A német cégek nem is hallottak Paksról
Németországban nem is hallottak arról, hogy nekik (is) épülne Pakson a következő magyar atomerőmű. És bár a német ipart a felhasznált energia forrása nem igazán érdekli, a cégek inkább a hatékonyságnöveléssel törődnek. Meg azzal, hogy a kormány által előírt energiafordulathoz igazodjanak.
A január eleji, moszkvai Putyin–Orbán-találkozón megkötött új paksi atomerőmű építésére vonatkozó megállapodást idehaza Lázár János a rezsicsökkentés megvédésének kormányzati szándékán, és az „olcsó áram” felemlegetésén túl azzal indokolta, hogy a „nem üzleti alapú” szerződéskötéssel a német ipar igényeit is ki lehet majd elégíteni. Ez utóbbi érvelés nem új keletű, igaz, arra már senki nem emlékszik, hogy ki állt elő ezzel először.
Legutóbb a január 22-én megjelent Helyi Téma sulykolta ezt az olvasóiba. A németek azonban erről még nem is hallottak. És nem csak azért nem, mert a jelenleg importáramra szoruló magyar, és az exportálni is képes német energiatermelő rendszerek között gigantikus a méretbeli különbség. (Csak a miheztartás végett: tavaly júliusban a német naperőművek összesen 12-szer akkora (23,9 GW) kapacitással termeltek, mint a paksi atomerőmű, ám még ez is csak a 40 százaléka volt a németországi energiaigénynek.) Sokkal inkább azért, mert ezek az ügyletek a németek számára értelmezhetetlenek.
„Soha nem hallottam még azt az érvet Németországban, hogy örüljünk, ha Csehországban, Szlovákiában vagy Magyarországon atomerőműveket építenek. Senki nem kelti azt a benyomást, hogy erre rá lennénk utalva” – állítja a magyar kormányzati érvelésére reagálva Oliver Geden energiapolitikai szakértő. A korábban a német külügyminisztérium munkatársaként dolgozó szakember szerint senki nem vár arra, hogy a Németországgal szomszédos országokban, vagy más európai tagállamokban „végre épüljenek újabb atomerőművek”.
Kísérlet az energiaszerkezet gyökeres átalakítására
A németek 2011 óta nyolcat kapcsoltak ki a 17 atomerőműből. És az Energiewende (energiaátállás) keretében 2022-ig a még működőket is fokozatosan üzemen kívül helyezik. Németországon kívül az Energiewendére szokássá vált egyfajta kísérletként tekinteni. Olyanra, ahonnan egyszer csak kijönnek majd a németek laborosok, felakasztják a fogasra fehér köpenyüket és felhívják a szomszédos országokat, hogy akkor mégiscsak szükség lenne az atomenergiára.
| Mi is az az Energiewende? |
| A német kormányzat döntése az, hogy 2022-től az ország áramellátása teljes mértékben független lesz a hazai nukleáris termelő erőművektől. Ezt a rendszerszintű átállást deklarálja a kormány 2010 szeptemberében elfogadott energiastratégiai dokumentuma. Az Energiewende értelmében Németország a villamosenergia-felhasználás hatékonyságának 50 százalékos növelését, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80-95 százalékos csökkentését tűzte ki célul 2050-re. A kiemelt fontosságú kutatás és fejlesztés nagyrészt a megújuló energiával kapcsolatos célokat szolgálja – így azt is, hogy az évszázad közepére a németek legalább 60 százalékban a zöld energiára fognak támaszkodni. |
Pedig a nagy helyi energiakonszernek – mint amilyen az RWE – riogatásai ellenére a németeknek még nem kellett tartaniuk az ellátás megszakításától (az úgynevezett blackout-tól). Az elmúlt két évben például mintegy 10 százalékkal haladja meg a német energiatermelés a belföldi igényt. Vagyis Németország már ma is több energiát exportál, mint amennyi a behozatala. (Tavaly Hollandia, Ausztria és Svájc vásárolta a legtöbb áramot tőlük.) „Jellemzően nyáron importáljuk az áramot, az alacsony fogyasztás idején, hiszen ekkor jutunk hozzá olcsóbban, míg télen, a nagyobb használat idején energiát exportálunk” – magyarázza Geden.
