A december 21-i katalán tartományi választások eredményét sokan sokféleképp fogják értékelni. A spanyol egység mellett kiálló Polgárok pártszövetség (Ciutadanos, C’) örülhet, ők lettek Katalónia legnagyobb pártja. A korábbi katalán elnök, Carlos Puigdemont pártja által vezetett lista az Együtt Katalóniáért (Junts pel Catalunya, JxC) minden közvélemény-kutatást megcáfolva a legnagyobb függetlenségpárti blokk, és megelőzte a nagy rivális Katalán Baloldali Köztársaságpártot (Ezquerra Republica de Catalunya, ERC).

A függetlenségpártiak megszerezték a leadott szavazatok és a parlamenti helyek többségét is, ami csak az anarchista, radikális kapitalizmus- és rendszerellenes Népi Egység (Candidatura d’Unitat Popular, CUP) támogatásával lett meg. Ez az a szövetség, mely a katalán függetlenségpártok kormányalakításának támogatásáért 2015-ben azt kérte, hogy két éven belül írjanak ki „hivatalos” függetlenségi népszavazást, különben megbuktatja a kormányt. Végül is szinte mindkettőt sikerült is elérnie. Hiszen idén október 1-én a népszavazást is megtartották, és a katalán kormány is megbukott, mivel a spanyol kormány feloszlatta novemberben alkotmányellenes működésre és az alkotmányos rend visszaállítására hivatkozva.

Albert Rivera, a Ciudadanos (Állampolgárok) spanyol liberális középpárt vezetősége a választási győzelmét ünnepli az előrehozott katalán regionális parlamenti választások napján

MTI / EPA / JAvier Etxezarreta

Visszatérve a pártokra, a Katalán Szocialista Párt (Partit dels Socialistes de Catalunya, PSC) pedig örülhet, hogy még létezik, és 14 százalékos eredményt el, és hogy nem jelentéktelenedett el a másik nagy spanyol országos párthoz, a Spanyol Néppárthoz képest, mely a szavazatok 4 százalékát szerezte meg. A baloldali populista Podemos pártszövetség és a katalán szervezet, a Közös Katalónia (Calalunya en Comú, CeC) a korábbiakhoz képest szintén igen rossz eredménnyel (4,5 százalék) szerepelt.

Összességében a szeparatista, függetlenségpárti pártok a leadott szavazatok és a parlamenti helyek többségét is megszerezték, így a politikai játszma szereplői visszaálltak a hatalmi játszma „start” mezejére, és körülbelül onnan indulhat minden újra, ahol 2015 őszén álltak a dolgok. A választási eredmények és az elmúlt két év tapasztalatai tükrében azonban nem tehetik meg a függetlenségpártiak, hogy nem módosítanak a taktikájukon és a stratégiájukon.

Katalónia komoly gazdasági nehézségekkel küzd. A több mint 3000 közepes és nagyméretű vállalkozás, mely áttette székhelyét a tartományból Madridba, Valenciába és más spanyol tartományba, nem fog megnyugodni az eredményeket látva. Emellett a turisták egy része is megijedt a októberi képsorokat látva a tévében, ez pedig különösen Barcelona gazdaságát érintette érzékenyen. Az új katalán kormánynak olyan politikát kell folytatnia, mely nem elriasztja a befektetőket, a már Katalóniában termelő és szolgáltató vállalatokat, hanem megtartja és esetleg visszaédesgeti őket. Ennek hiányában a jelenleg még csak a székhelyüket áttett cégek a termelést is áthelyehetik, és azzal a munkahelyeket is el fogják vinni. A szóban forgó cégek pedig jelenleg 150 ezer embernek adnak munkát a régióban, és ebben nincsenek benne azok az alvállalkozók, melyek szintén elveszíthetik megrendeléseiket.

Mind a volt katalán elnök Puigdemont, mind az ERC vezető politikusai már tettek olyan nyilatkozatokat az elmúlt egy hónapban, miszerint nem a korábbi, az egyoldalú függetlenség kikiáltásához vezető úton kívánnak továbbhaladni, hanem módosítani kell a végső „nagy cél” eléréséhez vezető stratégián.

Carles Puigdemont leváltott katalán elnök sajtótájékoztatót tart Brüsszelben

MTI / EPA / Stephanie Lecocq

A Mariano Rajoy áltat vezetett spanyol kormány bizonyosan különös izgalommal fogja várni az új függetlenségpárti kormányfő személyét, kormányának programját és első lépéseit. Valószínű az a forgatókönyv, hogy az új függetlenségpárti kormány nem fogja élvezni a spanyol kormány teljes bizalmát, és hogy a tartomány pénzügyi döntései felett az idén nyáron akkor ideiglenesen bevezetett központi kontrollt továbbra is érvényesíteni fogják, vagyis a tartományi kormány pénzügyi gyámság alatt lesz kénytelen dolgozni. Hosszú távú, reális megoldási javaslatokat azonban se a spanyol kormány, se a függetlenségpártiak nem tudtak eddig letenni az asztalra.

 A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója