Kínával az élen ez a régió elképesztő eredményeket ért el, és ebből a lakosság jelentős része is sokat profitált. De nem eleget. Valamivel több, mint 500 millió ember vergődött ki a szegénységből, és csatlakozott a korábban igen vékony középosztályhoz. Ma már a lakosság 60%-a a szegénységi küszöb felett él – ez óriási eredmény, hiszen 2002-ben ez a szám még csak 20% volt – írja a párizsi Le Monde.

Mindez nagyon szép lenne, ha a lakosság többsége nem azt látná, hogy az elit közben észbontóan meggazdagodott. A felső 5% évi 400 dollárral növelte a jövedelmét évente a vizsgált időszakban, míg az alsó 20% esetében ez mindössze 30 dollár volt évente. Vagyis mindenki jól járt, de nagyon eltérő mértékben.

 Ez a vörös szembetegség

 – ahogy Kínában az irigységet nevezik. Ezért is indította meg a korrupcióellenes kampányt Kína első embere, aki nem kímélte a legfelső vezetést sem. Sőt, a kínai sajtó megírta: a legfelső vezetés egyik egykori tagja, aki korábban a belügy főnöke volt, 90 milliárd jüanos családi vagyonnal rendelkezett – ez 12,5 milliárd dollár körül van. Ez csípi a szemét a lakosság többségének, mely még mindig nagyon szerényen él. Különösen azért, mert rettenetesen spórolnia kell. Fennáll ugyanis a veszély, hogy előbb öregszik meg, minthogy annyi pénzt tudna összegyűjteni, amennyi a tisztes öregséghez kell. Ezekben az országokban a nyugdíjrendszer alig-alig működik, az egészségügyi szolgáltatások is hihetetlenül drágák a fizetésekhez képest. Ingyenes vagy olcsó állami egészségügy csak vágyálom ebben a régióban.

Így aztán nem csoda, ha a sikeres országokban is úgy véli a lakosság többsége: nagyon sürgősen tenni kell valamit a dollármilliárdosok további gazdagodása ellen. Ezzel a frusztrációval számolnia kell a nemzeti eliteknek – állapítja meg a Világbank friss jelentése, mely arra mutat rá, hogy a dinamikusan fejlődő ázsiai régióban óriási feszültségek dúlnak a társadalmon belül, mert a szegények és gazdagok közötti szakadék egyre csak mélyül.