Van egy hely a Balaton-felvidéken, ahol gasztronómiai csúcstermékek mellett 5 eurós (úgy 1500 forintos) olasz importruhákat is lehet vásárolni; ahol frissen gyártott “régiségeket” kínálnak igazi ritkaságok mellett; ahol egy bácsi fésűn és nejlonzacskón játssza a Rákóczi-indulót. Ahol volt jegybanki alelnökkel, kiugrott főszerkesztővel, 80-as évekbeli kultzenekar zenészével, kormánypárti csúcspolitikusokkal, újgazdag vitorlázókkal és régi balatoni hajósokkal egyaránt össze lehet futni. Kicsit szakadt, kicsit zsúfolt – ez persze jó –, létezése szinte első percétől a legalitás határán működik, ennek ellenére, vagy talán egy kicsit ezért is, a Káli-medence egyik legmenőbb helyének számít.

Találkozóhely, open air kávéház, “szabadidőpark”, termelői és fogyasztói agóra. Sokan sokfélét gondolnak a káptalantóti Liliomkert termelői piacról, az azonban elvitathatatlan, hogy a piaccal Harmathy Ildikó biológus-mérnök tulajdonos földjén valami olyan született nyolc évvel ezelőtt, ami még nem volt szinte sehol az országban, és sokak számára mintaként szolgál. Organikus módon épült és életképesnek bizonyult közösség jött létre a fenntarthatóság mentén a kezdetben kéttucatnyi, de ma már több mint 200 árust összefogó piacon.

A pallost már magasba emelték

Túlélt két jogerős bontási határozatot, a tulajdonosa ellen indult büntetőeljárást, többször is bezárásának hírét keltették. Az elmúlt két hónapban azonban olyan közel került a megszűnéshez, mint még soha. Bár a biológus-mérnök a hatóságokkal való hosszas csatározás során a legkeményebb partizánerényeket csillogtatva kitartott, a hivatalok azonban megunták a bírságok sorozatosan eredménytelen kiszabását, az engedély nélküli működést, ezért az MKK Magyar Követeléskezelő Zrt. végrehajtást kezdeményezett, ami árverésbe torkollott.

Kiss-Kuntler Árpád

A vasárnaponként a vidéket jó pár évvel ezelőtt letámadó budapesti értelmiség már-már megkerülhetetlen kihelyezett agórájának árverezését ugyanis szerdára írta ki a Veszprém megyei Kormányhivatal Földművelésügyi igazgatósága Tapolcára, a járási hivatalba. Ez pedig azzal is járhatott volna, hogy mostani formájában nem marad fenn a piac. “Ha új tulajdonosok jönnek, a kemény mag megy, erről már többen is megegyeztünk” – mondta tudósítónknak az árverés előtti utolsó piacnapon az egyik alapító árus. Azt is hozzáteszi azonban, hogy ha Ildikó máshol nyitna hasonló piacot, akkor követik szinte bárhová, egyébként meg “az Úristen úgyis mindent elrendez”.

Nem kell azonban sem másik piacot keresni, sem az Úristennek beavatkozni, mert hétfő reggel kaptuk a hírt az egyik termelő-árustól, hogy a végrehajtási eljárást felfüggesztették, nem lesz árverés május 6-án. A piac tulajdonosa ugyanis meg tudott egyezni tartozásairól és a Magyar Követelés Kezelő Zrt. elfogadta Harmathy Ildikónak a tartozás rendezéséről szóló ajánlatát. A hírt a piac tulajdonosa is megerősítette a végrehajtótól kapott információja alapján.

Az árusok és a vevők is segítettek összehozni a pénzt

“Itt leszünk a jövő héten is, minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig – mondta több árus is a vasárnap tudósítónknak a káptalantóti piacon. Ők vajon már tudhattak valamit, vagy csak abban bíztak, hogy amint eddig nyolc éven át, most is megoldódik valahogy helyzet? Mindenesetre a legutóbbi piaci vasárnapon több árus is tudni vélte, hogy a tulajdonos elkezdte kifizetni összesen mintegy 11 millió forint körüli összegre rúgó, különböző állami és önkormányzati szervek, valamint cégek elé fennálló tartozását. “A piac sorsa egyelőre kizárólag Harmathy Ildikó kezében van” – hangzott el azon az április 21-én tartott falugyűlésen is, amit azért hívtak össze, hogy – amint Káptalantóti polgármester fogalmazott – “tiszta vizet öntsünk a pohárba”. Néhány megkérdezett árus szerint nem kellett volna ide jutnia nyolc év alatt, a bevételekből simán fizethetett volna.

Ráadásul Ildikó sem terítette ki a kártyáit, az árusok többsége is csak annyit tudott, amennyit lapunknak is pár napja elárult a tulajdonos: “Továbbra is keményen küzdök a piac fennmaradásáért, bővebbet majd az árverés után.” A háttérben eközben már lázasan folyt a működése nyolc éve alatt a semmiből voltaképpen az ország talán legmenőbb szabadtéri vasárnapi piacoló, csellengő, eszmét cserélő, rétest evő, helyi, termelői árut kínáló helyévé felfejlődött piac megmentése.

Három stratégiát dolgoztak ki az árverés elhárítására, ezek közül a követeléskezelőnek tett ajánlat jött be: hétfőn reggel érkezett meg az erről szóló levél a végrehajtóhoz, aki értesítette a tulajdonost. Eszerint az adóhatóság felé fennálló tartozást – ami az összes tartozás nagyjából 7 százalékát tette ki – egy összegben azonnal, a követeléskezelő által követelt összegnek pedig 10 százalékát ugyancsak azonnal, a többit pedig 12 hónap alatt egyenlítik ki – az azonnali fizetéseket már teljesítették is. “Néhány árus és vásárló segítségével sikerült összehozni a pénzt.”

