Mondogatta, most ez nagy üzlet lesz, ebből végre jól jövünk ki
Két és félmilliárd forintnyi áfát próbált visszaigényelni egy teljesen amatőr társaság Bács-Kiskun megyében, és persze azonnal megbuktak. Egyikük azóta önkezével vetett véget életének, egy másik lakhelyelhagyási tilalom alatt és betegen él. Az eddig kisstílű csalásokba is belebukó emberek – minden bizonnyal – a „nagyoktól” lesték el a szisztémát, ám ezek a „nagyok” még csak látótérbe sem kerültek eddig.
Az elmúlt évtizedek milliárdos adócsalásaira lehetőséget adó egyik népszerű termék – az egykoron vörösre festett olajon túl – a cukor (a gabona, és más, alapvető élelmiszerek, mint az étolaj, liszt, tej mellett), és annak megjárattatása az EU országaiban. Adóforintok milliárdjai vándoroltak magánzsebekbe a be nem fizetett áfa révén, és tetemes gazdagságra tettek szert a feketegazdaság „szakemberei”. Nem túlzás szakembereknek nevezni őket, hiszen ekkora összegekkel lehúzni az államot komoly tudást és felkészültséget igényel. Ezért is van az, hogy nem mindenkinek sikerül.
Gyöngybetűkkel írt számla
A Szegedi Bíróság előtt napjainkban zajló büntetőper alapját egy kilenc és félmilliárd plusz áfa, azaz 12 milliárd 65 millió forint összegről kiállított számla adja, melynek áfatartalmát kívánta visszaigényelni az elsőrendű vádlott. Az ügy dióhéjban: a per első- és másodrendű vádlottjai szerződést kötöttek egymással, hogy a másodrendű vádlott, T. Miklós Koffoló Viszép Kft. nevű cége – egy szlovák cégen keresztül – 480 ezer tonna cukrot szerez az elsőrendű vádlott cégének, a Sugarstar Kft.-nek. A szerződésben a felek kikötötték, hogy ezért a beszerző ügynöki tevékenységért a Koffoló Viszép Kft.-nek üzletkötői jutalék jár, ami nem kevesebb, mint 12,5 milliárd forint, bruttóban.
A vádirat szerint az erről szóló számlát ki is állították, és azt 2012 őszén be is nyújtották a NAV elé, kérve a 2,565 milliárd forintnyi áfatartalom kiutalását. Az adóhatóság szakembereinek szemet szúrt az ügylet, megtagadták a kifizetést, és eljárást indítottak a két céggel, azok ügyvezetőivel szemben. Már az is gyanús volt az adóhatóságnak, hogy a 480 ezer tonnányi cukor lényegesen több, mint Magyarország egy teljes évnyi felhasználása. A legszembeötlőbb mégis a számla volt, mely egy egyszerű, nyomtatványboltban megvásárolt számlatömb egy lapjára, kézzel kitöltve került eléjük úgy, hogy bár meseszép írással készült, mégis alig fértek a számok a rubrikákba: 12.065.000.000.
Piros vízipisztollyal bankot rabolni
A csaláskísérlet amatőr kivitelezése nemcsak a NAV szakembereit döbbentette meg, de – talán furcsának hangzik – a másodrendű vádlott védője is elképedt a történet hallatán.
„Védencem és társa ezt a cselekményt igen gyermekded módon követte el, már az elején borítékolni lehetett volna, hogy megbuknak ezzel” – mondja a hvg.hu munkatársának Mocsai Gergely kecskeméti ügyvéd. „Úgy kell ezt elképzelni, mintha valaki egy piros vízipisztollyal lépne be a bankba rabolni. Messziről ordít, hogy kamu” – tette hozzá.
„Az szép! Akkor gazdag vagyok?”
A hvg.hu felkereste az ügy másodrendű – mára már egyetlen – vádlottját, T. Miklóst. Lajosmizsén él igen szerény körülmények között, egy olyan omladozó, komfort nélküli lakásban, melyet meg nem nevezett főnökétől kapott használatra, a porta rendben tartásáért cserébe. A beteg fiatalember jelenleg a mindennapjaiért küzd, elmondása szerint műtétre vár, hasnyálmirigy-daganata van. Szomszédjai szerint – mióta ismerik – afféle hajléktalannak tűnik, senki nem tudott arról, hogy ő valamikor is vállalkozó lett volna. T. Miklós annak ellenére élt és él ma is nyomorúságos körülmények között, hogy a Koffoló Viszép nevű cége 2012-ben 534,5 milliós bevétellel büszkélkedhetett.
