Dollármilliárdok cserélnek gazdát a szaúdi hatalmi játszmában

A rijádi Ritz Carlton vendégei váratlan értesítést kaptak november első szombatján: a hatóságok lefoglalták a hotelt, ezért el kell hagyniuk a szobákat. A luxusszálloda lakói talán meg sem lepődtek, hiszen májusban a Közel-Keletre látogató Donald Trump amerikai elnök volt a Ritz Carlton vendége. Ezúttal azonban nem önként érkezők foglalták el a helyet, a hotel a kiürítéssel szinte egy időben őrizetbe vett hercegek, üzletemberek és volt miniszterek börtönévé vált. A Mohamed herceg, trónörökös által meghirdetett korrupcióellenes harc jegyében vagyonuk egy részével fizethettek a szabadulásukért. A múlt hétig a szálloda jó másfél száz túsza közül többtucatnyian éltek is a lehetőséggel, köztük az egyik legrangosabb fogoly, Miteb herceg, a néhai Abdullah király fia, akinek egymilliárd dollárnál is többe került a szabadság.

Makacsul ellenáll viszont a szaúdi királyi család nemzetközi arcaként is emlegetett al-Valid bin Talal herceg, akitől állítólag 6 milliárd dollárt várnak és azt, hogy mondjon le a 9 milliárd dollárt érő konglomerátuma, a Kingdom Holding ellenőrzéséről. A herceg nem csak a kapcsolataiban bízik. Tudja, hogy ha engedne, azzal beismerné a bűnösségét, ami ártana a hírnevének. A következő hetekben, hónapokban azonban fel kell oldani a patthelyzetet. Al-Valid számára azért is, mert a Bloomberg hírügynökség szerint az őrizetbe vétele óta rejtélyes okokból 2 milliárddal, 18 milliárd dollárra csökkent a magánvagyona. A trónörökös számára pedig azért, mert az ügy elhúzódása rávilágíthat valódi befolyásának a korlátaira.

Az apjától, Szalmán királytól szinte korlátlan hatalmat kapott Mohamed herceg ugyan a korrupciónak üzent hadat, de valójában a királyi családot vette célkeresztbe. A Reutersnek nyilatkozó forrás szerint állítólag a nyáron, trónörökössé való kinevezése után határozta el a tisztogatást, mert kiderült számára, hogy több rokon ellenzi a királlyá válását, mint korábban gondolta. Üstökösszerű felemelkedése például Miteb hercegnek sem tetszett, de Szalmán király még élő féltestvérei közül többen is kifogásolták.

A királyságot 1932-ben megalapító Abdul-Aziz ibn Szaúd halála után a trónt a fiai örökölték egymás után, és világos volt, hogy előbb-utóbb eljön a nemzedékváltás pillanata. Csakhogy Szalmán király és harmadik feleségétől 1985-ben született fia, Mohamed a hagyományos konszenzusnak fordított hátat az öröklési sorrend meghatározásakor. Egyúttal félreállították a kormányzatból a dinasztia többi ágához tartozó féltestvéreket, unokaöcsöket. Mohamed herceg saját testvéreit, közeli rokonait és amerikai vagy brit képzésben részesült tanácsadókat nevezett ki a helyükre. Az a szóbeszéd járja, hogy a betegeskedő király hamarosan lemond a trónról a 32 éves fia javára, miközben a legutóbbi három uralkodó 61, 82 és 79 éves korában került hatalomra.

Szaúd-Arábia eddigi stabilitása azon alapult, hogy a királyi család az olajbevételekből származó mesés gazdagságból bőkezűen adott a népnek. Cserébe az abszolút hatalommal szembeni teljes hűséget és az államvallássá nyilvánított konzervatív szunnita irányzat, a vahabizmus előírásainak betartását várta el. A tartós olajárcsökkenés és a magas népszaporulat azonban kikezdte a jóléti rendszer alapjait, ma már létezik szaúdi szegénység, és a középosztály életszínvonala még csak nem is mérhető a királyi család luxusához. Mohamed herceg új társadalmi szerződést javasol. A korrupciótól és a bürokráciától megszabadított, működőképes államot, munkalehetőséget és nyitottabb, modern társadalmat ígér a feltétlen lojalitásért cserébe.

