Nem csak a focipályán ver meg minket Portugália
Jobbára ugyanazokba a csapdákba esett bele az elmúlt időszakban Portugália, mint Magyarország, a megoldást mégsem a futball vagy az uniós pénzek mértéktelen elköltése hozta el. Manuel Caldeira Cabrallal, a baloldali kormány gazdasági miniszterével beszélgettünk a válságból való kilábalásról.
Néhány éve még az eurózóna lesajnált válságövezete volt a Magyarországgal megegyező méretű és lakosságú Portugália. Ma Madonna itt vesz házat, a portugálok a foci-Eb után az Eurovíziót is megnyerték idén. Ki-ki eldöntheti, ezek közül melyiket irigyli a legjobban, egy biztos: ha csak az ország gazdaságát nézzük, nagyjából elmondható, hogy a hasonló problémákra a magyar megoldással homlokegyenest ellentétes válasz hozta meg ott a sikert.
Amíg például mi elzárkózunk az euró elől, a portugálok az elsők között vezették be – bár túlzás lenne azt állítani, hogy ez egyértelmű sikertörténet. Portugália is egyike volt azoknak az országoknak, amelyek az államcsőd elkerülése érdekében mentőhitelért folyamodtak, a 2011-es kölcsönt pedig kemény feltételekhez kötötték. A súlyos szigor pedig csak most enyhülhet, miután június közepén az EU lezárta a túl magas deficit miatt majdnem 8 éve elindított eljárását Portugáliával szemben.
A mostanában Magyarországgal szemben elhangzó brüsszeli kritikáknál sokkal keményebb túlzottdeficit-eljárás nekünk is ismerős lehet, pedig nálunk nincs euró. Ennek ellenére a magyar kormány tagjai – legutóbb Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter – Portugália válságával is példálózik, amikor a közös pénz átvétele ellen hoz fel érveket.
„Nem hiszem, hogy az euró és a válság közé egyenlőségjelet kellene tenni. A válságot a túl magas államadósság okozta” – vág vissza a portugál kormány gazdasági minisztere. Manuel Caldeira Cabral az OECD termelékenységi fórumára látogatott Budapestre, itt beszélgettünk vele mi is. A politikus szerint a közös európai pénz a magyaroknak is számtalan előnnyel jár. Nagy különbség természetesen, hogy az itteni politikusoknak szabad kezük van a monetáris politikában – teszi hozzá. Úgy látja ugyanis, a válság elhúzódásában komoly felelősség terheli a valutaunió vezetőit, elsősorban az Európai Központi Bankot: „az, hogy az EKB gazdaságélénkítési programja évekkel maradt el a hasonló amerikai lépésektől, nagy kárt okozott azoknak az országoknak, amelyeket a legsúlyosabban érintette a válság”.
Hogy a krízisből a dél-európai országot végül mi húzta ki? A bérbefagyasztással, az állami beruházások visszafogásával járó megszorítások helyett inkább az, hogy sikerült beindítani a növekedést. Méghozzá nem csak az euróövezetet, de az EU-átlagát is lepipáló szinten: az utolsó negyedévben 2,5 százalékkal nőtt a gazdaság, ilyesmire 2000 óta nem volt példa. (A magyar kormány 4 százalék fölötti bővüléssel számol idén, tavaly viszont csak 1,8 százalékot sikerült elérni.)
A foci nem minden
Bár Portugália még nálunk is nagyobb focinemzet, a növekedés motorja nem a stadionépítés volt. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság megrendezése sem csak azért vonult be nemzeti tragédiaként az ország történetébe, mert a döntőben a görögök 1-0-ra megverték a házigazdákat. Hanem amiatt is, hogy a 600 millió euróból (mostani árfolyamon 185 milliárd forintból) felhúzott tíz stadion többsége kihasználatlanul áll a mai napig.
A Benfica, a Sporting és a Porto által dominált bajnokság többi csapata egyszerűen nem tudja megtölteni a több tízezres arénákat. Arra is volt példa, hogy az első osztályból kiesett csapat visszaköltözött a régi pályájára, mivel nem volt képes kigazdálkodni az új stadion fenntartását. Még a három nagy klub is százmilliós adósságot vett a nyakába, igaz, ők legalább sztárjátékosaik eladásából és a szponzoráció segítségével ezt részben fedezni tudták.
