De ez a beszélgetés október végén jelent meg. Thierry Mandon elmondja, hogy hivatalba lépése óta, tehát 18 hónapja, sok fontos reformot sikerült sínre tenni az egyetemi szelekciós rendszerben, több pénzt szerzett korábban elhanyagolt kutatási területeknek. „Egy dologban azonban tehetetlennek bizonyultam” – vallotta be a miniszter. „Nem sikerült elintéznem, hogy legyen végre wifi a minisztérium épületében”.

Leveleket írogatott, telefonált, személyesen kereste az illetékeseket, de csak halogató válaszokat kapott. A minisztérium egyébként Párizs ötödik kerületében, a Sorbonne épületeinek tőszomszédságában található, tehát ha úgy tetszik, a tudomány negyedében. Két nappal az interjú után egy másik francia lap, a Le Figaro arról értesült, hogy talán ez év végére meglesz végre a felsőoktatási és kutatási minisztérium saját wifi rendszere. Jobb későn, mint soha, írja a lap, de az újságíró szerint nem az az igazán döbbenetes, hogy Thierry Mandon államtitkárnak másfél évig kellett könyörögnie a wifiért. Hanem az, hogy elődeinek fel sem tűnt a vezeték nélküli internet hiánya. 

Sokat elárul ez a történet a francia elit és a korszerű technika viszonyáról. Jacques Chirac, amikor még elnök volt, tehát az ezredforduló táján, egy sajtótájékoztatón felkacagott, amikor egy újságíró kérdésében az íróasztali egérre utalt. „De hát hogy kerülhet egy rágcsáló az én íróasztalomra” – méltatlankodott Chirac, aki úgy csinálta végig a két elnöki mandátumot, hogy Elysée-palotabeli dolgozó szobájában nem volt számítógép.