Szalmán király egy konferencián. Átszabott öröklési rend

AFP / Alex Brandon

Ám bármennyire is őszinte szándék vezérli Mohamed herceget, nem mutat jó példát. A múlt hónapban például fény derült arra, hogy fedőcégeken keresztül, 300 millió dollárért ő vette meg 2015-ben a világ legdrágábbnak kikiáltott ingatlanját, egy Versailles melletti kastélyt. Egyes értesülések szerint ő vásárolta meg a Louvre Abu Dhabi múzeum számára Leonardo da Vinci rekordáron, 450 millió dollárért elkelt Salvator Mundi című festményét (ezt a szaúdi kormányzat cáfolni igyekszik ugyan), és futotta még egy félmilliárd dolláros jachtra is. Apja sem szerénykedett: Marokkóban, az Atlanti-óceán partján 2015 nyarán készült el új palotája, amely most a kedvence. Odahaza tucatnyi saját palota és nyaraló közül válogathat a Vörös-tengertől a Perzsa-öbölig, külföldön pedig párizsi lakásoktól a Cote d'Azurön lévő kastélyon keresztül a spanyolországi Marbellában álló palotáig.

A szaúdi uralkodócsalád tagjai általában is szeretik a Földközi-tenger partvidékét, a francia és a brit fővárost. Néha fény derül egy-egy botrányt kavaró vételre, mint amikor egy szaúdi herceg 30 millió eurós lakást vásárolt Párizsban, vagy hogy két hercegnő egy nap alatt 20 milliót költött el a francia fővárosban. A család kezében lévő vagyon nagysága azonban hétpecsétes titok. Ingatlanjaikat magas fallal veszik körbe, fedőcégek nevére vásárolnak, befektetéseiket közvetítőkön keresztül intézik, munkavállalóikkal pedig titoktartási szerződéseket íratnak alá. Szalmán király marokkói palotájának személyzete például mobiltelefont sem vihet be, nehogy képeket készítsenek és töltsenek fel a közösségi oldalakra.

A klán nagyságát sem tudja pontosan senki. A királyságot alapító Abdul-Aziznak tíz-egynéhány hivatalos feleségétől 45 fia és hasonlóan sok lánya született, unokái számát ezernél is többre becsülik. De az őt követő Szaúd király is 53 fiú utódot nemzett, és hasonlóan szapora volt a többi uralkodó is, Szalmán király például 13 gyermekkel büszkélkedhet. A királyi család nagyságát 15 ezerre teszik, de kérdés, hogy hol húzzák meg a határt.

A dinasztiát nem hivatalosan csak Al Saud Inc.-nek nevezik, ha a családtagok tulajdonában lévő vállalkozásokról van szó. A cégbirodalmakról, vagyonelemekről, svájci és egyéb bankszámlákról ugyancsak nincs kimutatás, és titkosak a szaúdi állam költségvetéséből a dinasztia számára utalt összegek. Feltételezések szerint az olajbevételek legalább tizede folyt és folyik a magánérdekeltségekbe a legkülönfélébb formákban. Leginkább állami megrendelések, egyéb kifizetések, sőt nyílt földrablások révén gyarapodtak a vagyonok. Bandar herceg – aki 1983–2005 között volt hazája washingtoni nagykövete – egy 2001-es interjúban még védelmébe is vette a korrupciót, mondván: magától értetődik, hogy az állami megrendelések egy része félremegy.

Amerikai diplomáciai feljegyzésekből az is kiderült, hogy szó szerint is osztják a pénzt. A rijádi pénzügyminisztériumban 1996-ban az amerikai nagykövetség egyik munkatársa látta, hogyan állnak sorban a szolgák az uraiknak szánt apanázsokért, amelyek több ezertől több százezer dollárig terjedtek. A The New York Times amerikai napilap szerint magas rangú arisztokraták milliókat is kaphattak házasságkötés vagy palotaépítés címén. Az 1990-es években évi 2 milliárd dollár folyhatott így el, vagyis a közkiadások 5 százaléka. Szaúdi bennfentesek szerint azonban a pénz egy része különböző törzsekhez jutott, amelyek a saját közösségeikre fordították az így kapott forrásokat.

Kérdés azonban, hogy a születésüktől fogva mindenféle állami juttatáshoz szokott hercegek mit szólnak a költségvetési hiány miatti takarékoskodáshoz, az ingyenpénzcsapok esetleges elzárásához. A hatalmi rivalizálás miatt például 1964-ben megfosztották a trónjától Szaúd királyt, hogy aztán az utódját, Fejszált 1974-ben egy unokaöcs meggyilkolja. Volt, akit száműztek, és akadt hercegnő, akit 1977-ben, állítólagos házasságtörése miatt, 19 évesen kivégeztek. Libanoni tanulmányai során beleszeretett a bejrúti szaúdi nagykövetbe, akinek végig kellett néznie a lány kivégzését – hogy utána őt is lefejezzék. A királyi család azonban eddig minden hatalmi, üzleti vagy személyes rivalizálás után megtalálta az egységet, mert az a mondás járja a hercegek körében, hogy „együtt úsznak vagy együtt merülnek el”.