Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke szeretné elhitetni, hogy nincs takargatnivalója a letelepedési kötvények általa kiötlött rendszere körül. Bár a Fidesz frakcióvezetője megtagadta Tóth Csaba szocialista bizottsági alelnök indítványának teljesítését, hogy azonnal hívják össze a testület rendkívüli ülését a letelepedési államkötvények körül eszkalálódó botrány miatt, az ellenzék által hiányolt, eddig titkosnak tűnő információkat, a HVG kérésére, váratlanul kiadta. Így mostantól nyilvános, kik állnak a nevezett állampapírokat megvásároló – zömmel offshore – közvetítők mögött. Utóbbiak kizárólagos joggal toborozhatják a Magyarországra vágyó vagyonos letelepedőket, de mindegyikük csak a ráosztott államokban. Csakhogy a bejelentett tulajdonosok akár strómanok is lehetnek, akik ismeretlen helyre passzolják tovább a hasznot vagy annak egy részét. Ráadásul a zömmel a diszkréciójukról ismert adóparadicsomokban lakó közvetítők profitja máig titkos.
Így például a szingapúri illetőségű, Euro-Asia Investment Management nevezetű cégé, melynek tevékenységét tavaly nyáron összeférhetetlenség miatt vizsgálta a bizottság. Tényleges tulajdonosa Raj Rafael, aki nem más, mint a volt SZDSZ-es képviselő és főrabbi, a 2010-ben elhunyt Raj Tamás fia. Raj Rafael a kínai Asian Capital Investment Group közbeiktatásával birtokolja az egy szingapúri dolláros tőkéjű vállalkozást. Magyar tulajdonosa van a ciprusi Innozone Holdingnak is, Földvári Gábor személyében. Földvári a legkülönfélébb magyarországi gazdasági társaságokban szerepel tulajdonosként vagy vezetőként, a könyv- vagy az ingatlankereskedelemtől a vagyonkezelésig – egyik-másik érdekeltsége felszámolásra jutott, vagy érdemi árbevétel nélkül vegetál. S nem meglepő módon magyar tulajdonos lelhető fel a máltai Discus Holdings mögött is, Kiss László személyében. E cég igazgatója egyébként Zsoldos János Demeter, aki az atlatszo.hu értesülései szerint ugyanúgy Bibó-kollégiumbéli diák volt, mint Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János államfő vagy a fideszes barátok ellen a csatabárdot kiásó Simicska Lajos vállalkozó. Hogy az offshore-háló még komplikáltabb legyen, Zsoldos ciprusi vállalkozásokat képviselve vesz részt a máltai üzleti életben, vagyis számos azonosíthatatlan személy lehet még a háttérben. Kisst Magyarországon a frissen alapított Discus Holdingsban lehet fellelni, és létrehozta a máltai vállalkozás itteni képviseletét is.
Ügyintézőre várók a Bevándorlási Hivatalban 2004-ben
MTI/ Kovács Attila
Jobbára külföldiek, vagy legalábbis annak tűnnek a többi közvetítő cég tulajdonosai. A letelepedési ajánlattal elsősorban megcélzott kínaiak körében toborzó – a sajátos kínai szabályokkal takarózva a Kajmán-szigeteken bejegyzett, de Hongkongból irányított – Hungary State Special Debt Fund (HSSDF) egyik gazdája Boros Attila, aki egykor a Hajdú-Bét vezérigazgatója volt. A cég egyik kínai tulajdonosa, Simon Mu pedig a magyar BorsodChembe beszálló Wanhua cég vezetője. Az egyetlen, Magyarországon bejegyzett közvetítő, a 2013-ban adóvégrehajtáson átesett Arton Capital bolgárok tulajdona, bár az ügyvezetője, Balogh Radostina Magyarországon él. „Azt valljuk, a nyilvánosság tájékoztatása... elengedhetetlen... ez Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban már széles körű gyakorlat” – írta a HVG megkeresésére az ügyvezetőnő. Ám – az egész rendszerre jellemző módon – konkrét üzleti mutatókat e hitvallás ellenére sem közölt. A puszta tulajdonosi adatokat elvileg bármelyik ellenzéki politikus megkaphatta volna a gazdasági bizottságtól, ha kéri. Barabás Richárd, a Párbeszéd Magyarországért képviselője azonban a közvetítőkkel szerződést kötő Államadósság-kezelő Központhoz (ÁKK) fordult a hiányolt információkért, az pedig a bank- és értékpapírtitok szentségére hivatkozva megtagadta azok kiadását. Helyettük a közvetítőkkel kötött szerződéseket küldte el a politikusnak, gondosan kitakarva belőlük a tulajdonosok nevét. Barabás bírósághoz fordul, mondván, közpénzekről van szó, az inkriminált adatokat nyilvánosságra kellene hozni. Tény, hogy a gazdasági bizottság titkárságán csak politikusok vagy újságírók olvasgathatnak, márpedig ha komolyan vesszük a közpénzek áramlása feletti civil kontrollt, e jogtól senkit sem lehetne megfosztani.
