1970 óta majdnem a felére zsugorodott az emlősök, halak, hüllők és a kétéltűek populációja – írja a Quartz a WWF egyik friss jelentésére hivatkozva. Marco Lambertini, a WWF International ügyvezetője szerint mindez azért is probléma, mivel elfelejtjük, hogy ezek a fajok elengedhetetlenek a Föld ökoszisztémájának fenntartásához, az ő pusztulásuk az emberiség számára is veszélyt jelent.

A jelentés szerint leginkább az édesvizi állatok szenvedték meg az utóbbi évtizedeket, populációjuknak mintegy háromnegyede tűnt el. A WWF szerint mindez azért következett be, mivel az állatok elveszítették élőhelyeiket a vizierőművek építése, ipari szennyezés és más emberi tevékenység következtében. De nem igazán jobb a helyzet a tengeri és szárazföldi állatoknál sem, itt a populációk majdnem 40 százaléka veszett oda.

Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a klímaváltozás, így az emberiség is nagy hatással van minderre. Az emberiség környezetre gyakorolt hatását az ökológiai lábnyom – vagyis hogy mennyi területre és vízre van szüksége egy embernek – jól mutatja. Míg 1961-ben az ökológiai lábnyomunk 36 százalékáért felelt a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, addig ez az arány mára 50 százalék fölé kúszott.

Emellett érdemes kiemelni, hogy ha minden ember a Földön úgy szeretne élni, mint egy katari, akkor 4,8 bolygóra lenne szükségünk ehhez, de ha csak az amerikai színvonalat és felhasználást vesszük alapul, akkor is 3,9 Földre lenne szükségünk. A WWF jelentése megjegyzi, hogy a szegényebb országok sem bújhatnak ki a felelősség alól, a növekvő jólét következtében már ők is a lehetőségeken felül élnek. Ha például minden ember a bolygón úgy élne, mint egy dél-afrikai, már akkor is 1,4 Földre lenne szükségünk. Kétségtelen ugyanakkor, hogy még mindig az alacsony jövedelmű országoknak van a legkisebb ökológiai lábnyomuk, de ők is szenvedik a legtöbb ökoszisztémai veszteséget.