„Az szép! Akkor gazdag vagyok?” – kérdezte döbbenten, hiszen cége mesés bevételeiről munkatársunktól szerzett tudomást.
Miklós elmesélte, hogy az azóta öngyilkosságban elhunyt elsőrendű vádlottal rég ismerték egymást, de nem tartottak szoros kapcsolatot. Egy közös ismerősük, a szintén lajosmizsei K. G. szervezte őket ismételten össze egy olyan ügyletre, amiről nem sokat tudott. Ez az ügylet volt az, amiben a perbeli számla született.
„Én azt sem tudtam, hogy az a számla létezett, azt először a NAV-nál láttam, mikor a nyomozók megmutatták nekem!” – mondja munkatársunknak Miklós. „Szemmel is látható, hogy a számlát egy nő, mégpedig egy balkezes nő állította ki!” – tette hozzá úgy, hogy a számlát írásszakértő nem vizsgálta meg. Ha lett is volna ilyen jellegű vizsgálat, az aligha tudja meghatározni a szöveg írójának nemét, kizárólag egy leadott írásmintával tudja összehasonlítani.
Mint elmondta, csak felületesen tudott arról, hogy valami „cukorbizniszben” van benne a cége, de a részleteket nem ismerte. Néhai üzleti partnere és K.G. mutattak neki ugyan cukrot egy kamionon, de azt, hogy az honnan hová tart, és kié, nem tudta.
A titokzatos nő
„Igazából nem is én intéztem a saját cégem ügyeit, nekem csak meghatalmazást kellett adnom egy nő számára, akinek a nevére és adataira nem emlékszem” – meséli, majd hozzátette: a néhai elsőrendű vádlott a földön fekve rugdosta, hogy írja alá azt a meghatalmazást, mely szerint egy ismeretlen nő fog eljárni a cége nevében.
| Ismeri az ügyet? Vagy a szereplőket? A titokzatos nőről van információja? Hasonló ügyről tudna mesélni? Kérük, írjon az onlinegazdasag@hvg.hu címre. Köszönjük. |
Az ismeretlen nő az ügylet többi részvevőjénél is feltűnik, ugyanis a két kft. közötti ügylethez – legalábbis papíron – egy szlovákiai cég, a Riszula s.r.o. szerezte volna a cukrot. A ma már felszámolás alatt lévő cég magyar tulajdonosát egy nyírségi falu szélén találta meg a hvg.hu, szintén nyomorúságos körülmények között él. R. Istvánt a szomszédjai és Magy település polgármestere is – mondhatni – nincstelennek véli, aki napszámból tartja fenn magát és családját. Mint az egyik szomszéd elmondta, „sosem volt neki semmije”, csak az a ház, amiben élnek, a falu szélén.
Mindezt állítják annak ellenére, hogy a Magyarországon fellelhető cégadatok szerint R. István egyik itthoni cége – mert volt belőle több is – a Riszula Kft. 2010-ben 213 millió forintos árbevételt realizált. R. István lapunknak igen szűkszavúan nyilatkozott, de azt elárulta, hogy a jelenleg folyó büntetőeljárásban ő csupán tanú.
„Én nem tudom, hogy mi zajlott a szlovák cégemmel, azt nem is én vezettem! – állítja a papíron dúsgazdag, a valóságban szinte éhező vállalkozó. – Én adtam ugyan egy meghatalmazást egy nőnek, aki intézte az ügyeket, semmi rálátásom nem volt semmire.” Azt nem volt hajlandó elárulni, hogy ki kérte, és milyen módon, hogy meghatalmazást adjon egy idegennek, de arról sem beszélt, hogy kapott-e pénzt valakitől ezért. Mint mondja, jelenleg arra sincs pénze, hogy a bírósági tárgyalásokra elutazzon Szegedre, ezért retteg, hogy elő fogják állítani a rendőrök. Arra nem akart válaszolni, hogy ki vezette azokat a magyar cégeit, melyek között található sok százmilliós bevétellel rendelkező is, és azt sem árulta el, részesült-e ezekből a bevételekből.
