A kormány részben a nyugdíjasok foglalkoztatásával szeretné enyhíteni az országos munkaerőhiányt – Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ezt mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján.

Szuper az ötlet, mert a munkaerőhiány gyakorlatilag megbénítja a gazdaságot, már egy ideje minden ágazatban súlyos problémát okoz, és egyértelműen az egyik akadálya a növekedésnek. A nyugdíjasok jelentős része márpedig dolgozna, ha tudna, vagy ha megérné neki.

De várjunk egy kicsit: nem éppen az Orbán-kormány volt az, amely évekig tartó szisztematikus és szívós munkával kiszorította a nyugdíjasokat a foglalkoztatásból?

Ezek szerint mégis hiányoznak az iskolából a nyugdíjas fizikatanárok, a kórházakból pedig az orvosok és a nővérek? Vagy esetleg azok a nők, akik még bőven dolgozhatnának, de 40 év munkaviszony után megadták nekik a nyugdíjba vonulás lehetőségét?

Ha önnek is az a gyanúja, hogy az Orbán-kormány most a korábbi intézkedéseinek tökéletes ellentétét akarja zseniális ötletként eladni, az nem lehet a véletlen műve. Nagyon úgy fest, hogy miután a nyugdíjasokat az állami szférából jórészt kiebrudalták, most a magánszférába szeretnék őket visszaterelni.

Nyugdíjas akadémia a Zsigmond Király Főiskolán.

Stiller Ákos

Összegyűjtöttünk párat azok közül a 2010 utáni kormányzati intézkedésekből, amelyek a most bejelentett tervek fényében erre utalnak.

1.

Népszerű intézkedés volt 2010 decemberében, hogy 40 év munkaviszony után a nőknek megadták a lehetőséget a nyugdíjba vonulásra. A kormány akkor úgy számolt, hogy az érintettek legalább 75 százaléka él a lehetőséggel, vagyis körülbelül 20 ezer nő mehetett nyugdíjba csak 2011-ben, azóta pedig jóval több.

Ők persze elvileg tovább dolgozhattak, a gyakorlatban azonban később nagyon megnehezítették a munkavállalásukat addig az időig, amíg a nyugdíjkorhatárt el nem érik – lásd a 2. pontot.

2.

A nyugdíjtörvénybe 2011 végén tettek be egy passzust, amely a nyugdíjkorhatárt el nem érő, de már ellátásban részesülő dolgozók potenciális keresetét maximalizálta. Ez alaposan lerontotta az ilyen nyugdíjasok munkavállalási kedvét, mert éves keresetük nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér 18-szorosát. Ez a szabály vonatkozik a 40 év munka után nyugdíjba ment nőkre is, és a bevezetéskor azt jelentette, hogy legfeljebb havi nettó 91 ezer forintot kereshetett egy ebben a helyzetben lévő nyugdíjas. A korlát ma is él, csak a magasabb minimálbér miatt ma havi nettó 127 ezer forint a bérplafon, amit adni lehet "retorzió" nélkül. Abban a hónapban, amikor ezt a nyugdíjas átlépi, felfüggesztik a nyugdíjkifizetését (de az ellátása nem szűnik meg, mert az adott év után a keretének felhasználása újraindulhat).

3.

Matolcsy György (akkor még nemzetgazdasági miniszterként) 2012 októberében jelentette be azt a megszorító hétpontos gazdasági csomagot, amellyel összesen 400 milliárd forintot spóroltak a költségvetésnek – hogy az unió felfüggessze az akkor még folyó túlzottdeficit-eljárást.

Ennek része volt a bérben és nyugdíjban egyaránt részesülő dolgozók arányának tudatos visszaszorítása, amely körülbelül 30 milliárd forinttal csökkentette az éves állami kifizetéseket.

Mindenesetre a közszférában a 62 év feletti, de még aktív dolgozókat 2013 júliusától kirúgták, a 62 év alattiaknak pedig választaniuk kellett a bérük és a nyugdíjuk között. Emellett a nyugdíjba vonulókat nem lehetett pótolni, a közszférában beállt a létszámstop.

Az akkori becslések szerint 22 ezren voltak érintettek, és mivel a legtöbb esetben a nyugdíjak értéke nagyobb volt, mint a munkabéré, sokan feladták az állásukat.

A kényszernyugdíjazás az állami intézményekre vonatkozott, az önkormányzatiakra nem, de mivel a közoktatási intézmények jelentős része éppen akkoriban lett állami, az oktatásban nagy volt a vágás. Az egészségügyben az önkormányzati fenntartású intézmények nem feltétlenül szenvedték meg a kirúgásokat és a létszámstopot, az állami szféra azonban igen.

4.

Mellékzönge, hogy a kormány megtartotta annak a lehetőségét, hogy egyedi engedéllyel megmaradhassanak azok a nyugdíjasok az állásukban, akiknek az utánpótlásával gondok vannak.

Számos nyugdíjas parlamenti képviselőnk is van, például Hoffmann Rózsa, Harrach Péter, Túri-Kovács Béla, Lezsák Sándor, Fónagy János vagy az MSZP-s Horváth Imre. Tarlós István budapesti főpolgármester is nyugdíj mellett látja el a feladatait. Nekik egyébként tavaly év végén az Orbán Viktor által bejelentett 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány is járt.

5.

A nyugdíjasok foglalkoztatása a különböző spórolási intézkedések miatt meglehetősen bonyolult lett, ami máig nehezíti az elhelyezkedésüket. A „sima” öregségi nyugdíjasok még viszonylag jó helyzetben vannak, ők a magánszférában korlátok nélkül vállalhatnak munkát, a foglalkoztatónak azonban 27 százalékos szociális hozzájárulási adót, továbbá a nyugdíjasnak a munkabére után 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot is fizetnie kell.

6.

Az állami szféra láthatóan nem kér a nyugdíjasokból, ha valaki egy ilyen intézménynél szeretne elhelyezkedni, akkor a fenti intézkedések miatt le kell mondania a nyugdíjáról – ezzel gyakorlatilag blokkolják sokak munkavállalását.

7.

A rehabilitációs és a rokkantsági ellátásban részesülő nyugdíjasok egy elég kemény szabály következtében nem vállalhatnak az átlagosnál jobban fizető munkákat. Ha ugyanis három hónapon keresztül a minimálbér másfélszeresénél (jelenleg bruttó 191 ezer 500 forintnál) többet keresnek, akkor egyszerűen megszüntetik az ellátásukat. Tehát náluk nem felfüggesztik az ellátást, arra az időre, amíg nyugdíj mellett keresnek, hanem három hónap után végleg megszüntetnek mindent.

Azok, akik az évi 18-szoros minimálbér korlátja alá esnek, csak úgy bújhatnak ki alóla, ha olyan módon veszik fel a pénzüket, amely után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, ez esetben ugyanis az összeg nem számít bele a keretbe. Ilyen lehet például az osztalékfizetés, de könnyen belátható, hogy ez csak egy virtuális kiskapu, amit a gyakorlatban a nyugdíjasok döntő többsége képtelen kihasználni.

Az állami szféra felé tehát jelenleg nem látszik visszatérési lehetőség, a foglalkoztatás bővítése (jogszabályváltoztatás nélkül) reálisan csak a magánszférában képzelhető el, ám erre a kormánynak csak közvetett ráhatása van.