Annál is inkább, mert a letelepedési kötvények terítésének sajátságos procedúrája lehetőséget ad a visszaélésre. E speciális kötvényt ugyanis nem azok veszik meg, akiknek címezték őket, vagyis a letelepedők, hanem a közvetítők. A betelepülő befektetők pedig a közvetítők nem publikus feltételekkel (például kamatozással) kibocsátott saját értékpapírjait vásárolják meg, egyszersmind ismeretlen mértékű jutalékot fizetnek a közvetítők erőfeszítéseiért. Utóbbiaknak – igazi magyar cégjogi kuriózumként – kizárólag a gazdasági bizottság adhat működési engedélyt, vagy foszthatja meg őket attól. Indokolt volna a tisztánlátás ezekben az ügyekben, hiszen sok-sok milliárdról van szó: eddig az állam félmilliárd eurónyi (mintegy 150 milliárd forintnyi) kölcsönpénzhez jutott a letelepedési kötvényekből, míg a közvetítők 200 millió euró körüli bevételt hasíthattak.
| Diszkontáruház |
Idéntől 300 ezer euróért kell ötéves értékpapírt vásárolnia a Magyarországon letelepedni vágyó befektetőnek a hazájában illetékes közvetítőtől, a 2013–2014-es 250 ezer után. Az ötéves futamidejű, speciális, kamatmentes letelepedési kötvényt a magyar állam és a külföldi befektető közé ékelődő közvetítő vásárolja meg, aki diszkontárat fizet érte, és a névértéket kapja majd vissza, legelőször 2018-ban. A haszon mértékét a harmadik országbeliek beutazásáról szóló törvény szabja meg: a hasonló lejáratú, euróban számolt államkötvények hozamánál másfél százalékponttal kisebb, de legalább évi 2 százalék (azaz jelenleg nem alacsonyabb más eurós kötvényekénél). A befektető letelepedők által fizetett (mostani árfolyamon) több mint 90 millió forintot még a közvetítői jutalék is megfejeli, ami hírek szerint legalább 45 ezer euró. Így személyenként most már több mint 100 millió forintba kerül a letelepedés. Ami persze nem sok egy olyan üzletembernek, aki ezzel szabad unióbeli mozgást is nyer, s annak fényében sem túl borsos, hogy egyes tagállamok félmillió eurót is megkövetelnek. Egyelőre nem tudni, visszaveti-e mégis a drágulás a befektetői kedvet, mivel eddig – a sajtóhírekkel ellentétben – csak a 250 ezer eurós névértékű papírokat forgalmazták. Az Államadósság-kezelő Központ szerint 2014 végéig 2213 kötvényt adtak el, idén januárban pedig további 75-öt, de még az alacsonyabb névértékűekből. A legtöbbet, 2014 végéig 1924 darabot, a főleg Kínában toborzó HSSDF vásárolta meg. |
„Föl nem foghatom, miért van szükség offshore cégekre. Miért nem Magyarországon adózó, ellenőrizhető vállalkozások, vagy legalább magyar kereskedőházak látják el a közvetítői feladatokat? Miért előlegezi meg az állam e cégek biztos hasznát?” – háborgott a HVG-nek a szocialista Tóth Csaba. „A letelepedési kötvénnyel sajátos üzletelés folyik, melynek kirívó haszna elkerüli a magyar költségvetést” – indokolta Szelényi Zsuzsanna független országgyűlési képviselő is, miért nyújtott be január végén olyan törvényjavaslatot, amellyel egyszeriben megszüntetné az egész, szerinte súlyos köz- és nemzetbiztonsági rizikót hordozó letelepedésikötvény-bizniszt. Amit – bár kisebb elánnal – a DK és a Jobbik is támad.
Azzal, hogy a gazdasági bizottság kiadja a közvetítők tulajdonosi adatait, kihúzza az ellenzéki akciók méregfogát. Izgalmas jogi kérdés maradhat ugyanakkor a PM felvetése, hogy mégiscsak törvénytelen ez a szisztéma. Szerintük ugyanis az állam eleve nem szerződhetett volna olyan vállalkozásokkal, amelyek – az alaptörvény, illetve a nemzeti vagyonról szóló törvény terminológiájával élve – nem átláthatók. Márpedig attól, hogy a tulajdonosok neve napvilágra került, a közvetítők üzletmenetét megvilágító lényeges információk – így a profitgazdák kiléte – továbbra is rejtve maradtak.
