Ahogyan az ifj. Chikán Attilától, a Corvinus Egyetemen tartott nyáreleji konferencián elhangzott (az Energetika és versenyképesség befektetői szemmel című előadáson): ideje lenne eloszlatni a tévhiteket. Mert nem igaz, hogy a megújuló beruházások drágák, hogy a támogatási igényük más energetikai beruházásokhoz mérten kiugróan magas lenne. A finanszírozásuk igenis megszervezhető piaci alapon is, mivel a tőke is, de a banki hitel általi finanszírozás is létező megoldásként rendelkezésre áll Magyarországon. Az Alteó vezérigazgatójának felhívása helyett mégis az a néhány hete egy gazdasági napilapban megjelent cikk váltott ki komolyabb visszhangot, mely azt próbálta megfejteni, hogy Paks II. helyett lehetséges volna-e napelemekkel előállítani az ország számára szükséges villamos energiát. A ribizlit dinnyével típusú összehasonlításra aztán a napelemszövetség is ugrott: közreadott egy számítási modellt, amely szerint 5600 és 1130 milliárd forint közötti áron egy Miskolc méretű napelemfarmmal a kihívás kezelhető. Mi mégis inkább az előbbi, sem mint az utóbbi gondolatmenethez tennénk hozzá: csokorba szedtük a napenergia és a hozzá kapcsolódó technológiák térnyerésének bizonyítékait.

A Mátrai Erőmű Zrt. naperőműve Visonta közelében.

MTI / Ruzsa István

Chikán Attila érvei és állításai a napokban egy az Indexnek adott interjúban jelentek meg, de ugyancsak visszhang nélkül maradtak. Hasonlóan ahhoz az évekkel ezelőtt írt, a németországi lakossági napelempiaci megoldásokat ismertető hvg.hu cikkhez, amely gyakorlati oldalról mutatta be, mivel jár a hétköznapi ember számára a német energiafordulat. Ezek után az már nem is meglepő, hogy bár az Energiewende-tanulmány teljes egészében magyarul is elérhető, nyoma sincs annak, hogy magyar politikusok vagy más közéleti véleményformálók vették volna a fáradságot az ott leírtak megértésére. Pedig benne van a magyarázat a vállalás ambiciózusságára, arra, hogy a német energiafordulat nem hit kérdése, és deklaráltan miért nem csupán arról szól, hogy a villamosenergia-iparukat az atomról és a szénről fokozatosan átállítják a megújulókra. Ott áll benne feketén-fehéren, hogy Németországban a szén- és a nukleáris erőművek külön-külön is háromszor annyi támogatást kaptak 1970–2015 között, mint a megújulók, de az is, hogy mára ez az egész végeredményben eljutott odáig, hogy a háztartási méretű napelemes beruházásokhoz évek óta nem adnak már állami támogatást – mert nincs rá szükség.

Érdemes volna újra elolvasni Felix Matthes interjúját 2015 januárjából, mert ma is aktuális a német energiapolitikus üzenete: a magyarok számára (is) ezzel az egésszel kapcsolatban az a kulcskérdés, „hogy hajlandók-e szakítani a régi paradigmákkal”. Ha igen, akkor megérthetővé válik, hogy Németországban a korábban keményen zöldenergia-ellenes négy nagy német közműszolgáltató (az E.On, az RWE, a Vattenfall és az EnBW) hogyan tudott arcvesztés nélkül a megújulós rendszereket támogató eminensekké válni, s hogy a Siemens globális portfóliójában az atomenergiát a világ legnagyobb szélerőművi gyártási potenciáljára cserélése sokszorta inkább hosszú távú üzleti, sem mint politikai döntés következménye.

A napelemekkel termelt áram térnyerése a német energiamixben nem újdonság. Idén, az első hét hónapban több mint 1 GW új solarkapacitás került a német villamos energiahálózatba, így a beépített kapacitásuk meghaladta a 42 gigawattot. [Csak a viszonyítás kedvéért tegyük hozzá: a magyar megújulóenergia-termelői támogatási rendszer teljesen elrontott átállításból hirtelen megjelent naperőmű-engedélyszerzési boom még annak maradéktalan teljesülése esetén is csak épp meghaladná a 2 gigawattot.] A mennyiségi többletek mellett azonban most megjelent a képben egy új indukátor, a minőségi változás is. A PV Magazin augusztusban arra hívta fel a figyelmet, hogy bár tovább tart az új napenergiás termelőegységek folyamatos csatlakoztatása a német hálózatra (a hálózatüzemeltető Bundesnetzagentur adatai szerint csak júliusban 154,6 MW új PV rendszert kötöttek be, ami furcsa módon kevesebb mint az előző két hónapban csatlakoztatott mennyiség), de a kisebb méretű napelemes rendszerek beüzemelési száma is megugrott. Ez utóbbiak azért érdekesek, mert egyre inkább „hajlamosak arra”, hogy ne a hálózatra, hanem saját energiatároló rendszerre dolgozzanak. A háztartási energiatároló rendszereket gyártó Sonnen csak augusztusban több mint 1000 fotovoltaikus otthoni energiatároló egységet értékesített. Olyan jelentős megrendelésugrást jelent ez a korábbiakhoz képest, hogy a cég máris jelezte: a már felvett megrendelései teljesítésével szinte biztosan csúszásba kerül.

