Ha egy dolog marad a régi világból, az a Coca-Cola lesz

– mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012 nyarán, amikor gyártósort avatott a Coca-Cola dunaharaszti gyárában, majd hosszú távú megállapodást kötött a világcég vezetőivel. Ez volt az első stratégiainak hívott megállapodás, amelyet azóta már 76 másik követett, jellemzően külföldi tulajdonú nagyvállalatokkal. A legaktívabb 2013-ban volt a kabinet, 26 nagyvállalattal állapodott meg. A legkevesebb szerződést, négyet 2017-ben írták alá, illetve idén eddig egy stratégiai megállapodás született: június 1-jén az ExxonMobillal. Kíváncsiak voltunk, hogy a szerződések aláírása óta a cégek kaptak-e bármilyen beruházási, termékfejlesztési támogatást vagy kedvezményt. Lett-e a megállapodásoknak kézzelfogható hasznuk? Egy tucat nagyvállalathoz fordultunk kérdéseinkkel, közülük hét válaszolt.

Ezek egyike, a Nemak Győr Kft. Az alumíniumöntöde 1993 óta gyárt benzin- és dízelmotorokhoz hengerfejeket a világ legnagyobb autógyárai, így például a GM-Opel, a Renault, az Audi és a BMW számára. Az együttműködési megállapodást a cég 2015 januárjában írta alá a kormánnyal. Mersich Gábor gazdasági igazgató úgy emlékszik, egy korábbi avatóünnepségen került szóba, ahol Szijjártó Péter külügyminiszter is jelen volt, kössenek szerződést, ők pedig kapva kaptak az alkalmon. A hvg.hu-nak azt mondta, örültek annak, hogy végre lesz egy fórum, ahol tárgyalhatnak, segítséget kérhetnek a kormánytól és számukra fontos ügyekre hívhatják fel a figyelmet.

MTI / Krizsán Csaba

Úgy fogtuk fel, hogy nem kimondottan ezzel a kormánnyal, hanem a mindenkori magyar kormánnyal szeretnénk együttműködni

– emelte ki. Nem hullott az ölükbe semmilyen kedvezményes támogatás, „ha mi magunk nem pályáznánk, önmagában a stratégiai megállapodás nem segítene rajtunk” – mondta az igazgató. Azt magyarázta, hogy a társaság két állami pályázaton nyert a stratégiai megállapodás aláírása óta, és ezek mindegyike bárki számára elérhető volt, ugyanazokkal a feltételekkel és követelményekkel.

Három év távlatából vegyesek az érzelmei. "Meg kell dolgozni a sikerért" – ezt már arra értette, hogy a kormány kezdetben azt ígérte, félévente lesz lehetőségük egyeztetni. Kezdetben ez így is volt, 2017-re azonban elapadtak a találkozások. Ők gyakran kezdeményezték, hogy üljenek össze, az állam ezt többször udvariasan elutasította. A gazdasági társaságnál a szerződésbe foglalt, általános gazdaságpolitikai megállapításokkal egyetértenek, így például azzal, hogy

• törekedni kell arra, hogy növeljék a magyar beszállítók arányát,
• igyekezzenek egyre több K+F tevékenységet hozni Magyarországra,
• fejlesszék a duális képzést.

Három területen azonban hoppon maradtak. Nem sikerült elérni, hogy

• bérlakás-építési programmal megoldják a miskolci egyetemen végzett mérnökök lakhatását,
• a kormány pályázati lehetőségekkel támogassa a felsőfokú duális képzést,
• visszaigényelhessék a tanműhelyek építése és üzemeltetése után az áfát.

Mersich Gábor úgy látja, forintosítható haszna a stratégiai megállapodásnak nem lett, a legfőbb előnyt abban látja, hogy „kinyíltak olyan ajtók, amelyek egyébként zárva maradtak volna”. Arra kérdésre, hogy ez pontosan mit jelent, a gazdasági igazgató úgy felelt, megtudták, hogy a korábban említett pályázatoknál kihez forduljanak, ha elakadnak az állami dzsungelben. És ők győriként éltek ezzel a lehetőséggel.

Fülöp Máté

Önkényes különbség

A Transparency International ennek épp az ellenkezőjét emelte ki egy 2014-es tanulmányában. A civil szervezet azt írta, a stratégiai megállapodások ugyan nem ördögtől valók, de kifogásolható, hogy teljesen átláthatatlan, melyik céggel, milyen megfontolások alapján szerződik a kormány. A TI szerint a stratégiai megállapodásokat 2012-ben azért találta ki a kormány, hogy kiválassza és az országban maradásra bírja a „jó” multikat, a vállalatok pedig azért fogadták el, hogy mérsékeljék a politika teremtette bizonytalanságot. „A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a megállapodások semmire sem kötelezik a feleket. A politikai és kommunikációs természetű stratégiai megállapodások inkább egyfajta szándéknyilatkozatok, amellyel a vállalatok lojalitásukról biztosítják a kormányt, a kormány pedig megígéri, hogy elássa a csatabárdot” – olvasható a tanulmányban.

