szerző:
Szlavkovits Rita
Tetszett a cikk?

Saját két kezükkel építették fel maguknak a tejüzemet a közmunkások Magyardombegyházon. Fél év múlva olyan munkahelyük lehet, ahol rendes fizetést fognak kapni.

„A gyerekeim születése után nem vettek vissza az üzembe” – meséli a 49 éves Tóth Ágnes a magyardombegyházi tejüzem csomagolójában azt, hogyan maradt munka nélkül még 1998-ban. „Kisgyerekekkel nem kellettem, aztán itt a faluban meg nem volt más, csak a közhasznú munka, akkoriban csak néhány hónapra vettek fel bennünket. Mellette jártunk napszámba, meg valamit próbáltunk a ház körül megtermelni, de az nagyon sokba került” – meséli Ágnes, akinek az egyik gyermeke már felnőtt, 19 éves, a másik pedig most 13. „Megszűnt a téesz még a rendszerváltás előtt, elvitték a központot Dombegyházára” – vág közbe Magony Péterné, aki azt is elmeséli, hogy akkor még vagy hétszázan laktak a faluba, majd szépen lassan elszállingózott mindenki, most 150 lakos van, de ők már nem képesek máshol új életet kezdeni.

©

A 150 lelkes faluban 45 aktív korú él, mindnyájan közmunkások. Néhányan a varrodában dolgoznak, ahol rongyszőnyeget csinálnak, van néhány fólia, karbantartó műhely, seprűt is készítenek, no és most már van tejüzem is. A tejüzemre 98 millió forintot nyert a falu a Belügyminisztérium pályázatán, négy hónap alatt szinte saját kezükkel építették fel a telepet a helyi közmunkások, minden erőt ide összpontosítottak. Aztán elindult a termelés is, és kellett valaki, aki koordinálja a munkát. A feladattal a szintén közmunkás, de felsőfokú végzettséggel rendelkező könyvelőt bízták meg, aki így most közmunkásbérért vezeti az uniós normáknak megfelelő kisüzemet.

©

Itt hiába akarják leépíteni a közmunkát

„Pénzbe kerül az utazás, a jogosítvány, az albérlet” – sorolja azokat a költségeket Dús Ildikó polgármester, amelyeket az évtizedek óta szegénységben élők nem tudnak megfizetni, így ha akarnának, sem tudnának innen szabadulni.

Sokan éppen a szegénység miatt ragadnak itt, muszáj volt valamit kitalálni

 – magyarázza a pici falu polgármestere, hogy miért életmentő az isten háta mögötti Magyardombegyházon a tejüzem elindítása. „A közmunkások negyede 25 év alatti, nekik július óta igazolás kell, hogy munkát keresnek, de még nem tudtak elhelyezkedni” – magyarázza Magyardombegyház polgármestere, hogy a nagy szegénységben még a fiatalok is itt ragadnak, a közmunkások negyede közülük kerül ki.

Zsákfalu, zsákutca?
Magyardombegyház Békés megye déli csücskében, a Makó–Mezőhegyes–Battonya–Gyula-útvonal mellett, Dombegyházától leágazó, Kisdombegyházon keresztül vezető út legvégén fekszik, egy zsákfalu. A téesz és az állami gazdaság elköltözése, privatizálása után semmi nem maradt itt, csak szociális segélyből, napszámból éltek a helyiek, egyik napról a másikra. 2010-re az önkormányzat is kifulladt, ekkor próbálta felhívni a figyelmet magára a parlament előtt „kolduló falu”.

 

Dús Ildikó polgármester a varrodában
©

Három szingli összedugta a fejét egy éjszaka

„A pénzügyes, a gyámügyes és én egy éjjel kiötlöttük, hogy csinálunk egy sajtkészítő műhelyt, de akkor még nem tudtuk, hogy ez mivel jár” – ma már nevetve idézi fel Dús Ildikó, hogyan is képzelték akkor azt, hogy sajtot készítenek, amit majd eladnak. „Persze, hosszú volt az út idáig, 2010-ben még az egész falu felutazott a parlament elé koldulni, mert akkor kikapcsolták a telefont, az internetet, el kellett adnunk az iskola épületét. Akkor alig tudtam valami megélhetést szerezni az ittenieknek, egy környékbeli gazda hagymáját pucoltuk óránként 170 forintért. Innen álltunk fel” – Dús Ildikó, aki civilben vállalkozó, keményen fogta a gyeplőt.

„Itt nem lapátra támaszkodó közmunkásokat láthat” – magyarázza Dús Ildikó azt, hogy 2012-től lépésről lépésre hogyan szervezték a falu életét, kihasználva a Start Közmunka Program lehetőségeit. „A közfoglalkoztatás sok helyen átok, nálunk semmi más lehetőség nem volt, most remélem, hogy lesz” – Dús Ildikó szerint egy csomó felesleges dologra is el lehetne költeni a pénzt, de náluk például még falunap sem volt, nem értek rá azzal foglalkozni.

A falu aktív korú lakossága lényegében teljes egészében bekerült a közfoglalkoztatásba. Ez persze sovány vigasz, de akinek van két gyermeke, az adókedvezménnyel együtt 84 ezer forintot haza vihet, ha ketten vannak, akkor ennek a dupláját, és nem kell az utazás költségeit sem előteremteni. A 45 foglalkoztatott után 20 százalék dologi költséget is biztosít az állam, ezt kell jól elkölteni. „Mi nem lapátokat vettünk” – magyarázza a polgármester, hogyan vásárolták vissza az iskola épületét, ahol varrodát, szappankészítő műhelyt alakítottak ki, de az önkormányzat udvarán fóliákat húztak fel, és a szintén az udvaron levő, felújított épületbe kerültek a kecskék. Először 20 parlagi kecskét vettek, majd amikor kitapasztalták, hogy ezek kevés tejet adnak, akkor bővítették 200-ra a létszámot, jól tejelő alpesivel.

