Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke szeretné elhitetni, hogy nincs takargatnivalója a letelepedési kötvények általa kiötlött rendszere körül. Bár a Fidesz frakcióvezetője megtagadta Tóth Csaba szocialista bizottsági alelnök indítványának teljesítését, hogy azonnal hívják össze a testület rendkívüli ülését a letelepedési államkötvények körül eszkalálódó botrány miatt, az ellenzék által hiányolt, eddig titkosnak tűnő információkat, a HVG kérésére, váratlanul kiadta. Így mostantól nyilvános, kik állnak a nevezett állampapírokat megvásároló – zömmel offshore – közvetítők mögött. Utóbbiak kizárólagos joggal toborozhatják a Magyarországra vágyó vagyonos letelepedőket, de mindegyikük csak a ráosztott államokban. Csakhogy a bejelentett tulajdonosok akár strómanok is lehetnek, akik ismeretlen helyre passzolják tovább a hasznot vagy annak egy részét. Ráadásul a zömmel a diszkréciójukról ismert adóparadicsomokban lakó közvetítők profitja máig titkos.
Így például a szingapúri illetőségű, Euro-Asia Investment Management nevezetű cégé, melynek tevékenységét tavaly nyáron összeférhetetlenség miatt vizsgálta a bizottság. Tényleges tulajdonosa Raj Rafael, aki nem más, mint a volt SZDSZ-es képviselő és főrabbi, a 2010-ben elhunyt Raj Tamás fia. Raj Rafael a kínai Asian Capital Investment Group közbeiktatásával birtokolja az egy szingapúri dolláros tőkéjű vállalkozást. Magyar tulajdonosa van a ciprusi Innozone Holdingnak is, Földvári Gábor személyében. Földvári a legkülönfélébb magyarországi gazdasági társaságokban szerepel tulajdonosként vagy vezetőként, a könyv- vagy az ingatlankereskedelemtől a vagyonkezelésig – egyik-másik érdekeltsége felszámolásra jutott, vagy érdemi árbevétel nélkül vegetál. S nem meglepő módon magyar tulajdonos lelhető fel a máltai Discus Holdings mögött is, Kiss László személyében. E cég igazgatója egyébként Zsoldos János Demeter, aki az atlatszo.hu értesülései szerint ugyanúgy Bibó-kollégiumbéli diák volt, mint Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János államfő vagy a fideszes barátok ellen a csatabárdot kiásó Simicska Lajos vállalkozó. Hogy az offshore-háló még komplikáltabb legyen, Zsoldos ciprusi vállalkozásokat képviselve vesz részt a máltai üzleti életben, vagyis számos azonosíthatatlan személy lehet még a háttérben. Kisst Magyarországon a frissen alapított Discus Holdingsban lehet fellelni, és létrehozta a máltai vállalkozás itteni képviseletét is.
Ügyintézőre várók a Bevándorlási Hivatalban 2004-ben
MTI/ Kovács Attila
Jobbára külföldiek, vagy legalábbis annak tűnnek a többi közvetítő cég tulajdonosai. A letelepedési ajánlattal elsősorban megcélzott kínaiak körében toborzó – a sajátos kínai szabályokkal takarózva a Kajmán-szigeteken bejegyzett, de Hongkongból irányított – Hungary State Special Debt Fund (HSSDF) egyik gazdája Boros Attila, aki egykor a Hajdú-Bét vezérigazgatója volt. A cég egyik kínai tulajdonosa, Simon Mu pedig a magyar BorsodChembe beszálló Wanhua cég vezetője. Az egyetlen, Magyarországon bejegyzett közvetítő, a 2013-ban adóvégrehajtáson átesett Arton Capital bolgárok tulajdona, bár az ügyvezetője, Balogh Radostina Magyarországon él. „Azt valljuk, a nyilvánosság tájékoztatása... elengedhetetlen... ez Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban már széles körű gyakorlat” – írta a HVG megkeresésére az ügyvezetőnő. Ám – az egész rendszerre jellemző módon – konkrét üzleti mutatókat e hitvallás ellenére sem közölt. A puszta tulajdonosi adatokat elvileg bármelyik ellenzéki politikus megkaphatta volna a gazdasági bizottságtól, ha kéri. Barabás Richárd, a Párbeszéd Magyarországért képviselője azonban a közvetítőkkel szerződést kötő Államadósság-kezelő Központhoz (ÁKK) fordult a hiányolt információkért, az pedig a bank- és értékpapírtitok szentségére hivatkozva megtagadta azok kiadását. Helyettük a közvetítőkkel kötött szerződéseket küldte el a politikusnak, gondosan kitakarva belőlük a tulajdonosok nevét. Barabás bírósághoz fordul, mondván, közpénzekről van szó, az inkriminált adatokat nyilvánosságra kellene hozni. Tény, hogy a gazdasági bizottság titkárságán csak politikusok vagy újságírók olvasgathatnak, márpedig ha komolyan vesszük a közpénzek áramlása feletti civil kontrollt, e jogtól senkit sem lehetne megfosztani.
