Hatósági árasak lehetnek a hústermékek. Legalábbis ezt pendítette meg Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője hétfőn a Napi Gazdaságnak adott interjújában. Szerinte a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja csak akkor hajlandó hozzányúlni az áfához, ha világos és egyértelmű garanciákat kap arra, hogy a kedvezményes áfakulcs nyomán például a hústermékek fogyasztói ára valóban csökken, mert különben szerinte csak a kereskedők járnak jól.

Arra a kérdésre, hogy ez miként oldható meg hatósági árszabályozás nélkül, azt válaszolta, hogy erre kellene választ adniuk a kormánynak és a szakmai szervezeteknek. De rövid időre és korlátozott körben "számomra a hatósági ár sem idegen" - tette hozzá.

Tánc az áfa körül

A hústermékek áfájának csökkentése már régóta a kormány és a politika napirendjén van, különösen 2012 eleje óta, amikor is 27 százalékos szintre emelkedett az áfa általános kulcsa, amelybe az élelmiszerek is beletartoznak. Szeptember elején például Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár azt mondta, a kormány azon dolgozik, hogy jövő év január 1-jétől a baromfi- és sertéshús áfája 10 százalék alá csökkenhet a mostani 27-ről. Az élelmiszerek, hústermékek magas áfakulcsa rengeteg anomáliát eredményez: a termelői-kereskedelmi láncban nem adnak számlát, számlagyárak működnek gőzerővel, az adóhivatal pedig futhat a pénze után. A húságazatban a feketegazdaság aránya 40 százalék körül van a lebukás alacsony veszélye és az elérhető nagy nyereség miatt, miközben a legálisan működő cégek küszködnek, a szektor pedig technológiai reformra is szorulna.

Rogán megoldási javaslata ez utóbbi helyzeten nem segítene, a hústermékek központi árszabályozása az idősebbeknek a szocializmus korát idézheti. A hatósági áras megoldással rövid távon minden bizonnyal komoly politikai babérokat lehet learatni, ám az okozott gazdasági kár is jelentős.

Miért a hús?

A hivatalos mezőgazdasági árak azt mutatják, hogy a vágóállatok termelői árszintje 2013 augusztusában 4,9 százalékkal magasabb volt, mint egy évvel korábban. És bár a vágómarha felvásárlási ára több mint 22 százalékkal csökkent, a fogyasztási szempontból meghatározóbb baromfi ára közel 8 százalékkal nőtt. Ugyanebbe az irányba mozdult a vágósertés termelői ára is: tavaly augusztusban ötödével, az idén több mint 10 százalékkal emelkedett.

Hatósági árasak lehetnének a hústermékek, de problémát okoz, hogy pontosan mely áruk is illenek bele ebbe a kategóriába

Fazekas István

A hatósági áras hússal az rögtön egy probléma, hogy a piacon olyat, hogy sertéshús, nem lehet kapni. Olyat viszont igen, hogy sertéskaraj, lapocka, comb stb. Ha Rogán felvetését komolyan vesszük, ezeket mind-mind külön hatósági árazni kellene. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy  a húsok közé lehet sorolni a húskészítményeket (pl. pástétomok, virslik), melyek árát teljes egészében szétzilálná és értelmezhetetlenné tenné a központi árazás.

Ha valamilyen állami beavatkozásra egyáltalán szükség lenne, akkor az iparágban dolgozók szerint az áfacsökkentés lenne. Egy ilyen lépés a megkérdezettek szerint alapvetően nem a vásárlói kosárra, hanem a piac tisztulására lehetne nagyobb hatással. Az általános forgalmi adó csökkentése ugyanakkor részben biztosan érezhetővé válna a fogyasztói árban, hiszen – mint azt egy húsipari cég vezetője mondta – "az a cég, amelyik nem megy bele a versenybe, az kiárazza magát a piacról".

A hatósági árazás ötletét az iparági megkérdezettek egyöntetűen abszurdnak tartják. "Ez a felvetés olyan, mintha a magyar húsiparban kvázi monopolhelyzetben lévő cég(ek) dolgoznának, és extraprofitot termelnének. Ebből azonban egyik állítás sem igaz. Idehaza több mint 400 cég versenyzik egymással a húspiacon, miközben a boltok polcain megjelennek az EU, de főként a régió ennél is nagyobb számú húsipari vállalkozásainak termékei.

