Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
A hazai falvak elsöprő többségével ellentétben nem csökkent, hanem növekedett a magyar–ukrán határszakasz itthoni felén fekvő települések nagy részének a lélekszáma az utóbbi években. A szóban forgó húsz határ menti helység egyike ebben az évtizedben egyenesen megduplázta a népességét: a Szatmári-síkságon található Kispaládnak 2011-ben 539 lakosa volt, a múlt év elején viszont már 1164 – derül ki a KSH legfrissebb (2016-os) közigazgatási helynévkönyvéből. Ennyien talán még soha nem voltak bejelentkezve a magyar–ukrán–román hármas határhoz közeli faluban, ahol még a múlt század eleji (1910) békeidőben is csak 847 lakost regisztráltak.
A térség divatba jöttének több oka is lehet. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása minden jel szerint eleve felkeltette az érdeklődést a legkeletibb Felső-Tisza vidéki települések iránt a schengeni határ túlsó felén. A magyar állampolgárság 2011-től lehetővé tett könnyített megszerzése óta a külhoni magyarok egy része számára pedig úgy tűnik, kifejezetten kívánatossá váltak az alacsony áron megszerezhető, üresen álló ingatlanok a szatmári és beregi végeken. Végül az orosz–ukrán háborús konfliktus 2014-es kitörése még inkább felértékelte az uniós ország fennhatósága alá tartozó házakat és lakásokat, sokszor szinte függetlenül azok műszaki állapotától. A közel száz kilométer hosszú magyar–ukrán határszakasz nyugati oldalán fekvő településeken az évtized elején 17,5 ezer főnek volt bejelentett lakása, a hasonló adat tavaly viszont már meghaladta a 21 ezret.
HVG
Kispalád mellett ugyancsak jelentősen megugrott a hivatalos lélekszám például a beregi Tiszahát északi „spiccén” fekvő Lónya községben, ahol 2011-ben 661, tavaly viszont papíron már 1076 személynek volt bejelentett lakcíme. Szintén kisebb népességrobbanás következett be (legalábbis papíron) Barabás, Beregdaróc, Beregsurány, Magosliget és Tiszabecs községekben, ahol 30–50 százalékkal gyarapodott az állandó vagy ideiglenes lakóhellyel bírók száma fél évtized leforgása alatt. A határ menti nagyobb települések közül Záhony városában durván 5, Tarpa nagyközségben pedig közel 20 százalékkal emelkedett a „közhiteles” lélekszám az évtized eleje óta.
Nem kizárólag az államhatárral közvetlenül „érintkező” helységek vonzereje erősödik Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti margóján, hanem olykor kicsit távolabbi községeké is. A Szamosközben Kölcse településnek az évtized elején például 1261 bejelentett lakosa volt, a múlt év kezdetén viszont már 1406. A szomszédos Túristvándiban a határ túloldaláról érkezett (vagy legalábbis onnan bejelentkezett) új „telepeseknek” tulajdoníthatóan 680-ról 805, míg a beregi Tiszaháthoz tartozó Gulácson 782-ről 973 főre emelkedett a KSH által regisztrált lakónépesség 2011 és 2016 között.
A térség legnépesebb településén, a járásszékhely Vásárosnaményban az új keletű beáramlás már nem igazán dobta meg a népességszámot: a határtól 20-25 kilométerre eső városban az évtized elején hivatalosan 8707 személy élt, majd a következő öt esztendőben 59 fővel emelkedett a lélekszám.