A portugál futball ugyanis nem számíthat a magyarhoz hasonló állami támogatásra. Az ottani klubok is kaphatnak állami pénzt, ám nem a labdarúgás, hanem a többi, kevésbé népszerű sport fejlesztéséhez – az idei költségvetésben egyébként 36 millió euró (11 milliárd forint) van erre a célra. Nálunk a 2018-ra csak az Emmi számára háromszor ennyit különítettek el (ebben nincsenek benne az építkezések), a jobbára a focira fordított tao-támogatás pedig meghaladhatja a százmilliárd forintot.
Az EU-pénzek tanulsága
De térjünk vissza Portugáliába, amely Magyarországgal ellentétben sikert sikerre halmoz a futballban, és a korábbi évek bírálatai után már az EU vezetőinek a körében is. Néhány hete a német kormány vasszigoráról ismert pénzügyminisztere, a korábban a lisszaboni vezetőkkel is magánháborút vívó Wolfgang Schäuble nevezte portugál kollégáját a szakminiszteri tanács Ronaldójának – Mário Centeno egyébként az Eurogroup elnökségére is bejelentkezett.
Pedig két éve, a mostani kormány hivatalba lépésekor még kevesen gondolták volna, hogy az António Costa vezette baloldali kabinet – amely a hitelezői trojkával szembeni éles bírálatoknak köszönheti hatalomra kerülését – fegyelmezetten és sikeresen faragja le a makacs hiányt. A gazdasági miniszter úgy látja, a turizmuson kívül a szédületes tempóban növekvő export billentette a helyére a költségvetést. Az utolsó negyedévben például 15 százalékkal bővült a kivitel, de ha visszatekintünk az elmúlt 12 évre, nagyobb volt a növekedés, mint Németországban – mondja Manuel Caldeira Cabral. Főleg az autóipar hajtja az exportot (a Volskwagen Lisszabon melletti gyára ma már a GDP 1 százalékát állítja elő), de stratégiai ágazatként említi a gyógyszeripart, a repülőgépipart és az IT-szektort is – 2016 óta Lisszabon ad otthont a legrangosabb információtechnológiai találkozónak, a Web Summitnak is.
Nem árt azért megjegyezni, hogy a magyar gazdasággal ellentétben a portugál korábban nem volt erős az exportban. 1986 és 2001 (vagyis az EU-csatlakozás és az euró bevezetése) között az évi 4 százalék körüli növekedés motorját inkább az építőipar, azon belül is a jórészt európai pénzből finanszírozott nagyprojektek adták.
Az ezredforduló után azonban a stadionépítési program sem tudta megakadályozni a kifulladást. A válság pedig a fiatalokat különösen sújtó munkanélküliséget hozott: az állástalanok aránya 2013-ban már meghaladta a 17,5 százalékot, csak idén áprilisban sikerült 10 százalék alá szorítani.
Harry Potter szülőhazája
„Nyitott ország vagyunk, tárt karokkal várjuk a befektetőket” – mondja Manuel Caldeira Cabral. Ezt mi is sokat halljuk itthon, húsz éve azonban inkább azt hallottuk a portugáloktól, hogy többek között mi magyarok leszünk azok, akik elvesszük előlük a munkahelyeket.
Hogy ez végül mégsem így történt, arra több magyarázat is van. Az egyik az, hogy a bérek egyik országban sem zárkóztak fel az uniós átlag közelébe sem: nálunk most először ugrott a bruttó átlagkereset 300 ezer forint fölé, ami nagyjából 980 eurót jelent, odaát pedig jó ideje 1100-1150 euró között stagnál. A németeknél 2017-ben már meghaladta a 3700 eurót. Manuel Caldeira Cabral azonban egyik másik tényezőt említ: a földrajzi elhelyezkedést. „Mindkét ország kapu az unión kívülre: Magyarország Kelet, például a kínai Selyemút felé. Portugália pedig – hagyományos gyarmati szerepéből adódóan is – Dél-Amerikához, Afrikához van bekötve. Ebből akár tengelyt is kialakíthatnánk, de más szempontból is megéri összefognunk: azonos a két ország mérete és mindkettőnk számára fontos, hogyan tudunk felzárkózni az EU fejlett országaihoz. Egy globalizált világban arra is ügyelni kell, hogy olyan kevésbé fejlett gazdaságok, mint a miénk megkapják a megfelelő védelmet az EU szintjén” – teszi hozzá.
