Sok kritikát fogalmaztak meg (leginkább a kérdést a lakossági fogyasztói oldalról közelítők) amiatt, hogy a megújuló energiatermelés minél nagyobb arányú megjelenése érdekében a német kormányok elsősorban befektetők és beruházók szempontját érvényesítette a kérdésben. Ha a kritika nem is teljesen jogos, a változás e területen is megtörténik, miután a német kormány csökkenti a megújulós energia termelésének állami támogatását.

A szerdán elfogadott terv mozgatórugójának éppen a lakossági villamosenergia-szolgáltatás drágulásának lefékezését nevezték meg. Az energiainfo azt írja, hogy a német reform fő eleme, hogy átalakítják azt a rendszert, ami biztosítja, hogy a zöldenergiát a rendszer rögzített árakon vegye meg. Illetve: a most még kWh-ként 17 eurocentes szélenergiáért az augusztusban hatályba lépő jogszabályi módosítást követően már 12 eurocentet fizentek mejd.

Berlin azonban ezzel együtt sem tett le arról, hogy még jobban a megújuló energiára támaszkodjon. Sigmar Gabriel gazdasági és energetikai miniszter a Financial Times-nak is megerősítette: az áramfelhasználásban mindent egybevéve maradt az eddigi cél: a mai 25 százalékról 2025-re 45, 2035-re pedig legalább 55 százalékra kell hízzon a megújulók aránya.

Ami az eddig gomba mód szaporodó szélenergia beruházásokat illeti, nos, e területen már nagyobb lesz a változás. Az új beruházások nagyságát korlátozni fogják: évente legfeljebb 2500 MW új, szárazföldi telepítésű szélenergiatermelő kapacitás kerülhet a rendszerbe.

Mostantól évente már "csak" egy bő Paks II kapacitás telepíthető Németországba

Siemens

A visszafogással kapcsolatban azonban érdemes pár dolgot viszonyításképpen tisztázni: ez a mintegy évi ezer új szélturbina egymaga 7 és félszer több áramot termel, mint amire az egész (2006-óta épült) szélerőművi rendszer Magyarországon képes. Sőt, 100 MW-tal több a Paks II. projektnél is, mivel az oroszok 2*1200 MW nukleáris kapacitást hoznak majd - amit azonban majd csak 2030 körül lehet ténylegesen kihasználni. A német gyeplőrántás a tengeri szélerőműparkok esetében is megtörténik, de ezt már nem is érdemes a magyarországi adatokra lefordítani, mivel azt, hogy évente legfeljebb 6500 MW kapacitásbővítést támogat majd az állam támogatáscsökkentés vagy levonás nélkül, itthoni viszonyok között értelmezhetetlenül magas szint.

Az EEG (vagyis a támogatási politika) reformja során korlátozzák továbbá a nagy energiaigényű termelést folytató vállalatoknak nyújtott eddigi kedvezményt, így ezek a cégek többet fizetnek majd az áramért. Így a teljes fogyasztói skálán eltolódik a súlyelosztás, és a lakossági szegmensre a modellszámítások szerint a jelenleg évente 200-220 eurós zöldenergia termelési hozzájárulást jelentős mértékben le fogják tudni szorítani.