Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
„A kapitalizmus kezd átfeudalizálódni, a gyarapodásban nagyobb a súlya az öröklésnek, mint az érdemnek; az új oligarchák új monopóliumokat élveznek, patrimoniális társadalom van kialakulóban” – jellemezte a globális tendenciákat Ferge Zsuzsa akadémikus a Stádium 28 kör október 28-ai rendezvényén. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjainak fórumán, ezen a sajátos civil kezdeményezésen a magyar szegénységről, egyenlőtlenségekről, kirekesztésről folyt a diskurzus. A rendezvényt a jezsuiták budapesti lelkiségi és kulturális központja, a Párbeszéd Háza fogadta be, amelyre jelezték az illetékes államtitkár, Czibere Károly részvételét is. Ő amúgy szakmabeli, az első Orbán-kormány idején a Szociális és Családügyi Minisztérium miniszteri biztosa volt, majd 2005-ig a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet főigazgatója, később a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati irodájának vezetője.
Czibere nem mozog idegenül a szociológusok közegében, a Tárki Társadalmi Riport című kötetének a bemutatóján is fellépett, sőt tárcája anyagilag is támogatta azt a kiadványt, amely kényelmetlenül szembesítette a kormányzatot a valósággal. Most viszont a szembesítés elmaradt. Mint megtudtuk, az államtitkárnak más elfoglaltsága támadt, és nem ért rá egyetlen munkatársa sem, hogy eljöjjön a beszélgetésre.
Pedig kiváló alkalom lett volna a kormányzati álláspont kifejtésére, hiszen a csilláron is lógtak, a hallgatóság elsöprő többségét egyetemisták alkották. Cziberéék hiányában azonban válasz nélkül maradtak a kemény bírálatok. Például Ferge Zsuzsa kritikái, aki azt vetette fel, hogy a jó iskolákat, a kiváló szolgáltatásokat, a remek állásokat, a szép, tágas lakásokat, a lakható környezetet a vagyonos polgárok monopolizálják. Sőt, az is egyre gyakoribb, hogy házasságot is ezen a körön belül kötnek. Márpedig az egyenlőtlenség növekedésének súlyos társadalmi hatásai vannak, például az, hogy a szegények kevésbé egészségesen, rövidebb ideig élnek.
Erre kissé később azzal reagált Setét Jenő, az ismert roma polgárjogi aktivista, hogy egyetlen nagybátyja sem élte meg az ötvenéves kort. A honi vagyonosodási folyamatot pedig azzal a megjegyzéssel árnyalta, hogy „valaki vagy örököl, vagy közbeszerez”.
De vissza Ferge Zsuzsához, aki levezette, hogy Magyarországon még az egyenlőtlenségeket elvileg csökkentő eszközök is a visszájukra fordulnak. Ez történik a tulajdonnal, amit a kormány azért államosít, hogy aztán magánkézbe adja.
Nem csökkenti, hanem növeli az egyenlőtlenségeket a magyar adórendszer is, amely a gazdagoknak kedvez, holott „Európában nincs olyan ország, amelyben a létminimum adóköteles”. Igaz, a jóléti társadalmakban a személyi jövedelemadó is progresszív. A családi adókedvezmény előnyeit is igazán csak a magasabb jövedelmű családok tudják kihasználni. Továbbá, miközben a vagyonok koncentrációját másutt örökösödési adóval igyekeznek mérsékelni a kormányok, nálunk tehermentessé tették az egyenes ági öröklést. De az állami újraelosztás sem tompítja a jövedelmi különbségeket, holott ez lenne a feladata, mert a szegények ellátásai szűkülnek, veszítenek értékükből. „Az átlagjövedelem felett viszont hihetetlenül megnőtt az állami juttatás” – összegezte Ferge Zsuzsa.
Ma a szegényeket „érdemteleneknek, önhibásoknak” állítják be, a szegénységről a tévénézők „pavlovi módon a romákra asszociálnak” – jellemezte a honi viszonyokat Setét Jenő. Elhitették az emberekkel, hogy olyan világban élünk, amelyben aki akar, tud dolgozni, függetlenül attól, hogy hatvan kilométeres körzetben van-e betöltetlen állás, hogy milyenek a közlekedési viszonyok, milyen az infrastruktúra. Ez „elembertelenedett politikai magatartás” – fakadt ki.
A szegénység nem nyilvánvaló, annak nagy része nem szembeötlő, mert nagyjából 100 gettófalura koncentrálódik – fejtegette Szalai Júlia, az MTA Szociológiai Intézetének professor emeritája. De ma már társadalmi diskurzus sem folyik szegénységről – jegyezte meg. És többször is feltette a kérdést: vajon vannak-e olyan társadalmi csoportok, amelyeknek érdekük, hogy fennmaradjon a szegénység?
A válasz a levegőben maradt.