A közös kockázatok közül a legfontosabb talán a Brexit. A gazdasági miniszter ugyan – a magyar kormányhoz hasonlóan – arról beszél, a britek EU-ból való kiválása után milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a brit cégek kellemesebb klímájú és olcsóbb hazájába tegyék át működésüket, kérdésünkre azonban a legnagyobb kihívást is megemlíti: a szigetországban élő, egymilliónál is több portugál jogainak garantálását.
Itt azonban nincs vége a történetnek, hiszen a két ország ezer szállal kötődik egymáshoz. Elég arra gondolni, hogy a brit nemesek asztaláról több száz éve nem hiányozhat a portói, vagy hogy a Harry Potter sem lenne az, ami, ha szerzője, J. K. Rowling nem Porto utcáin sétálva merít hozzá ihletet. J. K. Rowling honfitársainak létszámát ma 50 ezerre teszik a tízmilliós országban – ha a Brexit miatt kényszerülnének arra, hogy feladják új otthonukat, azt az ország gazdasága is megérezné.
Madonna elveszi a házadat?
Nem a britek az egyetlenek, akik az elmúlt évtizedekben felfedezték Portugáliát: „Ma már 80 ezer francia vett magának házat nálunk. Rájöttek, hogy amennyi pénzből egy lakást vehetnek a Riviérán, itt kapnak egy tengerre néző villát” – mondja Manuel Caldeira Cabral. Talán így került ide Christian Louboutin vagy Eric Cantona is, viszont állítólag nem ez, hanem fia bimbózó focikarrierje miatt kutat éppen Lisszabonban ház után Madonna.
A be- és kivándorlásnak nagy hagyománya van az országban, ám a hírességeket nem feltétlenül fogadják olyan jó szívvel. Nem mintha attól félnének, hogy Madonna tornadresszben terrorizálja valamelyik Lisszabon környéki kertváros lakóit, inkább egy ingatlanpiaci boomtól tartanak.
Tény, a portugál fővárosban az elmúlt négy évben harmadával nőttek a lakásárak, miközben a jövedelem csupán 3,8 százaléknyit emelkedett. Nálunk ennél kiegyensúlyozottabb a növekedés – igaz, felénk a sztárok is legfeljebb egy-egy forgatás idejére keresnek maguknak ideiglenes otthont.
Más kérdés, hogy amíg nálunk az áfa csökkentésével meg a családoknak szánt kedvezményekkel igyekeztek lendületet adni a halódó lakáspiacnak, a portugálok eleve a pénzesebb rétegek felé fordultak. Méghozzá nálunk is ismert eszközzel: az aranyvízummal, vagy, ahogy mi ismerjük, letelepedési kötvénnyel.
Magyarországon a letelepedési engedély megszerzését 300 ezer euró értékű állampapír megvásárlásához kötötték, mielőtt felfüggesztették a kiadást, vagyis a – többnyire offshore hátterű – közvetítőkön kívül legfeljebb az államkassza profitált a programból. Portugáliában ezzel szemben félmilliós ingatlan megvásárlását, egy bizonyos számú munkahely megteremtését, vagy legalább egymillió eurós tőkebefektetést várnak el – ha viszont valaki egy kkv-ba tolna tőkét, a bő egy hónapja módosított szabályok szerint már 350 ezer eurót is elég felajánlania.
A kormány szándéka nemes, bár azzal is tisztában vannak, az aranyvízumok 99 százalékát ingatlanvásárlásért szerzik meg, a kínaiakon kívül ma már főleg pénzes törökök. Számukra persze aligha a gazdasági miniszter által is említett kellemes klíma jelent vonzerőt, inkább az EU – igaz, a portugál kormány sem barátkozik az autoriter ankarai vezetéssel.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
