Abban, hogy a Fidesz Mediánnál (igaz, csak ott) mért jelentős visszaesésének fő haszonélvezője a Jobbik, szerepe lehet a példátlanul ütős plakátkampánynak. Ti dolgoztok, Ők lopnak, hirdeti a Jobbik plakátkampánya, ahol képen láthatók „Ők”: Orbán és Mészáros, illetve Rogán és Habony. És a plakát alján: ezért alacsonyak a bérek, ezért haldoklik az egészségügy, ezért kevés a nyugdíj, ezért nem jut pénz az oktatásra. A Jobbik pedig a nép pártján van, olvassuk a plakátok egyik sarkában. Néhány hét után pedig megjelent a második sorozat: megismételve ugyanazokkal az arcokkal, hogy Ők lopnak, majd hozzátéve, hogy Mi – vagyis a Jobbik – visszavesszük. Ebből lesz pénz béremelésre, nyugdíjemelésre, egészségügyre, oktatásra.

A plakátkampány profi. Maga az állítás pedig nem tér el attól, amit a többi ellenzéki párt is hirdet. Még a Párbeszéd is – egyebek mellett – a korrupció megfékezésétől remél pénzt a feltétel nélküli alapjövedelemre, és a többiek is ebből, valamint az tehetősebbek magasabb adójából képzelik finanszírozhatónak a bérek és a nyugdíjak általános emelésére, a szegénység csökkentésére, az egészségügy és az oktatás bőkezűbb finanszírozására vonatkozó ígéreteiket. Elvégre valamennyien ugyanazokat a közvélemény-kutatásokat olvassák, melyek szerint a megkérdezetteket az egészségügy helyzete és a szegénység nyomasztja leginkább.

A plakátkampány – ismétlem – profi, az üzenet azonban hamis. Igaz-e, hogy „Ezért alacsonyak a bérek”? A Jobbiktól az LMP-n és az MSZP-n át a DK-ig minden párt és természetesen minden szakszervezet azt hirdeti: Magyarországon méltánytalanul alacsonyak a bérek, Európában – Románia és Bulgária után – a legalacsonyabbak. Persze nem Európában, hanem az Európai Unióban, hiszen Szerbiában, Macedóniában, Albániában vagy Ukrajnában, Moldovában még alacsonyabbak, és ezek az országok is Európában vannak. Az Unióban azonban valóban a mienk a harmadik legalacsonyabb bérszint. Csakhogy a gazdasági teljesítményben, az egy főre eső GDP-ben is hasonlóan állunk. S nem is csak a sorrendről van szó.

Vannak, akik úgy érvelnek: a bérekben, nyugdíjakban sokkal nagyobb a különbség, mint az egy főre eső GDP-ben. Oblath Gábor nemrégiben alapos tanulmányban mutatta ki az ilyen állítások hamisságát. Figyelmeztetett: a GDP összemérése összehasonlítható árszínvonalon történik, a bérek és nyugdíjak összehasonlítása viszont nem, hanem valutaárfolyamokkal történő átszámításokkal, figyelmen kívül hagyva az árszínvonalak különbözőségét. Ha ugyanolyan módon számított adatokkal végezzük el az összehasonlítást, akkor a bérekre is lényegében ugyanolyan különbséget kapunk Magyarország és az EU-15 átlaga között, mint a GDP-re.

Az árszínvonal-különbség figyelmen kívül hagyásával, a nominális GDP-ket illetve bruttó béreket összehasonlítva a magyar egy munkaórára eső GDP 2012-ben 34 százaléka, a bruttó bér 32 százaléka volt az EU-15-ének (a keleti bővítés előtti tagországok átlagának). Az árszínvonal-különbségeket figyelembe véve az egy munkaórára számított GDP Magyarországon az EU-15-ének 59,5 százaléka, a bruttó reálbér az EU-15-ének 56 százaléka volt. A háztartások tényleges fogyasztása Magyarországon az EU 15-ének 63 százaléka volt, ezen belül a háztartások fogyasztási kiadásai az EU 15-ének 59 százaléka, a természetbeli juttatások összege az EU 15-ének 80 (!) százaléka. (Oblath számításai a Statisztikai Szemle 92. évf. 8-9. számából.) Nincs tehát itt semmiféle diszkrepancia, a magyarországi bérek, jövedelmek összességükben összhangban vannak a magyar gazdaság teljesítményével.

De vajon nem lehetnének-e mégis magasabbak a bérek, ha a fideszesek nem lopnának? Ha béremelésre fordítanák a feltételezés szerint visszavehető pénzt, akkor a bérek gyorsabban nőnének, mint a termelékenység, a GDP. A versenyszférában ez veszélyeztethetné a vállalkozások jövedelmezőségét, és ezáltal aláásná a növekedés lehetőségeit. Szembe kell nézni vele: Magyarországon akkor lehetnének számottevően magasabbak a bérek, ha megállna a magyar GDP-nek a kétezres évek közepe óta tapasztalt leszakadása nemcsak a gazdag Nyugathoz, de a visegrádi és balti országokhoz képest is.