Ekkor dugta össze a fejét a három szingli.

Mindenki tudta, hogy magának építi a tejüzemet

„Egy órán át hallgattam, hogy milyen hülye vagyok” – meséli Dús Ildikó, visszaidézve azt, hogyan szembesítették a hivatalokban a tejüzemekre vonatkozó szigorú szabványokkal.

„Aztán vitt mindenkit a lelkesedés, hogy magának építi az üzemet, az egyetlen lehetőség, hogy az itt élők meg tudjanak kapaszkodni” – magyarázza a polgármester, hogy miért is készült el villámgyorsan az üzem, és tudták már áprilisban elindítani a próbaüzemet, augusztusban már végleges engedélyt is kaptak, és nem kellett pluszpénz a befejezéshez.

©

„Én intéztem az engedélyezést, a terveket, Gabi, aki igazgatja az üzemet, a gyártást felügyeli, a beérkezett első csepp tejtől a raktárig mindent ismer. A közmunkások közül néhányan elvégezték a sajtkészítő képzést. Az üzemünk uniós engedélyt kapott, minden előírásnak megfelel, a legmodernebb pasztőrözőnk van. Fél év múlva, amikor szövetkezetté tudunk alakulni, akkor a Fókusz Plusz pályázat segítségével rendes fizetéseket tudunk adni. Gabinak is, aki rengeteget dolgozik, hiszen lényegében vezeti a tejüzemet, végre igazgatói bér jut majd” – sorolja egy szuszra a polgármester asszony, hogy miért dolgoznak most.

Itt nem félrehallás, tényleg boldogok a sajtkészítők

A végső cél persze az, hogy a bevételekből fenn tudja magát tartani majd a tejüzem, a polgármester szerint jó úton haladnak. A teljes készültséghez még fel kell húzni egy fejőházat és a kecskéknek is egy épületet, ez még pénzbe kerül, amit a 38 millió forintos éves költségvetésű falu nem tudott megelőlegezni (az eddigieket az állami támogatásból fedezték, amit előlegként megkaptak, a maradékot utólag fizetik ki), de fél évre engedélyt kaptak a halasztásra, addig meg kell csinálni, akkor indulhat a szociális szövetkezet.

Tejeljetek, kis kecskéim

„Napi 100-105 liter tejet adtak a kecskéink, itt töltötték bele az edénybe a tejet, az üzembe már be sem léphettek a tejesek” – mutatja a polgármester asszony az „EU-konform” tejüzem bejáratánál.

"Nagyon várjuk mindnyájan a teljes üzemet” – mondja kissé fáradtan Gabi, aki az üzemet vezeti közmunkásként. Kiderült, hogy Gabi és férje, aki szintén közmunkásként dolgozik a faluban, tíz éve jöttek át Aradról, hogy új életet kezdjenek. A nő Romániában diplomás könyvelőként dolgozott, második házassága miatt teljesen új alapokra kellett építeni az életét, a jóval olcsóbb lakhatás miatt költöztek Magyardombegyházra, de itt meg munkát nem találtak. Így alakult, hogy mindketten közmunkások lettek.

©

„Az önkormányzat persze ugyanúgy padlón van, mint 2010-ben” – magyarázza a polgármester. „Be is adtuk a működésképtelen pályázatra az igényünket, szükség van Magyardombegyházon a hivatalra, kellenek olyanok, akik húzzák a többieket. Igaz fél alkalmazottra van engedélyünk, a kevermesi önkormányzattal közösködünk. Az embereket csak az motiválja, ha látják a munkájuk eredményét” – a polgármesterrel végül az önkormányzat udvarán búcsúzunk el egymástól, még egy pillantást vetünk a kecskékre, Túri Ferenc, aki a helyi közfoglalkoztatás motorja, éppen megeteti őket.

Különös mintázat tűnik fel a lábunk alatt, Túri Ferenc csak mosolyog, miközben a kecskéket eteti a vödörből: „Tudja, a sírköves házát bontottuk, a lábunk alatt ez is onnan való, mi itt, Magyardombegyházon nem hagyunk semmit kárba veszni.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Torontáli Zoltán Gazdaság

Vera története: Két diploma, három gyerek, és közmunka, ahonnan nincs kitörés

Árkot tisztítani lélekölő munka, de talán ennél is rosszabb, ha olyan pozíciót kell diplomás közmunkásként betölteni, amiért a kollégák rendes fizetést kapnak. A skarlátbetűt égeti a bőrére az, aki belemegy ebbe az ördögi körbe. A közmunka rendszerének értelmetlen természete itt mutatkozik meg leginkább.

T. R. Itthon

Kudarc a közmunka, ha komolyan vesszük az indoklást, amellyel bevezették

Hosszú jelentésben írja le az alapvető jogok biztosa, mit eredményezett a közfoglalkoztatási rendszer kiépítése és fenntartása. A Heves megyei programot vizsgálták, de a jelenség általános. A vizsgálat nem észlelt visszásságokat a megyei közfoglalkoztatási rendszerben, de több általános hibára is rávilágít.

És akkor sötétben tapogatózunk a Puskás Aréna alagútjában

És akkor sötétben tapogatózunk a Puskás Aréna alagútjában

Több ezer euróval húzta le a külföldi szülőket egy budapesti iskola igazgatója

Több ezer euróval húzta le a külföldi szülőket egy budapesti iskola igazgatója

Megvan az idei Év Autója

Megvan az idei Év Autója