Magára gyújtotta a szobáját
Az egyedüli, aki képben lehetett az események sorával, az a mára már elhunyt elsőrendű vádlott, a Sugarstar Kft ügyvezetője. Sz. Imre a fellelhető cégadatok szerint – papíron legalábbis – a leggazdagabb volt ebben a körben. A Sugarstar Kft. 2009-ben 131 millió, 2010-ben 2,1 milliárd, 2011-ben 355 milliós bevételekkel rendelkezett, de még 2013 évben is generált 9,3 milliónyi forgalmat.
Felkerestük Sz. Imre egykori otthonát, ahol édesanyja és testvére (utóbbi egyben valamikori cégtársa) él, a Bács-Kiskun megyei Kömpöc melletti tanyavilágban. A „milliárdos vállalkozónak” a testvérétől megtudtuk, hogy bátyja éveken keresztül foglalkozott édesipari termékek forgalmazásával, de nagyon rosszul ment az üzlet, rendre csődbe mentek a vállalkozásai, ami miatt több öngyilkossági kísérlete volt már. Egy ízben magára is gyújtotta a laptopját, azzal együtt a szobáját, de akkor túlélte a kísérletet. Azt mondja, hogy neki nem volt rálátása testvére üzleti ügyeire, hiába szerepel a cégkivonatot tulajdonosként, a kft.-t a bátyja vezetette.
„Én csak sofőrködtem, vittem, ahová kérte” – meséli munkatársunknak. Kérdésre elmondta, hogy jártak cukorügyben több ízben is Szlovákiában, de ő mindig egy presszóban várakozott, míg testvére tárgyalt. Mint mondja, cukrot ő is látott egy kamionon, de nem tudta, kié is az.
„Mindig is nyomorban éltünk, és ebből akart kitörni a testvérem! Mindig mondogatta, hogy most ez nagy üzlet lesz, ebből végre jól jövünk ki” – idézi fivére szavait. Hozzátette, hogy általában akkor látta ilyen lelkesnek, mikor Szlovákiában tárgyalt, a Riszula s.r.o. képviselőivel, de aztán pénz sosem érkezett.
Mikor szembesítettük a testvérével közös cégük árbevételeivel, fájdalmas mosoly kíséretében csóválta a fejét. „Uram, mi sosem voltunk pénzes emberek, azóta pedig végképp szegények vagyunk, hogy édesapám műszaki boltja csődbe ment, és emiatt ő is öngyilkos lett. Már csak ez a tanyánk van, amit árulunk, mert a beteg édesanyám börtönként éli meg ezt a helyet.”
Egy ügy, egy vádlott
Annak ellenére, hogy az ügy szinte valamennyi szereplője látott az ügyben cukrot, az most nincs sehol, úgy tűnik, nem is témája a vizsgálatoknak. Mint ahogy az sem, hogy ki az a titokzatos nő, aki szinte minden cégvezetőtől kapott meghatalmazást, hogy nevükben eljárva, ám igazából a papíron ügyvezetők tudta és rálátása nélkül vezesse a cégeket. A jelenleg folyó büntetőeljárás kizárólag arra az egy számlára vonatkozik, melynek bő két és félmilliárdos áfatartalmát igyekeztek visszaigényelni, sikertelenül. Sz. Imre öngyilkosságával már csak egy vádlott maradt az eljárásban, a lajosmizsei T. Miklós, aki – szavai szerint – azt sem tudja, mi zajlik körülötte.
Hogy kik állnak az „éhező milliárdosok” mögött, ténylegesen kik és milyen cselekményeket követtek el a strómannak tűnő ügyvezetők cégeivel, ma még nem tudni. Az azonban bizonyos, hogy éveken keresztül százmilliós vagy milliárdos tételek kerültek be egy-egy cég könyvelésébe, és szintén százmilliós vagy milliárdos adóhátralékok mellett szűntek meg, egytől egyig felszámolással.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