„Ezért alacsonyak a nyugdíjak”, mondja a Jobbik, és azt ígéri: ha visszaveszik az ellopott pénzt, nyugdíjemelésre fordítják. Alacsony a nyugdíj? A minimálnyugdíj igen. De általában alacsonyak lennének Magyarországon a nyugdíjak? A keresetekhez képest aligha. A magyar nyugdíjrendszerben a helyettesítési ráta, vagyis a nyugdíjaknak a nyugdíj előtt állók keresetéhez viszonyított aránya nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem alacsony, sőt inkább magas. 2015-ben az EU-28 átlagában 57 százalék volt, Magyarországon 65 százalék, csak Franciaországban, Luxemburgban, Olaszországban és Spanyolországban volt magasabb. 2016-ban már a magyar adat 67 százalék volt, magasabb, mint a 2015-ös olasz és spanyol.

Ha korábban arra jutottunk, hogy a magyarországi bérek összhangban vannak a magyar gazdaság teljesítményével, akkor ezt most ki kell terjesztenünk a nyugdíjakra is. Tudjuk továbbá, hogy önmagában a nyugdíjasok cserélődése, vagyis az, hogy az elhunytak átlagos nyugdíjánál jóval magasabb a frissen nyugdíjba vonulók nyugdíja, önmagában is emeli az átlagos nyugdíjat. Tudjuk azt is, hogy a népesség elöregedése folytán a felosztó-kirovó rendszerben egyre kevesebb aktív kereső utáni járulék-, illetve adóbevételből kell finanszírozni egyre több nyugdíjas korú ellátását. Súlyosbítja ezt az aktív korúak kivándorlása, miként az is, hogy a kormány ellenzi a bevándorlást, ami Nyugat-Európa legtöbb országában úgy-ahogy ellensúlyozza az elöregedés hatását.

Az MSZP–SZDSZ-kormányok a tőkefedezeti elvű második pillér bevezetésével segítettek volna részlegesen a problémán, ezt azonban az Orbán-kormány felszámolta. Ebben a helyzetben a nyugdíjak általános emelésével áltatni az embereket szemfényvesztés. Akár a Jobbik mondja, akár más. Magasabb nyugdíjakat akkor is nehezen lehetne fizetni, ha gyorsabban növekedne a magyar gazdaság teljesítménye – legfeljebb akkor néhány évvel később jelentene gondot a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer további finanszírozása.

De vajon az oktatás és az egészségügy tekintetében nincs igaza a Jobbiknak? Nem igaz-e, hogy kevesebbet költ a magyar állam a GDP-hez képest oktatásra és egészségügyre más országoknál? Nem ezt mutatja minden kutatás? Az árszínvonal-különbségek e két ágazat tekintetében is módosítanának a képen. Az oktatást illetően azonban a fő ellenvetésünk más: nem az a fő baj, hogy mennyi jut oktatásra (persze, az is baj), hanem hogy milyen jellegű oktatási rendszerre, milyen célú, milyen embereszményt szolgáló „köznevelésre” és felsőfokú képzésre költik ezt a kevesebb pénzt. Ha oktatásra költené a Jobbik, amit „visszavesz” azoktól, akik „lopnak”, de azt abban a szellemben használnák fel az iskolarendszerben, amit a Jobbik – a Fideszhez eléggé hasonló módon – kívánatosnak tart, ha „jó keresztény magyarokká”, alattvalókká és nem polgárokká nevelnék a gyerekeket, akkor sokkal több pénzzel sem alapozná meg az oktatási rendszer a magyar modernizáció munkaerőigényét, Magyarország polgárosodását.

Még bonyolultabb kérdés az egészségügyé. A szakértők többsége a GDP-ből az egészségügy közfinanszírozására fordított összegeket kevesli, kimutatva, hogy ez mennyire elmarad a fejlett országoktól. (Nemcsak abszolút összegben, de százalékban is.) Ugyanakkor a probléma az egészségügyben sem csak, s talán nem is elsősorban az összegről, hanem az elköltés, a működés mikéntjéről szól. Ha csak arra emlékeztetünk példaként, hogy évtizedek óta hiába mondják a szakértők, hogy túl sokakat fektetnek be kórházba, és nem járóbetegként gyógyítanak, hogy Nyugat-Európához képest nagyon kevés az egynapos műtét, fel kell tennünk magunknak a kérdést: miközben mindenfelé sok mindenből hiány van, nem teszi-e a kialakult intézményi struktúra és a szereplők érdekeltsége ugyanakkor pazarlóvá is a gyógyítást? Mégis, a Jobbik kampánya is és manapság a többi ellenzéki párt kampánya is csak több pénzt követel az egészségügybe, és megkerüli az érdemi reformok felvetését.

Összefoglalva: bérmennyire vérlázító is az államilag szervezett fideszes korrupció, amely tetőtől talpig átjárja Orbán rendszerét, a lopott pénzek, ebül szerzett vagyonok kilátásba helyezett visszavételével nem volnának megoldhatók Magyarország problémái, nem szüntethető meg a szegénység, nem javítható tartósan az egészségügy működése, nem fordítható jó irányba az oktatás. A munkásmozgalom egykor azt hirdette: a kisajátítók kisajátítása nyomán javulni fog a milliók élete. A kisajátítókat kisajátították, a vagyonukat elvették, a milliók helyzete mégsem javult, hanem romlott. Ahhoz, hogy javuljon a milliók helyzete, olyan reformokra lenne szükség, amilyenekre a Jobbik nem is gondol (sőt, a korábbi reformokat a Fidesszel kánonban támadja), és a többi nagyobb ellenzéki párttól sem hallhatnak ma ilyen elképzelésekről a választók.