akart, ráment az emberek pénze

Az 1600-as években a még független államként létező Skócia nagy fába vágta a fejszéjét: Észak-Amerikában több területen is saját gyarmat létrehozásába fogott, hogy ezzel próbáljon meg kitörni Anglia nyomasztó politikai és gazdasági közelségéből. A skótok maguk is az angolokéhoz hasonló gyarmat- és kereskedőbirodalmat álmodtak meg, ezzel szerették volna a büdzsén tátongó lyukakat is betömködni. Mindezt akkor, amikor a polgárháborús időszak miatt amúgy is el voltak szegényedve.

A Görög Állami Televízió székháza Athénban

AFP / Louisa Gouliamaki

Tulajdonképpen mindent feltettek egy lapra: a csak darieni katasztrófának nevezett gyarmatosító projektbe a skót likvid tőke 20 százalékát tolták bele. A  társadalom minden rétege kivette a részét a pénz összedobásából, nem beszélve az állami összegekről. A gyarmatosítás viszont balul sült el, az ellenséges nemzetközi környezetben (vetélytársként az angolok is megjelentek) nem sikerült bejáratott kereskedő-útvonalat létrehozni, ráadásul az amerikai kontinensre érkező skót telepesek hullottak, mint a legyek. A gyarmatosítást vivő Skót Afrikai és Kelet-Indiai Társaság ezek után gyakorlatilag csődbe jutott, az ország államkincstára pedig teljesen kiürült. A skót vezetők nem láttak más megoldást, mint az Angliával történő uniót, mivel úgy vélték, egy közös államban és egységes gazdasági berendezkedés alatt jobban tudnák érdekeiket érvényesíteni, és a kereskedelemből is nagyobb hasznot húzhatnának. Az egyesülés Angliával végül 1707-ben következett be.

Argentínában nem lehet beszélni az inflációról

Van olyan ország, mely monetáris politikai eszközökkel, illetve gazdasági lépésekkel igyekszik leszorítani, vagy kordában tartani az inflációt. Argentínában viszont 2011-ben gyakorlatilag megtiltották a független közgazdászoknak (elkezdtek büntetést kiszabni), hogy saját előrejelzést közöljenek a pénzromlás mértékéről. Ennek oka ugyanis az, hogy a hivatalos adatok szerint az akkori infláció mindössze 9,7 százalék volt, míg független elemzők szerint legalább 20 százalék volt a pénzromlás mértéke. Az adatok manipulációja 2007 óta folyhatott a dél-amerikai államban, amikor is az előző, azóta elhunyt elnök saját politikai kinevezettjeit ültette a statisztikai hivatal élére.

Az adatok kozmetikázása azért jön jól az argentin kormányzatnak, mivel az ország adósságának finanszírozása részben az infláció alakulásához kötött, másfelől pedig így kevesebb állami kiadással is lehet kalkulálni. Az állam még nem heverte ki az előző, 1999 és 2002 közötti gazdasági válság hatásait, és a még rendezetlen államadósság nyomasztó teherként nehezedik a költségvetésre, az államcsőd pedig folyamatosan ott lebeg az ország felett.

A hamisítás oka nyilvánvalóan az, hogy egy ideig el lehessen kerülni a nagyobb, népszerűtlenséget okozó megszorításokat. Magyarországon is volt nem egyszer kozmetikázásra példa: az autópálya-építések költségvetésen kívüli elszámolása például időlegesen megszépítette az államháztartás egyenlegét – de aztán 2006-ban lebuktunk, és maradtunk a túlzottdeficit-eljárásban. 

Christina Fernandez Kirchner argentin államfő kormánya 2011-ben elkezdte büntetni az infláció valós mértékét közlő közgazdászokat

AFP / Alejandro Pagni

Magánnyugdíjpénztárak beszántása

Ezt a pontot a magyar embereknek minden bizonnyal nem kell részletezni, bár nem hazánk kormánya volt az egyetlen, mely a privát kasszák államosítása mellett döntött krízis idején. A gazdasági téren hányattatott sorsú Argentínában 2008-ban államosították a 10 meglévő magánnyugdíjpénztárat, vagyis egyesítették őket az állami rendszerrel, melynek során mintegy 23-26 milliárd dollár értékű eszközállomány, és éves szinten 4-5 milliárdos bevételre tett szert az argentin állam.

Kazahsztánban pedig idén januárban döntött úgy az ország elnöke, hogy államosítják a három legnagyobb magánnyugdíjpénztárat, az alapok tulajdonosai pedig állami bankok részvényeit kapják meg. Az államosítás oka az, hogy az ország csökkenő olajbevételei negatívan érintik a büdzsébe befolyó összegeket is, így a kazahok is a formabontó megoldáshoz nyúltak. Az így szerzett pénzből infrastrukturális beruházások elindítását tervezik, mellyel minden bizonnyal a gazdaságot akarják élénkíteni.

Répáért színházat: egy ötletes példa a megszorítások kivédésére

Spanyolországban nem az állam alkalmazott kreatív módszert, hanem egy megszorítás alá vont szektor dolgozói éltek ilyen eszközökkel. A spanyol kormány 2013-as intézkedéscsomagjában a színházjegyek áfáját 8-ról 21 százalékra emelte, a művészetek területén pedig körülbelül 50 százalékkal csökkent az állami támogatás. Egy barcelonai színház nem akart beletörődni abba, hogy radikálisan nőjön a színházjegyek ára, így úgy döntöttek, hogy jegy helyett répát árusítanak, ezzel lehet befáradni a nézőtérre. Ez a döntés pedig azért született, mivel a répa áfakulcsa 4 százalék, amely 16 százalékkal alacsonyabb, mint a színházjegyé.