Felejtse el Hajdú B. Istvánt!
A fogadóirodáknak annyi, legalábbis sokkal könnyebb lesz "legyőzni" őket. De a sportnak nem csak ezt a szeletét forradalmasítja egy új, voltaképpen bárki által hozzáférhető, használható új alkalmazás. Ha nem tudott is róla, beköszöntött az a világ, ahol a sportkommentátornak, de még az edzőnek és persze a játékosnak is muszáj többet nyújtania az eddigieknél, mert a szurkolók kezében van az eszköz, amivel az eddigi hozzáértést egy okostelefonra letölthető programmal felülbírálhatják...
Egy 60-65 hüvelykes érintőképernyő előtt állunk az SAP mobil bemutatótermévé átalakított, klinikai tisztaságú kamionjában a németországi Waldorf közelében. A jármű a St. Leon-Rot Golf Klub területén parkol, az SAP amolyan demonstrációs eszköze, egyfajta kiegészítő programként ajánlott az idei Solheim Kupa versenyhétvégéjén. A monitoron a híres német futballklub, a Bayern München egyik közelmúltbeli meccse megy, de a hang nélküli közvetítésben nem az a legfurcsább, hogy a pályát egyetlen kameraállásból, a teniszből ismert sólyomszemen keresztül látjuk.
Ennél sokkal-sokkal furább, ahogy Rolf Schumann, a cég egyik technológiai guruja megállítja a müncheni arénabelső képét, néhány érintéssel visszatekeri az iménti gól előtti szituációig, és a monitorra bökve magyarázni kezdi a jelenetet. Hogy ez a gól itt nem csak azért esett, mert a védők nem tartották a vonalat. És itt lazán húz egy csíkot a képernyőre – összekötve a Boatenget és Lahmot – ami világossá teszi: Alaba egy picit beragadt, és így nem sikerült a lesre állítási kísérlet. Nézzétek meg – magyarázza –, hogy előzőleg Alonso nem volt elég közel a gólpasszt adó támadóhoz! Egy kicsit visszább tekeri a jelenetet, egy mozdulattal törli az előbbi vonalat, majd rábök Alonsóra, aki körül megjelenik két kör (mutatva a 2, illetve az 5 méteres távolságot a focistától) és elindítja a mozgóképet. És tényleg, ország-világ előtt világossá válik, hogy Neuer azért nem tudott védeni, mert a spanyol, úgy 20 méterre a kaputól egy ütemmel lemaradt az emberéről.
Rolf – aki saját bevallása szerint "olyan nagyon nem is" szereti a focit – végül hozzáteszi, hogy ez az egész csiribí-csiribá mehet élő egyenesben is, ráadásul mindez az egyszerű drukker számára sem holmi drága mulatság, mert valójában már most bárki számára elérhető lehetne.
A varázsszó: HANA
Jóllehet, a Pénzcsinálóban Billy Beane-t azért figyelték többen a mozikban, mert a baseballt radikálisan átalakító edzőt Brad Pitt játszotta, de aki emlékszik a történetre is, felidézheti: a „majdnem világraszóló siker” alapját egy kis kövér fickó statisztikái és adatbázis-elemzései jelentették. Ennek az a köze az említett Bayern-meccsről látottakhoz, hogy a pufi fiú helyére a németek betoltak egy fénysebességű szuperszámítógépet. Azaz valójában nem egy gépről van szó, hanem egy új adatkezelési módszerről – és egy arra épülő képességről, amivel így együtt őrült nagy méretű adatbázist is villámgyorsan lehet halálpontosan keresni és szűrni. Pillanatok kellenek például ahhoz is, hogy kiderüljön, Arjen Robben Bayern-játékosként eddig összesen hány métert futott a labdával a Bundesligában úgy, hogy végül a jobbjával passzolta vagy lőtte kapura a labdát. Nem nehéz belátni, hogy ha minden lényeges vagy apró információhoz jóformán bárki nagyon könnyen hozzáférhet, akkor az megkönnyíti a sportfogadók dolgát – és megnehezíti a fogadóirodákét, amelyek egészen más oddsokkal kalibrálják majd a mérkőzések kimenetelét.
A német szoftvergyártó és adatbázis-kezelő IT-óriás négy éve mutatta be a HANA „platformot”. Az SAP-nek akkor még talán eszébe sem jutott, hogy mindez akár a sportban is használható és kamatoztatható megoldás lehet. Azt látták előre, hogy ez a technológia képes lehet át- és újraértelmezni minden olyan területet, ahol a munka a Big Data-analízishez is köthető.