Napelempanellel ellátott szemétkosár Stuttgart utcáin. A szemetes a napenergiát a szemét összenyomásához hasznosítja, így ritkábban szükséges elszállítani a hulladékot.

AFP / DPA / Marijan Murat

Mindezekkel együtt is érdemes a „Bezzeg Németország” címkével csínján bánni. Mert bár az európai napenergia rendszerek méretét tekintve jó ideig még a németeké lesz a hangsúly, Európa tempója világviszonylatban már régóta nem számít irányadónak. A tavalyi kiugró évet megismételni nem tudó Egyesült Királyság miatt a napelempiaci adatok 2017. január-március viszonylatban negyedével kisebb bővülést mutattak az előző évihez képest. Ez ugyan még így is 1,8 GW kapacitáspluszt jelent, de a méret reális értékeléséhez hozzátartozik, hogy a globális gyártók közt a TOP 10-be sorolt kínai Jinko például csak az idei második negyedévében 3 GW napelem-kapacitást szállított le a megrendelőinek.

A napelemes világban ráadásul nem csak gyártóként, erőműépítőként is Kína a leghangosabb. Az ázsiai országban az idei első negyedévben 7,21 gigawattnyi plusz napenergiás kapacitást kapcsoltak a hálózatra, és olyan tervekkel állt elő, hogy már-már úgy látszik, gazdasági értelemben is sokkolóként használja a napelemiparát.

Mindez hamarosan a pekingi szmog és a kínai szénerőművek okádta füstfelhők mögül is láthatóvá válik, ahogyan azt a Bloomberg New Energy Finance elemzése állítja. A tanulmány, melynek végső konklúziója szerint a napenergia globálisan „kivégzi a szenet”, 2040-ig vizsgálta az üzemanyag, illetve az elektromos áram piaci fejlődési prognózisait. A kutatók azt találták, hogy miközben a napelem árban az Egyesült Államokban és Németországban már ma vetélytársa tud lenni az új építésű szénerőműveknek, ez az olyan gyorsan növekvő piacokon, mint amilyen Kína és India, 2021 körül szintén bekövetkezik. Ebből viszont az is következik, hogy az energiatárolási piac is robbanni fog, mivel a rendszerek elterjedése és a költségek csökkenése közötti összefüggés hasonló ahhoz, ami a 2000-es évek elején a napelemet jellemezte.

Napelem panelek Kínában.

AFP / Xinhua / Xu Yu

Kétségtelen tény, hogy jelenleg az energiatárolás (a Tesla egyre látványosabb akkumulátorfejlesztési eredményei – mint itt, itt, itt és itt is – ellenére is) csupán egy apró szeletkéje az energiaszektor tortájának. A dolgok azonban gyorsan változhatnak, ahogyan azt az Egyesült Államok adatai is mutatják: míg tavaly összesen 540 MW energiatárolós kapacitás üzemelt az országban, ezt csupán az idei első negyedévben sikerült további 234 MW-tal növelni. Mindez az USA több mint ezer gigawattos összenergia-kapacitására vetítve csak csepp a tengerben, de a növekedési ütemet elnézve, nem marad sokáig így.

A Stanford Egyetem kutatói szerint a jelenleg ismert technológiákkal megtörténhet a világ energetikai fordulata. Sőt, a kutatást vezető Mark Z. Jacobson szerint 2050-re 139 ország, vagyis a világ legnagyobb része már pusztán megújuló energiaforrásokat használ majd. (Csak a miheztartás végett: ez 32 év, tehát akkor lehet majd, amikor Magyarország még legalább 35 évig a most építés előtt álló Paks II. orosz atomerőművére lenne kénytelen támaszkodni!)  

Ha mindezek ellenére bárki is azt hinné, hogy a napenergia-termelés és az ezzel egyre szorosabban együtt járó energiatárolás mégsem több afféle gazdag nyugati civilizációs huncutságnál, idézünk két friss, vonatkozó hírt Oroszországból is. Dél-Szibériában is napelemes rendszereket telepítenek a megváltozóban lévő villamosenergia-igények kielégítése érdekében; a Lomonoszov egyetem kutatói pedig nanotechnológiával értek el tudományos áttörést lítiumionos akkumulátorok paraméterezhetőségével kapcsolatban.