Aszály után: töpörödő növekedés

Estére maltert köpök – így jellemezte egész napi munkáját Ócsa határában Balogh János. Ahogy a vállalkozó az augusztusi rekkenő hőségben silókukoricát vágott, a betakarítógép és a mellette haladó szállítószerelvény mögötti porfelhő eltakarta a 26 hektáros táblát övező nyárfasort. Ez még nem is olyan nagy gáz – magyarázta a gazda –, mint az, hogy a másik művelt területén, ahol árukukoricát vetett, csaknem százszázalékos a kár. (A silónak szánt növényt sűrűbben vetik, mint a morzsolásra szánt, szemes betakarításra alkalmas állományt.) A kiesés, mindent összevetve, valószínűleg meghaladja a várt termés kétharmadát. A hét eleji esőzés már későn jött, a talaj felső rétegéből 150–200 milliméter csapadék hiányzik.

Pedig jól indult

Bár a helyzet nem mindenütt ilyen tragikus, az agráriumtól várt idei teljesítménynövekedés biztosan nem teljesül. Pedig az év jól indult. A 4,67 millió tonnás búzatermés bő 30 százalékos javulást jelent az előző évi katasztrofális bázishoz képest, ahogy a korai zöldségek és gyümölcsök felhozatala is nagyjából 20 százalékos többletet mutatott június végén. A folyamatot azonban lényegében derékba törte a nyár közepén beköszöntő, aszállyal terhelt hőség, ami az Alföldön éppen a legrosszabb pillanatban érte a kukoricát és a napraforgót, egyes táblákon százszázalékos kiesést okozva. Az északi, északkeleti és nyugati régiókban, illetve a Dunántúl dombvidékes területein ma is közepes termést ígérnek a táblák. Ezzel együtt a csaknem 1,156 millió hektáron elvetett kukorica országos hozama biztosan jelentősen elmarad az év elején várt 8 millió tonnától, ahogy a napraforgó és a nyár második felére, illetve őszre beérő gyümölcsök, zöldségek hozama is lényegesen szerényebb lesz az előzetesen reméltnél.

Fülöp Máté

A gazdasági tárca február közepén 23–25 százalékos növekedést tervezett az agráriumban az idei évre. Ennek volt is alapja, mivel a 2012-es évet a magyar mezőgazdaság hihetetlenül goromba időjárási feltételek között vészelte át: a 3,86 millió tonnás, vegyes minőségű búzatermés például az utóbbi 30 év leggyengébb „súlyozott” (minőség és érték szerint sorolt) eredményét hozta. Ami az idei, őszi termésű növények aszály miatti kiesésének mértékét illeti, a szakma, a kormányzat és az érdekképviseletek véleménye megoszlik. Egyetértés csupán abban van, hogy az ágazatban valamiféle növekedés biztosan lesz az idén, ami azonban feltehetőleg áremelkedéssel jár.

A változások mértéke két tényezőtől függ: az értékesített áru mennyiségétől és a tranzakciók árától. Mindkettőt bizonytalanság övezi. Az idei jobb búzatermés nyomán például a májusban még tonnánként 60 ezer forint körüli gabonaár június végén gyors csökkenésnek indult, egészen 35 ezer forintig zuhant, ám a trend az aszályról érkező hírek hatására már július közepén megfordult; ma 45 ezer forint körüli áron lehet szerződni étkezési búzára. A július elején bevezetett elektronikus útdíj becslések szerint tonnánként 2200–2500 forint többletköltséget okozhat – kérdés, hogy ezt kinek kell állnia: a gazdálkodónak, a fuvarosnak vagy a vevőnek? A HVG értesülése szerint a nemzetgazdasági tárca a búzát az idei évre tonnánként 52–55 ezer, a kukoricát 45–50 ezer forint körüli összegre árazta be a folyó áras GDP tervezése során, ezektől az áraktól azonban még az aszály ellenére is jelentősen elmarad a fizikai (és korrekten leszámlázott) adásvételek értéke.

hvg

Importra viszont sem takarmányból, sem étkezési alapanyagból nem szorul az ország. Tóth István, a nagyobb termelőket tömörítő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára megerősítette, hogy felméréseik szerint a takarmánytermő táblák állapota nem okozhat áruhiányt, bár kukoricából az előzetesen várt 8 millió tonnánál legalább kettővel kevesebb terem az idén. A belső felhasználás nagyjából 2,5 millió tonnát igényel, és a nagy felvásárlók exportkötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges árut is be lehet szerezni. Az viszont bizonytalanságra utal, hogy a napi piac szinte áll. A piac egyik ismert üzletkötője, Felkai András úgy kalkulál, hogy a korábbi évek tapasztalataival szemben az idén megtermett kalászos gabonának csupán a harmada kelt el a betakarítási csúcsidőszakot követő másfél hónapban.

Mindenki kivár – mondja Felkai –, így az idei áru zöme „áttárolódik” a következő év elejére, első felére. Ez történik a szinte biztosan megdráguló kukoricával is, amire jelenleg 38–44 ezer forintos árakon, de szintén visszafogottan köttetnek kontraktusok. A termelőknek most éppen nem sietős az értékesítés, a kormányzat ugyanis elérte, hogy a regisztrált gazdaságok már október 15-e után megkaphassák az idei évre járó, elvileg csak jövőre kifizetendő területalapú támogatások felét, hektáronként mintegy 30 ezer forintot. Így többségüknek lesz elegendő tartaléka ahhoz, hogy a terményt ne kelljen piacra dobniuk.

És még ott van a feketegazdaság is...

Az aszály miatt kieső termés és a több millió tonna el nem adott áru lefelé húzza a GDP-t. A gazdasági teljesítmény egyik fő tényezője az az árbevétel, amely az adott gazdasági évet követő január 15-éig megjelenik az értékesítő vállalkozások számláján. A szakmai összegzések legfeljebb 10-12 százalékos többletnövekedést feltételeznek az agráriumban (ha az ősz nem ront tovább a helyzeten), ami a GDP-ben 0,3–0,5 százalékos pluszt jelenthet.

A képet árnyalhatja a kiterjedt feketegazdaság. A hivatalos statisztikai számlák rendszere hosszú ideje stabil bázist alkot, ehhez jön még néhány névtelen célfelmérés eredménye, az állami kutatóintézet tesztüzemi rendszerének adathalmaza, az export kimutatott teljesítménye – és a feketegazdasági forgalom becsléséből adódó korrekció. Egyes ágazatokban (hústermelés, kertészet) a számla nélküli kereskedés aránya meghaladhatja a 30-40 százalékot is. Az agrárgazdaság „általános feketegazdasági” korrekciós száma hivatalosan 12–16 százalék körül alakul, a mindenkori tényleges értékesítési adatokat ezzel korrigálják. Ha a piac tisztul, a GDP anélkül is nő, hogy bármi változna, ha viszont feketedik, akkor az adatok csupán emiatt csökkenést mutatnak.