A HANA akár végtelenül nagy méretű adatmennyiségben keresve is képes gyakorlatilag azonnali, valósidejű eredményt adni – legyen szó a bankszektorról, az egészségügyről, a globális cégek teljes HR-adatállományáról. Mindez többek közt annak az egyszerűnek tűnő módszerváltásból eredeztethető, hogy az SAP rendszere az adatokat már nem merevlemezről olvassa be, hanem memóriából. Az utóbbi években globálisan elterjedő cloud technológiával pedig mindezt gyakorlatilag bárhonnan elérhetővé tették, mivel az adatbázis-keresést is a felhőben futtatják, így az operátornak csak a kérdés indításához és a válasz fogadásához van szüksége internetes kapcsolatra. Arra pedig elég lehet akár egy egyszerű okostelefon is.
Analízis fénysebességgel
A megoldás elképesztő változásokat indukált: van olyan szegmens, ahol a HANA megérkezése előtti adatfeldolgozási sebességet az ezerszeresére gyorsíthatták. Az is tulajdonképp ma már múlt idős rekord, hogy 2013-ban átlépték az 3 perces határt a DNS-analízissel – mely a korábbi, klasszikus informatikai háttérrel három hetet vett igénybe. Ez olyan méretű tempóváltás, mintha a 9 órás Frankfurt–New York repülőút hirtelen pár másodpercre volna zsugorítható.
Tokióban, mint minden gigapoliszban, szinte állandó a közlekedési dugó. A németek által kitalált rendszert a japánok arra használják a taxiközlekedésben, hogy valós időben kezeljék a helyzetet. Eddig az út mentén elhelyezett szenzorok, illetve az azokból nyert adatok elemzése jelentette az elérhető megoldást – ezek képesek utólagos elemzésekre, illetve az ebből levonható tanulságok alapján prognózisok készítésére. Amikor a rendszert átrakták HANA-ra, amivel gyakorlatilag minden jármű mozgását követni tudja a rendszer, és a közlekedési rendszer összes adatát hozzátéve is képes minden egyes taxisofőrnek valósidejű információt adni annak érdekében, hogy merre érdemes mennie a dugó elkerülése érdekében, valójában az egész tokiói közlekedési fennakadásokat is csökkenteni tudják.
Az egészségügyben a HANA több területen is használható: az AOK (a német egészségbiztosító) célja például az, hogy ennek segítségével valóban személyre szabottan árazhatja be a biztosításokat; aki az egészségügyi felmérési adatok, illetve behívott paraméterek alapján jobb egészségügyi állapotban van, az – kisebb kockázat lévén – kevesebb biztosítási díjra kap ajánlatot az AOK-tól, aki viszont rosszabb állapotban van, azt drágábbra „árazza be” a rendszer.
A HANA-technológiára épülő megoldásból a nagyvállalati szektorban sok pénzt lehet keresni. De az SAP rájött arra, hogy ha felülről megnyitja a rendszert startupok felé, és számukra világszerte ingyen hozzáférést nyújt a platformhoz, hogy a cégek arra építhessék fel a saját üzleti elképzeléseiket, a következő évek jelentős új ügyfeleit is megszerezheti.
A sport forradalmárai
A HANA minden területen – így a sportban is forradalmi változásokat idéz elő. Megjelent a krikettben, a vitorlázásban, a díjlovaglásban (itt a ló és a lovas állapotát is valós időben nyomon követhetővé téve), de a jégkorongban és a fociban is.
Amikor az NBA statisztikai platformját „általa” újították meg, és így bárki számára elérhetővé vált az amerikai kosárlabdaliga 1946-os indulása óta összegyűlt összes információ, az oldal látogatottsága 63 százalékkal megemelkedett.
Ilyen rendszer segítette a tavaly világbajnokságot nyerő német labdarúgó-válogatott munkáját is; a menedzsment nem egyszer mint a 12. játékosra hivatkozott a HANA-ra. Nem csak a pályán, azon kívül is, mivel a használatával minden egyes játékos állapotáról is teljes képet kaptak, miközben az ellenfél elleni taktikák tökéletesítéséhez is segítséget adhatott. Az túlzás, hogy ezért nyertek aranyat a németek Brazíliában, de azt, hogy az adatvezérelt hozzáállással jelentős plusz tudásra lehet szert tenni, s hogy az egyébként is jó felkészülést személyre szabhatóan így még jobbá tudták tenni (pláne azokhoz képest, akiket a HANA nem segített), kár volna tagadni.
