Kár, hogy kivégezték, most segíthetne Észak-Koreának felépíteni a kapitalizmust

Kár, hogy kivégezték, most segíthetne Észak-Koreának felépíteni a kapitalizmust

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Lengyel Miklós

Mi jön Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozója után? Mikor oldják fel az amerikaiak azokat a szankciókat, melyek megbénítják Észak-Korea normális gazdasági működését? 600 millió ember jövője függ ettől – állítja Rudi Sirr, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének gazdasági tanácsadója.

De hát Észak-Koreának csak 25 millió lakosa van! Ez igaz – mondja a tanácsadó, aki a China Dailynek nyilatkozott, de szerinte a változások az egész régiót érinthetik: Szibériát, Északkelet-Kínát, Japánt, Mongóliát és természetesen Dél-Koreát. Ha ugyanis Észak-Korea megindul az Új Selyemúton, akkor minden megváltozik a koreai félszigeten és az egész régióban.

Jó példa erre Radzsin, amely a legészakibb jégmentes kikötő errefelé. Régen erre vezetett az egyik Selyemút. Ma is van egy vasútvonal, amely Oroszországból hozta a szenet a kikötőbe, ahonnan tovább szállították Dél-Koreába. Csakhogy a szankciók miatt leállt a szénszállítás. Pedig már a mongolokkal is folytattak tárgyalásokat a kikötő használatáról. A tengertől elzárt Mongólia retteg attól, hogy túlságosan függ Kínától és Oroszországtól. Ezért számára egy észak-koreai kikötő az a bizonyos harmadik út, melyet azóta keresnek a mongolok, amióta kikerültek a nagy Szovjetunió ellenőrzése alól.

Észak-Korea számára persze Kína a legfőbb külföldi partner. Az Új Selyemút vasútvonalat úgy akarják megépíteni, hogy a tengerparton kösse össze Radzsin kikötőjét Kínával. A tervek készen vannak, de vajon lesz-e pénz, hiszen Észak-Korea koldusszegény? A GDP alig haladja meg a 20 milliárd dollárt, miközben Dél-Korea a G 20 tagja 1200 milliárd dollárral! A külföldi befektetés nem gond – állítja a gazdasági tanácsadó. Kínából és Dél Koreából bőven lesz pénz, hiszen Észak-Koreában igen fegyelmezett és nagyon olcsó munkaerőt találnak. Ezen kívül ott vannak még az ásványi kincsek is. A probléma tehát nem az, hogy nem jön a pénz külföldről, hanem az, hogy a beáramló tőke ne borítsa fel a rendszert.

Két veszély fenyeget elsősorban – hangsúlyozza Rudi Sirr, Észak-Korea vezetésének gazdasági tanácsadója. Az egyik az, hogy a Koreai NDK nyakig eladósodik, mint oly sok posztkommunista állam Európában. A másik veszély az infláció. Ez szétzilálhatja az egész társadalmi rendszert, amely a vasfegyelmet követeli meg mindenkitől. Ez a kívülről nézve meglehetősen borzasztó rendszer hasznos lehet az átmeneti időszakban – érvel a tanácsadó – mert a külföldi beruházásokat szigorú ellenőrzés alatt tartja.

Mégis milyen lenne az átmeneti gazdaság?

 A kínaiak útját kívánják követni Észak-Koreában oly módon, hogy a globalizáció ütemét ők maguk kívánják megszabni. Ebben kulcsszerep jut a különleges gazdasági övezeteknek, melyekben dél-koreai tőkével és technológiával állítanak elő árukat a globális piac számára – a rendkívül olcsó helyi munkaerő közreműködésével. A különleges övezetekben a munkások a munkabérnek csak egy részét kapják meg, a másikra ráteszi a kezét az állam. Így is nagyon boldogok a kiválasztott kevesek a különleges övezetekben, mert a fizetés nem hazai wonban jön. Vagyis lehet belőle vásárolni a devizaboltokban

Kínában hasonló volt a helyzet a reformok kezdetén. Kim Dzsong Un mentora épp a kínaiak reformjait javasolta az ifjú diktátornak, aki 2011-ben vette át a hatalmat. A nagyhatalmú mentor, aki egyébként Kim Dzsong Un nagynénjének férje volt, vagyis a „királyi dinasztia” tagja és Peking támogatását élvezte, szomorú véget ért. Családjával együtt kivégezték mint hazaáruló! Azt javasolta ugyanis, hogy állítsák le a méregdrága nukleáris és rakétaprogramot, és helyette a polgári gazdaságot fejlesszék, emeljék az életszínvonalat. Az ifjú diktátor azonban másképp gondolta: tárgyalóasztalhoz akarta kényszeríteni Amerikát, hogy ezzel megerősítse presztízsét. Ezt pedig nem a gazdaság fejlesztésével, hanem a nukleáris fenyegetéssel lehetett elérni. Kim Dzsong Un számítása bevált. Míg nagyapja, a rendszert alapító Kim Ir Szen vagy apja, a közutálatnak örvendő Kim Dzsong Il csak álmodozhatott a nemzetközi elismerésről, az ifjú diktátor elérte, hogy Donald Trump tárgyalt vele.

Most már meg lehet valósítani a kivégzett mentor programját – ez derül ki a gazdasági tanácsadó nyilatkozatából, melyet a China Dailynek adott. Persze van még egy apró akadály, a szankciók! Ettől függenek a külföldi befektetések. John Bolton, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondta, hogy csakis akkor szűnnek meg a szankciók, ha Észak-Korea megsemmisítette atomfegyvereit. Senki nem tudja, hogy ez mikor következik be. Trump viszont nem biztos, hogy mindenben egyetért tanácsadójával. Az amerikai elnök a Business First elvet vallja. Bár az Egyesült Államok közvetlenül nem biztos, hogy sokat profitálna Észak-Korea nyitásából, de az egész régió erőviszonyainak átrendeződéséből igen. Észak-Korea nyitása ugyanis elvezethet a két Korea egyesüléséhez. Ez pedig egy 75 milliós gazdasági nagyhatalmat eredményezne Kína, Oroszország és Japán között. Ez az egységes Korea, ha az Egyesült Államok szövetségese maradna, akkor új helyzet alakulhat ki abban a régióban, ahol 600 millió ember várja az amerikai szankciók feloldását Észak-Koreával szemben. Ez a stratégiai fontosságú régió pedig döntő szerepet játszhat a globális erőviszonyok alakulásában a huszonegyedik században.