A német energiakivitel és -behozatal egyenlege az ezredfordulóig kiegyensúlyozott volt, a megújuló energiaforrások sokasodása óta viszont Németország egyre nagyobb energiatöbblettel számol. Ez a többlet azonban időszakos – tehát napszaktól, időjárástól és a belföldi fogyasztói igénytől függ. Télen a megújuló források kevesebb ökoáramot termelnek, ezért fenn kell tartani a költséges gáz- és szénerőműveket, hogy biztosítsák az állandó ellátást.
A téli időszak alatt maximálisan kihasználják az energiatermelő-kapacitást, viszont az éjszakai vagy hétvégi óráikban télen is kevesebb a fogyasztás, így a többletet a nagy tőzsdei keresletnek köszönhetően magasabb áron lehet eladni. Ezzel szemben a nyári időszakban a nap- és szélenergia nagyban tudja fedezni a szezonális áramszükségletet, ami azt jelenti, hogy az olyan rugalmas erőforrásokat, mint a gázerőművek, csak szükség esetén kell bekapcsolni. Eközben fennáll a lehetőség arra, hogy nyáron Németország olcsóbban jusson hozzá áramhoz például a franciáktól, akik alacsonyabb áron exportálnak csak azért, hogy ne kelljen csökkenteni az atomerőművek teljesítményét az alacsonyabb kereslet idején.
"Németország különleges szerepet vállalt fel Európán belül is, ami az energiapolitikát illeti, és ez bizonyos rizikóval jár együtt" – egészíti ki a német ipari és kereskedelmi kamara (DIHK) energia-szakértője, Jakob Flechtner. „Jelenleg azonban annyi termelői kapacitás épül megújuló forrásokból, hogy ez alacsonyan tartja a német és osztrák piaci régióban az energiaárakat. A megújuló források egyre többet termelnek, miközben a hagyományos források sem estek ki teljesen” – tette hozzá.
Az áramtőzsde számít
Az a Magyarországon ismételgetett, Budapesten talán tényleg jól is csengő mítosz, mely szerint az új paksi erőmű árama majd a német ipart fogja kiszolgálni és ellátni olcsó, versenyképes árammal, Németországban szinte értelmezhetetlen állítás. Ilyesmire alapvetően azért nem lehet számítani, mert az energiapiaci liberalizációt követően megszűntek az államközi szerződések, és az árammal a piaci szereplők az európai energiatőzsdén kereskednek. Itt az áramról nem derül ki, honnan származik (hiszen ez nem is elsődlegesen fontos), így azt sem tudni, hogy a megawattórákat megújuló vagy hagyományos energiaforrásból nyerték-e. A vevő számára egy a lényeg: az ár stimmeljen.
Emiatt van az is – derül ki a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) legutóbbi felméréséből –, hogy az energiaátállásra reagáló német vállalatok egy része fel is mondta (vagy tervezi felmondani) az energiabeszállítóival kötött hosszú távú szerződéseit. Ennek indoka az, hogy szerintük az állandóan változó tőzsdei árak kedvezőbb feltételek mellett juttatják őket energiához.
„Még ha csak elméletben is, de megpróbáljuk elképzelni, hogy olyan kritikus helyzet alakul ki az áramellátásban, amely megoldásához külső segítséget kell kérni. Ám ez esetben is elsősorban a szomszédos országok jöhetnek majd szóba, importálni Franciaországból vagy Csehországból éri meg” – mondja Oliver Geden, az egyik legfontosabb német tudományos műhely, a Tudomány és Politika Alapítvány (Stiftung Wissenschaft und Politik, SWP) szakértője. Az ok szerinte egyértelmű: a szállítási útvonalak nem nyúlhatnak nagyon messzire, mert a szállítási költségek és a távolsággal arányosan növekedő veszteségek a messziről érkező importáramot nem teszik versenyképessé. Németországba a legtöbb import Franciaországból, Csehországból és Ausztriából érkezik, ami leginkább napszak- és időjárásfüggő. „Reméljük, hogy a jövőben olyan jól kiépítik a hálózati infrastruktúrát, hogy mindegy lesz, hol tárolnak bele energiát. De egyelőre a különböző energiapiaci területek nincsenek ehhez eléggé összekapcsolva” – teszi hozzá Jakob Flechtner.