A tartozások kiegyenlítése után legálissá tennék a piac működését, engedélyért folyamodnak.

Az átminősítés körül forgott minden

A két helyrajzi számon szereplő mintegy 3 hektáros területet Ildikó 2002 és 2006 között már bérbe vette, virág- és dísznövénykertészetet üzemeltetett rajta. Ez alatt az idő alatt készült a rendezési terv, amelyről tudni lehetett, hogy a szóban forgó, akkor még szántó besorolású – ahol nem lehet sem építeni, sem kereskedelmi tevékenységet folytatni, így engedélyt sem lehet kérni rá – területet vegyes használatúvá fogják minősíteni, amelyen engedélyezett a kereskedelmi tevékenység, és 30, majd 40 százalékos beépítettséget tesz lehetővé. A terv zömmel belterületi földeket szabályozott, de szerepelt benne néhány külterületi is, olyanok, amelyek státuszában a tulajdonos változást kezdeményezett.

Kiss-Kuntler Árpád

Az átminősítésről egyébként dokumentált megegyezés is született az önkormányzat és Harmathy Ildikó között, aki 2005 novemberében egyeztetett is a helyhatósággal abban, hogy a területen szabadidőparkot, kávézót, találkozóhelyet létesít, majd megvásárolta a területet az önkormányzattól 2006 február elején. A következő évben el is készült a rendezési terv, a helyhatóság el is fogadta, s ennek nyomán 2010-ben akarták megindítani a tervezett beruházás építési engedélyezési folyamatát. Ekkor derült ki, hogy a szóban forgó terület továbbra is szántó besorolás alatt áll, mert az önkormányzat időközben a Balaton-törvényre hivatkozva visszaminősítette. “Az adásvételi szerződésben egyébként az áll, hogy szántóterületként vette meg a piac területét” – mondta a Veszprém Online-nak Csom Károlyné polgármester.

Az önkormányzat azonban a külterületekre vonatkozó részt hatályon kívül helyezte, ám erről a tulajdonost – utóbbi állítása szerint – nem értesítette. Az engedélyezési terveket a hatóság így érthető módon nem fogadta be, ezzel az akkor már működő piac építményei is illegálissá váltak, kétszer is bontásra kötelezték ezeket, Harmathy Ildikót pedig rosszhiszemű földhasználóként kezelték. Sőt, később büntetőeljárást is kezdeményeztek ellene: 2013 októberben természetkárosítás miatt bíróság elé kellett állnia (az eljárás első fokon bűncselekmény hiányában felmentéssel végződött, az ítélet nem jogerős).

A tulajdonos bevetett egy vezércselt is

A piac tulajdonosa a tartozásainak rendezésére tett ajánlatával nagyjából egy időben bevetett egy vezércselt is: perbe fogta a helyi önkormányzatot a Veszprémi Törvényszéknél az át(nem)minősítés miatt elmaradt haszonért, valamint kérvényezte, hogy ideiglenes intézkedés keretében halasszák el az árverést. “A perrel természetesen nem az volt a célom, hogy az önkormányzattól bármilyen pénzügyi segítséget szerezzek, hiszen tudom, hogy nincsenek könnyű helyzetben, hanem az, hogy megmozgassam azt az állóvizet, ami részükről a piac működését övezi.” A helyhatóságtól annyi információt kaptunk, hogy az átminősítés nem az ő asztaluk, a piaci engedély kiadása úgyszintén nem. Ezzel együtt respektálják a piacot, jó dolognak tartják, elismerik, hogy a települést a Liliomkert “tette a térképre”, szükség van rá, de segíteni addig sajnos nem tudnak, amíg nem válik legálissá és szabályszerűvé a működés. Azaz, amíg nincs átminősítés, addig nincs engedély – és itt nagyjából be is zárult a kör. A polgármester szerint “a tulajdonosnak kell kérnie, hogy vegyék ki a művelési ágból, de nem tette".

A tulajdonos sok éven keresztül ellenállt a bezárási, bontási kísérleteknek és határozatoknak. Eközben nagy erőket mozgatott meg piaca legalizálásáért úgy, hogy maga is tisztában volt azzal, bármilyen példa- és mintaértékű jelenség is a Liliomkert, működése finoman szólva sincs pariban a jelenleg fennálló szabályokkal. Megjárt nagyjából minden elérhető fórumot, levelezett az Alkotmánybírósággal, a kormányfővel, a szakállamtitkárral, jószerivel az összes, a helyzet kapcsán szóba jöhető hatósággal, kiáltványt adott ki, de sosem sikerült stabil védelmet szereznie piacának.

A piacot egyébként a legmagasabb szinteken is támogatták és segítséget, egyedi elbírálást ígértek. Mindez azonban legtöbbnyire csak ígéret maradt, a valóságban a Liliomkertnek a 2007. július 15-i nyitás óta folyamatos hatósági ellenszélben kellett működnie. Egy időben például a rendőrség szállt rá a piac látogatóira: módszeresen büntették végig a vásárlók itt-ott, összevissza, persze kétségtelenül szabálytalanul parkoló autóit. Parkolót ugyan kialakítottak a piac mellett, de annak befogadóképességét többszörösen meghaladja a látogatók száma.

Bár a piac működéséről nincsenek nyilvános pénzügyi adatok, egy szakértő szerint működtetése “nem a világ biznisze”. Ezt mondjuk alátámasztják a 1000-3000 forintos helypénzek is, amelyek ellenében kapott nyugtákat mutatták tudósítónknak az árusok.