A korábbi hónapokban még neves kormányzati politikusok is rendre az áfacsökkentés mellett érveltek. Rogán Antal felvetése trendfordulót jelezhet: míg az áfacsökkentés azoknak a cégeknek okozta volna a legnagyobb problémát, melyek eddig sikeresen kerülték el az adófizetést, az új javaslat mintha a feketézőknek jönne jól. Márpedig az adóelkerülők arányát egy óvatos piaci becslés szerint 40 százalékra teszi.

Venezuela, Indonézia

Nemzetközi kitekintésében van példa az élelmiszerek hatósági árazására, ám abban nincsen sok köszönet. Ezzel azokban az országokban találkozhatunk, ahol az állam komoly befolyást gyakorol a gazdaság működésére, netalán államszocialista eszközökkel él. A hústermékek árszabályozásáról hosszas keresés után sem sikerült érdemi példára bukkanni, ám más termékek esetében van példa bőven. Venezuela talán a "legjobb" példa, a latin-amerikai országban a helyi valutát egy évtizeden belül idén már ötödszörre értékelték le, a korábbi évek gazdasági növekedése stagnálásba csapott, az ország kormánya pedig a kiadásokat egyre inkább drága hitelekből finanszírozza. Az infláció mindezek fényében 2013 közepén már 40 százalékot pörgött, az árakat a kormányzat pedig hatóságilag igyekszik megszabni, ráadásul egyre több termékre (vécépapírtól a gyümölcsléig vagy a samponig) alkalmazzák ezt a megoldást.

A hústermékek hatósági árszabályozására nemzetközi szinten nem nagyon van példa

Stiller Ákos

Bár a gazdasági helyzet nem éppen Magyarországot idézi, a kormányzati intézkedések negatív hatásai egy ennyire államdominálta gazdaságban is szembeötlőek. A központi árszabályozás következtében a kereskedők a szabott áras termékeket egy idő után nem is forgalmazzák már, mivel nem éri meg nekik. Ez hiányt eredményez, ami még feljebb hajtja a szabályozott körbe tartozó termékek árát, melyeket nagyrészt már a feketepiacon lehet csak megvásárolni, egyre drágábban. Ez tovább tolja az árakat felfelé, és így bezárul az ördögi kör.

Az egyedi országok mellett az élelmiszerárak hatósági megszabása még azon országok politikusaiban merül fel rendszeresen megoldásként, ahol nagy a szegény tömegek aránya, akik fogyasztási kosarában az élelmiszerek nagy szeletet hasítanak ki (ahogy egyre fejlettebbé, gazdagabbá válik az ország, úgy polgárai bérük egyre kevesebb százalékát költik élelmiszerre). A 2007-2008-as élelmiszerár-robbanáskor olyan szegény országok éltek a hatósági árszabályozás eszközével, mint Mianmar, ám a fejlődő országok ekkoriban a rendkívüli mértékben megdráguló élelmiszerárakat igyekeztek kiküszöbölni – és az ebből fakadó társadalmi felzúdulásokat megelőzni. Ma Magyarországon éves szinten 30-40 százalékos áremelkedésekről nem beszélhetünk.

A Világbank óv az árszabályozástól

A Világbank Európai és a Közép-ázsiai Régió Stratégiai és operatív igazgatója, Theodore Ahlers 2011-ben arra figyelmeztette a közép-európai és ázsiai államokat, hogy ne ismételjék meg a 2007-2008-ban hozott árszabályozási intézkedéseiket. Az sem vezet megoldásra, ha az országok import- és exportkorlátozásokat vezetnek be bizonyos mezőgazdasági termékekre, a kereskedelmi korlátozások nem vezetnek sehová.

Az államoknak inkább a szociális ellátórendszereiken, illetve mezőgazdaságuk fejlesztésén kellene munkálkodniuk. Emellett pedig az élelmiszerek elosztóhálózatain is javítaniuk kellene, mivel sok esetben nem az a probléma, hogy nincs elég élelmiszer, hanem az, hogy nem jut el a polgárokhoz. A szociális támogatási programok ráadásul adott esetben nemzetgazdasági szinten olcsóbbak is lehetnek, mint a hatósági árszabályozás, mely hosszabb távon úgy torzíthatja a piacot, hogy később már sokkal jobban fog fájni a visszakorrigálás.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!