A venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlés 2018. áprilisára kiírta az (előrehozott) elnökválasztást. Önmagában ennek a hírnek egy hétköznapi venezuelai állampolgár és az ottani ellenzék is örülne, hiszen egy éve még aláírásokat gyűjtöttek az elnök felfüggesztéséért és új választások kiírásáért. Miután ezt az állami gépezet ellehetetlenítette, utcai tüntetéseket szerveztek, ezek pedig három hónapon keresztül véres összecsapásokba csaptak át a rendfenntartó erőkkel.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés augusztusi felállásával azonban megbillentek az erőviszonyok. A nagy valószínűséggel elcsalt, az ellenzék által bojkottált választások eredményeképp 100 százalékban a Nicolás Maduro elnökhöz hű, chavsita képviselők került csak be a testületbe, mely gyakorlatilag „diktátori” hatalommal rendelkezik: bármilyen törvényt, rendeletet felülírhat, bárkit elmozdíthat a pozíciójából. Ezt pedig Maduro kézivezérléssel ki is használja. Első lépésként például leváltotta és elüldözte az országból a legfőbb ügyészt, aki viszont nagy mennyiségű bizonyítékkal távozott, és nyomban kipakolt a rendszer bűneiről a szomszédos államok kormányainak. Beszélt többek között ellenzékiek bebörtönzéséről, kínzásokról, nem kívánt személyek eltüntetéséről és meggyilkolásáról.

A venezuelai legfelsőbb bíróság évadnyitó ülése Manduro elnökkel

AFP / Federico Parra

Az őszi, szabálytalanságokkal és csalásokkal tarkított regionális választásokon elindultak ugyan ellenzéki jelöltek, sőt, öt régióban meg is nyerték a kormányzó választást, ám beiktatásukat Maduro ahhoz kötötte, hogy esküjüket ne a törvényhozás, hanem az ellenzék által el nem ismert alkotmányozó nemzetgyűlés előtt tegyék le. A kormányzói poszt pedig komoly pénz- és pozícióosztási lehetőséggel jár, amiről nem szívesen mondtak volna le a nyertesek, így az elnöknek ezzel a húzásával sikerült megosztani az ellenzéki pártokat, hiszen az ötből négy nyertes le is tette az esküt az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt.

A sikeresnek tűnő politikai húzások ellenére Venezuela gazdasági helyzete finoman szólva nem javul. Az IMF értékelése szerint idén 13 000 százalékos infláció, illetve újabb 15 százalék körüli gazdasági visszaesés várható, bár tegyük hozzá: jelenleg inkább a számokkal dobálózás folyik a nemzetközi szervezetnél is, mivel megbízható információ évek óta nem érkezik a dél-amerikai országról. (Caracasban az utcai „művészek” már bankjegyből készítenek táskákat, mivel azok így többet érnek.)

Vannak ennél elszomorítóbb hírek is: a Maduro-kormány ellehetetleníti a külföldön élő állampolgárainak útlevélhez jutását, többek között azért, hogy a jövőbeli választásokon (például az áprilisban esedékes elnökválasztáson) ne tudjanak részt venni. Persze jó pénzért (több ezer dollárért) ezt is el lehet intézni, hiszen gyakorlatilag teljes iparág (maffia) is kiépült erre az illetékes caracasi hatóság körül. Eközben az Egyesült Államok a venezuelai állami olajvállalat (PDVSA) öt munkatársát vádolta meg kenőpénzek elfogadásával (egy milliárd dollárról szól a vádirat). Az egyik vádlottat Spanyolország már adta ki Washingtonnak, a három másik, még októberben szintén ugyanott elfogott érintett között pedig megtalálunk egy volt venezuelai energiaügyi miniszter t, valamint két másik állami vállalati felsővezető. Az ő kiadatásuk még folyamatban van.

AFP / Federico Parra

Mindeközben e héten hivatalosan is elindult a venezuelai kriptovaluta, a „petro” kereskedése és jegyzése. Az első kereskedési napon - Maduro elnök bejelentése szerint – 754 millió dollár értékben történt jegyzés, és a petro-t egyes turisztikai szolgáltatók, illetve több, az állami olajvállalat által üzemeltetett benzinkut el is fogad majd. A kriptovaluta fedezetét a venezuelai olajkészlet adja, minden petro mögé egy hordó nyersolajat állítva. A Reuters munkatársa által látott kormányzati dokumentum szerint a petrokészlet több mint egyharmadát nagy, akár 60 százalékos kedvezménnyel ajánlották fel előzetes jegyzésre magánbefektetőknek.

A valuta bevezetésére azután szánta rá magát a dél-amerikai ország adminisztrációja, hogy az Egyesült Államok által bevezetett szankciók miatt gyakorlatilag nem tud a nemzetközi pénzpiacokon állampapírt kibocsátani, és az ország nemzetközi pénzügyi tranzakcióit is erősen korlátozzák. Persze ebben közrejátszott az is, hogy egyes követelésként nem tudott időben eleget tenni, ezért több hitelminősítő már technikai csődnek minősítette Venezuela pénzügyi helyzetét. Az nagy számú előzetes - és titokban tartani kívánt - jegyzés pedig újra felveti az államilag irányított korrupció és a spekuláció lehetőségét.

AFP / Federico Parra

Bár teljes a nincstelenség és a nélkülözés az „átlag állampolgárok" között, ám még mindig van mit ellopni az országban. A rendszer működtetői és a köréjük épült klientúra tagjai pedig ezt meg is teszik. A nemzetközi drogkereskedelemben részvétel mellett ez azonban már szinte meg sem üti a nemzetközi közvélemény ingerküszöbét, bár legalább a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság megindította a nyomozást a Venezuelában elkövetett emberiségellenes bűncselekmények miatt - részben a tavaly leváltott legfőbb ügyesz által kicsempészett bizonyítékokra alapozva. Az Egyesült Államok után pedig 2018. januárjától már az Európai Unió is szankciókat vezetett be a rendszer hat fő irányítója ellen.

Mindeközben az ellenzék és a kormány közötti egyeztetések a fair és tiszta választások lebonyolításának garanciáról összeomlottak, ezért több ellenzéki párt bejelentette, hogy bojkottája az elnök és a parlamenti választásokat. Ezzel pedig valószínűleg ők maguk fogják bebetonozni Mardurot a következő öt évre is a hatalomba.