Gyorsabban bővült a megújuló energiatermelés, mint gondolták
Oliver Geden úgy látja, a kezdeti, szkeptikus hangokat is meggyőzték, hogy az energiaátállás eredményes lehet, és azután sem fenyegeti a németeket áramszünet, hogy az atomerőműveket leállítják. „A kezdeti elvárásokkal ellentétben összességében az energiaátállás után sem fenyeget áramhiány” – magyarázza az energiapolitikai szakértő. "Hiszen a szél- és napenergia sokkal nagyobb teret hódított az elmúlt néhány évben, mint gondoltuk.”
A rendszerátállítás menetrendje, szabályozása és finanszírozhatósága azonban komoly kihívások elé állítja a német döntéshozókat. A megújuló energiatörvény-járulék (EEG-járulék) ugyanis jelentősen emeli a fogyasztói árat, emiatt nő az aggodalom a társadalomban, hogy az energiaátállás költségeit a kormány a magánháztartásokra és kis- és középvállalatokra veri.
| Vízerőmű és napenergia az elsődleges |
Három német cégből kettő energiahatékonyságra törekszik, de az is igaz, hogy a legtöbben egyenesen a fogyasztókra ruházzák át a növekvő energiaköltségeket. Ugyanakkor a kereskedelmi kamara energiaátállás-barométere szerint a német cégek egyharmadának a magasabb árak ellenére fontos, hogy megújuló forrásokból származó áramot használjanak. Főként a nagyvállalatok körében ugrott meg – 10-ről 18 százalékra – azon cégek száma, amelyek tudatosan zöld energiát vesznek. „Sok üzemben a zöld áram használata időközben a jó cégarculat részét képezi” – áll a német iparkamara tanulmányában. Az Audi ingolstadti üzeme például a teljes energiaigényét német és osztrák vízerőművekből fedezi. A gyárépületeket borító napelemek és saját ellátást biztosító rendszerek pedig nemcsak az Audi és Daimler, hanem már számtalan nagyvállalat mindennapjaihoz tartoznak. Hogy az energiahatékonyságon kívül lesz-e más igazán fontos szempont a külföldön befektető német cégeknek a versenyképes árakon kívül az energiaellátásban, egyelőre mégsem lehet biztosan állítani. A Németországon kívüli elköteleződés irányába mutat például az Energiewende goes China! német kezdeményezés, mely a Kínában gyártó német cégek számára nyújtana lehetőséget többek közt a megújuló energiaforrások használatára. |
Az Európai Bizottságnak is feltűnt, hogy aránytalanul oszlanak meg az energiaátállás költségei és eljárást indított Németország ellen, hiszen a versenybiztos számára elfogadhatatlan, hogy a nagy német cégeket a kormány felszabadítja a megújuló energiaforrások bővítésének költségei alól. Az energia-intenzív német nagyvállalatokat a törvény majdnem teljes mértékben felmenti a megújuló források támogatása alól, miközben tavaly a németeknek háztartásonként 220 euróba került az „ökoáram”.
A kezdeti elképzelések reformjára tehát mindenképpen szükség volt, amivel az új kormány gazdasági- és energiaminisztere, a szociáldemokrata Sigmar Gabriel nem is késlekedett. A reform az alapvető céloktól nem tér el (2025-re az ökoáram a belföldi fogyasztás 45 százalékát fogja fedezni), de csökkenteni akarja a megújuló energiaforrások támogatását. Ezzel próbálja kontrollálni a szélerőművekből és napelemekből származó áram mennyiségét, valamint ösztönözni a termelőket, hogy önállóan gondoskodjanak az általuk termelt energia versenyképességéről. A támogatás csökkentését a megújulók közül egyedül a költséges offshore (tengeren telepített) szélerőművek úszták meg, a német kormány ezt a technológiát a többi megújulóval szemben kiemelten támogatja.
Az energiaátállás terve távolról sem tökéletes. De az Németországban fel sem merül, hogy visszatérjenek az atomenergiára. Ahogyan az sem, hogy a német ipar a magyar atomenergiára volna ráutalva.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