Stefan Wagner, aki az SAP-nél az összes sporttal kapcsolatos fejlesztést felügyeli, mégis azt állítja, hogy a HANA elsősorban a drukkert támogatja, és a kiépülő rendszerek is a szurkolói élmény fokozására fókuszálnak. Innen nézve a digitalizáció bevitelénél jobb dolog a sporttal nem is történhetne, feltéve, ha az alkalmazás mindenki számára ugyanúgy elérhető. Szerinte azonban „ezek a megoldások csak akkor tudnak valóban sikeresek lenni, ha nyilvánosak, ha gyorsan elterjednek, és ha mindenki számára könnyen átalakítható tudást, képességet adnak”. Vagyis ha a sportban a szerencsefaktort a néző számára is minél mérhetőbbé teszik.
Ha nemcsak Hajdú B. István vagy Faragó Richárd tudja majd az összes létező statisztikát szinte azonnal visszaidézni, hanem valójában bárki, aki az alkalmazást letölti. Az alkalmazásnak megvan az a varázsa, hogy a rajongók aktívan bevonhatóvá válnak a sporteseménybe, és nem csak nézői, befogadói, hanem szakértői is lehetnek a látottaknak.
Kérdő (és óhajtó) jelek
Az nem lehet kérdés, hogy a sportnak, mint az évi 100 milliárd dollár nyereséget termelő iparágnak jól jön az élményturbózás és a szurkolói aktivitást fűtő megoldás. Az is biztos, hogy a nagy adatmennyiség gyors feldolgozásával szerezhető versenyelőny adott esetben beárazhatóvá is válik. De azt, hogy az adatbányászatnak és analízisnek mélységben mi szab határt, ma még nehéz volna megmondani, miközben azt a veszélyt, hogy egy ilyen alkalmazással az ellenfél edzője is azonnal képes lehet kielemezni a másik csapat játékosainak teljesítményét is (például két kattintással ott lehet mindenki előtt feketén-fehéren hogy a mutatott játékadatok alapján Lewandowski éppen könnyebb vádlisérüléssel bajlódhat) szintén nem nehéz belátni.
Jelenleg az SAP bevallása szerint ott tart ebben a gondolatmenetben, hogy az információbőséggel a nézők élvezeti faktorát igyekszik egyre feljebb húzni. Azt, hogy ezen túl még más is van a puttonyban, a Solheim Kupa egyik mellékszálas történetéből mégiscsak érzékelhető. Az amerikai és európai női golfozók küzdelmét mintegy 70 ezren követték a helyszínen. A női Ryder Kupaként is hivatkozott versenyhez az SAP által fejlesztett okostelefon-applikációt több mint 20 ezren töltötték le. Az alkalmazással a verseny aktuális eseményei, a versenyzők pillanatnyi helyzete, de a teljes sportolói adatbázisuk is böngészhetővé vált.
Egy versenyzőanalízist beépítettek a versenytől távolabb eső pavilonok közt felhúzott golfszimulátorba is, ahol egy nyomásérzékeny falon virtuálisan megjelenített pályarészleten valódi ütővel, valódi labdával bárki kipróbálhatta magát. Az ajánlattal két nap alatt több mint 2300-an éltek; amatőrök, kezdők és profik vegyesen. Voltak, akik a segítségül hívható „tanácsadók” valamelyikére (vagyis a valódi versenyt vívó golfelit tagjainak e pozícióból valószínűsíthető ütéseinek útmutatására) támaszkodtak, majd a tréning végeztével arról áradoztak, hogy ilyen rövid idő alatt még soha nem tudtak ekkorát fejlődni. Volt, aki néhány ütő- és kéztartásra vonatkozó tanácsot követően pályarekordot ütött.
És így szűrtek ki a szervezők egy, a golfhoz addig teljesen zöldfülű, 12 éves fiút, akinek az ütése (161 km/h) gyorsabb volt, mint az egész Solheim Kupa során ütött versenyzői átlagsebesség. Lehet, hogy benne máris rátaláltak Németország leendő bajnokára.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
