Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
Az ukrán–magyar határon állíthatják majd fel az afrikai sertéspestis emlékművét – már ha ezúttal is szoborral kívánnának tisztelegni a kórokozót távol tartani próbáló szakemberek munkája előtt. Hasonlóan cselekedtek ugyanis a Győr melletti Héderváron 1997-ben, amikor a növényvédők 50 évvel ezelőtti győzelmének emlékére felavatták az akkor még megfékezett krumplibogár emlékművét. Battonyán pedig az amerikai kukoricabogárról mintázott szobor emlékeztet arra: itt lépte át először a határt a kártevő.
A sertéspestis terjedése elleni küzdelem részeként hetek óta elkobozzák a hatóságok az Ukrajnából Magyarországra belépő utazók húsos szendvicseit, a múlt héten pedig fokozódott a pánik, miután az országhatár melletti Tiszaújlakon – igaz, egyelőre az ukrán oldalon – felbukkant a vírus egy helyi sertéstelepen. Nem a potenciálisan fertőzött húskészítmények fogyasztóit féltik a kártevőtől, az ugyanis emberre nem veszélyes, ám amennyiben a kórokozó a kommunális hulladékba kerül, könnyen megfertőzheti a közeli sertésállományt. Annak pedig előbb-utóbb nemcsak az lesz a következménye, hogy állatok tömegét kell elpusztítani, majd a gazdákat állami pénzből kártalanítani, de az is, hogy – mint a madárinfluenza miatt a kacsahús – megdrágul a karaj és a dagadó.
Szigorú ellenőrzést folytattak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szakemberei az elmúlt hetekben az ukrán határnál. Azt tapasztalták: noha kihirdették, hogy nem szabad a szomszédos országból állati eredetű terméket behozni, minden második beutazó fittyet hányt a szabályra. Persze nem biztos, hogy egy kósza parizeres szendvics lesz az oka, ha netán mégis megjelenik Magyarországon a Kárpátalján augusztus 12-én felfedezett állatbetegség, ám bőséggel akad arra példa, hogy a gyanútlan turisták olyan kórokozókat cipelnek haza a nyaralásukról, amelyek aztán a hazai növényeket vagy állatokat károsítják. Az effajta invazív importkártevőknek még nem ismert az ellenszere, illetve megtelepedésük esetén előbb-utóbb olyan mennyiségben elterjednek, hogy lényegében „megkapják a magyar állampolgárságot”, lekerülnek a tiltólistáról, azaz meg kell tanulnunk velük együtt élni – mutatnak rá a Nébihnél.
Növényútlevél egy fővárosi kertészetben. Nem esik messze
Kiss-Kuntler Árpád
Így történt ez pár éve a pettyes szárnyú muslicával, amely az utasokkal érkezett Magyarországra, és – ellentétben korábban megjelent rokonával, az ecetmuslicával – már az ép, egészséges gyümölcsöket is meg tudja támadni, hogy az általa ejtett seben keresztül lerakja a petéit. Az ilyen új kórokozók nyomát rovarcsapdákkal követik a növényegészségügyi szakemberek, s így kimutatták, hogy a pettyes szárnyú muslica egyértelműen az autópályák mentén vonult be az országba. „Tavaly komoly károkat okozott a hazai málnásokban, szőlészetekben, és mivel jellemzően a betakarítás idején károsítja a gyümölcsöt, nehéz ellene védekezni” – mondja Jordán László, a Nébih elnökhelyettese.
Gyökeres fűszernövények és mimóza, vágott orchidea, sivatagi rózsa, vöröshagyma, gabonazsizsikkel fertőzött száraztészta, moha és talaj – csak néhány azok közül a veszélyesnek minősített „szuvenírek” közül, amelyeket a Nébih ellenőrei elkoboztak az utóbbi hetekben végzett ferihegyi ellenőrzések során. Sokan nem tudják ugyanis, hogy az EU-n kívülről tilos, pontosabban növényegészségügyi bizonyítványhoz kötött a legtöbb növény behozatala. A bizonyítvány beszerzése macerás, és díja is van. Horvátországból persze – EU-tag lévén – nem tiltott hazahozni egy leanderhajtást, a Nébih most mégis arra figyelmezteti az utazókat, hogy érjék be a hazai kertészetek portékáival. Az EU-n belül ugyan csak az úgynevezett „szaporítás és ültetés céljára előállított növények” esetében – egyes, jogszabályban meghatározott fajoknál – kötelező a növényútlevél, ám egy kósza szál fertőzött leanderrel is letarolható a hazai kiskert. Az „útlevéllel” persze az előállítójuk köteles ellátni az uniós növényeket, az amszterdami tulipánhagymákat éppúgy, mint a hazai díszfaiskolák almafacsemetéit. Ezzel a – lényegében a címkén feltüntetett – jelzéssel azt igazolják, hogy az adott példányon nem tapasztaltak semmiféle fertőzésre utaló jelet. „A tulipánhagyma például a fonálféreg gazdanövénye, míg a leanderen a szőlőültetvényeket károsító baktériumalfajt mutattak ki nemrég Németországban” – mond példát Jordán László.
A Nébih most összefogott az utazási irodákkal a hatékonyabb tájékoztatás végett. Szóróanyagokkal, felvilágosítással látják majd el az utazásszervezőket, és országos kampányt is indítanak a jobb tájékozódás érdekében – más kérdés, hogy ezt miért éppen a nyár végén teszik. Az indoklás szerint azért, mert elkezdenek előkészülni arra, hogy az EU-ban 2019. december végétől a turistákat is felelőssé teszik, ha kórokozókat importálnak.
„Elképzelhető, hogy a klímaváltozással északabbra költöznek más kórokozófajok is, itt találva meg a nekik optimális környezetet” – figyelmeztet a Nébih szakembere, példaként az Afrikában gabonamezőket károsító rozsdagombát említve. Nemrég pedig több száz éves dél-olaszországi olajfaültetvényeket kellett megsemmisíteni, mert ellepte azokat az amerikai származású Xylella fastidiosa nevű baktérium, amely ellen „csak a vas és a tűz hat”. Ráadásul szinte válogatás nélkül támadja meg a fás szárú növényeket, nem csoda, hogy a hazai szakemberek félnek a megjelenésétől. Ezeknek a betegségeknek egyelőre nincs ellenszerük, így európai megjelenésük komoly veszélyt jelent.
G. TÓTH ILDA