Annál is inkább, mert a letelepedési kötvények terítésének sajátságos procedúrája lehetőséget ad a visszaélésre. E speciális kötvényt ugyanis nem azok veszik meg, akiknek címezték őket, vagyis a letelepedők, hanem a közvetítők. A betelepülő befektetők pedig a közvetítők nem publikus feltételekkel (például kamatozással) kibocsátott saját értékpapírjait vásárolják meg, egyszersmind ismeretlen mértékű jutalékot fizetnek a közvetítők erőfeszítéseiért. Utóbbiaknak – igazi magyar cégjogi kuriózumként – kizárólag a gazdasági bizottság adhat működési engedélyt, vagy foszthatja meg őket attól. Indokolt volna a tisztánlátás ezekben az ügyekben, hiszen sok-sok milliárdról van szó: eddig az állam félmilliárd eurónyi (mintegy 150 milliárd forintnyi) kölcsönpénzhez jutott a letelepedési kötvényekből, míg a közvetítők 200 millió euró körüli bevételt hasíthattak.
| Diszkontáruház |
Idéntől 300 ezer euróért kell ötéves értékpapírt vásárolnia a Magyarországon letelepedni vágyó befektetőnek a hazájában illetékes közvetítőtől, a 2013–2014-es 250 ezer után. Az ötéves futamidejű, speciális, kamatmentes letelepedési kötvényt a magyar állam és a külföldi befektető közé ékelődő közvetítő vásárolja meg, aki diszkontárat fizet érte, és a névértéket kapja majd vissza, legelőször 2018-ban. A haszon mértékét a harmadik országbeliek beutazásáról szóló törvény szabja meg: a hasonló lejáratú, euróban számolt államkötvények hozamánál másfél százalékponttal kisebb, de legalább évi 2 százalék (azaz jelenleg nem alacsonyabb más eurós kötvényekénél). A befektető letelepedők által fizetett (mostani árfolyamon) több mint 90 millió forintot még a közvetítői jutalék is megfejeli, ami hírek szerint legalább 45 ezer euró. Így személyenként most már több mint 100 millió forintba kerül a letelepedés. Ami persze nem sok egy olyan üzletembernek, aki ezzel szabad unióbeli mozgást is nyer, s annak fényében sem túl borsos, hogy egyes tagállamok félmillió eurót is megkövetelnek. Egyelőre nem tudni, visszaveti-e mégis a drágulás a befektetői kedvet, mivel eddig – a sajtóhírekkel ellentétben – csak a 250 ezer eurós névértékű papírokat forgalmazták. Az Államadósság-kezelő Központ szerint 2014 végéig 2213 kötvényt adtak el, idén januárban pedig további 75-öt, de még az alacsonyabb névértékűekből. A legtöbbet, 2014 végéig 1924 darabot, a főleg Kínában toborzó HSSDF vásárolta meg. |
„Föl nem foghatom, miért van szükség offshore cégekre. Miért nem Magyarországon adózó, ellenőrizhető vállalkozások, vagy legalább magyar kereskedőházak látják el a közvetítői feladatokat? Miért előlegezi meg az állam e cégek biztos hasznát?” – háborgott a HVG-nek a szocialista Tóth Csaba. „A letelepedési kötvénnyel sajátos üzletelés folyik, melynek kirívó haszna elkerüli a magyar költségvetést” – indokolta Szelényi Zsuzsanna független országgyűlési képviselő is, miért nyújtott be január végén olyan törvényjavaslatot, amellyel egyszeriben megszüntetné az egész, szerinte súlyos köz- és nemzetbiztonsági rizikót hordozó letelepedésikötvény-bizniszt. Amit – bár kisebb elánnal – a DK és a Jobbik is támad.
Azzal, hogy a gazdasági bizottság kiadja a közvetítők tulajdonosi adatait, kihúzza az ellenzéki akciók méregfogát. Izgalmas jogi kérdés maradhat ugyanakkor a PM felvetése, hogy mégiscsak törvénytelen ez a szisztéma. Szerintük ugyanis az állam eleve nem szerződhetett volna olyan vállalkozásokkal, amelyek – az alaptörvény, illetve a nemzeti vagyonról szóló törvény terminológiájával élve – nem átláthatók. Márpedig attól, hogy a tulajdonosok neve napvilágra került, a közvetítők üzletmenetét megvilágító lényeges információk – így a profitgazdák kiléte – továbbra is rejtve maradtak.