Tét nélkül?

A Mirelite Mirsa Zrt. gyorsfagyasztott zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék gyártásával foglalkozik 1984 óta Albertisán. Vezetője, Losó József 2013-ban, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron kötött a kormánnyal stratégiai megállapodást, amelyet a hvg.hu-nak is elküldött. A dokumentumból kiderül, hogy az állam együttműködő partnerként tekint a cégre, rendszeres kapcsolattartást ígérve neki. A szerződés hemzseg a nagy általánosságoktól. Gyakoriak benne az olyan szófordulatok, mint például: a „különösen fontos”, az „ösztönözni kívánja”, a „kifejezi készségét”, a „készen áll”, a „megfontolja a lehetőségét”, illetve a „törekszik”. Igazi elkötelezettséget jelentő pontok a szerződésben nincsenek, így az elnök szerint annak különösebb tétje sincs. A célok között például ez szerepel:

• a vidék népességmegtartó és -eltartó képességének növelése,
• versenyképes vidékfejlesztés, munkahelyteremtés, foglalkoztatás,
• önfenntartó helyi gazdaságfejlesztés,
• jó minőségű élelmiszer előállítása,
• a hazai feldolgozóipar kapacitásának megerősítése és bővítése.

Azt is fontosnak tartották szerződésbe foglalni, hogy a „megállapodásnak semmilyen formában nem célja az együttműködő fél részére más gazdasági szereplők érdekkörét is érintő állami ügyletek, így különösen az esetleges közbeszerzések terén bármilyen előnyt vagy más gazdasági szereplőkétől eltérő megítélést biztosítani”. Losó József a hvg.hu-nak a stratégiai megállapodás lényegét röviden így foglalta össze:

a megállapodás nem járt semmi támogatással. Dolgoztunk tovább, mint korábban.

MTI / Bodnár Boglárka

Egy másik élelmiszeripari vállalat, az Alföldi Tej Kft. ügyvezető igazgatója, Mélykuti Tibor 2015 nyarán rázott kezet a kormány tagjával. Ő a hvg.hu-nak egyértelműen a stratégiai megállapodás aláírásával magyarázta, hogy sikerült elérni előbb a friss, aztán az UHT tej áfájának csökkentését. Kiemelte azt is, hogy debreceni gyáruk fejlesztéséhez a kormány egyedi döntés alapján 4,8 milliárd, vissza nem térítendő támogatást adott, szerinte szintén a stratégiai megállapodásnak köszönhetően. A tervek szerint év végétől 8500 tonna sajtot és 7000 tonna tejport állítanak majd elő az új üzemben, ez lesz az elmúlt évtizedek legnagyobb tejipari beruházása.

Mélykuti Tibor úgy látja, jó irányba tart a magyarországi gazdaságpolitika. Arra a kérdésre, hogy milyen kormányzati intézkedéseket tartana még indokoltnak, azt válaszolta, ösztönözni kell a technológiai fejlesztéseket a tejiparban, hogy magas hozzáadott értékű termékek készülhessenek. „Az a cél, hogy 100 százalékban magyar tejtermékeket fogyasszanak, és ehhez szeretném, ha a kormány is odaállna” – tette hozzá.   

Milliárdos haszon

A Richternél is komoly haszna volt a kormánnyal 2012 novemberében kötött stratégiai megállapodásnak. Beke Zsuzsa, a cég PR és Kormányzati Kapcsolatok vezetője a hvg.hu megkeresésére azt írta, „a megállapodás értelmében le tudjuk írni a K+F költségeket a fizetendő gyógyszeripari különadó nagyságának mértékéig, így gyakorlatilag mentesülünk a gyógyszeripari különadó fizetése alól”. Ezzel igen jelentős tételt, 3-4 milliárd forintot tudnak évente megspórolni.

Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy „a szerződés értelmében a Richter részesül a hazai innovációs pályázati forrásokból”. Cserébe a gyógyszergyár azt vállalta, hogy folyamatosan bővíti K+F tevékenységét és biotechnológiai készítményeinek számát: árbevételének legalább 8 százalékát kell kutatás-fejlesztésre fordítania, 2020-ig pedig legalább öt bioszimiláris gyógyszert kifejlesztenie.

Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Timotheus Höttges, a Deutsche Telekom AG vezérigazgatója.

MTI / Koszticsák Szilárd

A Magyar Telekom 2014 februárjában azzal a céllal szerződött az állammal, hogy

• minél előbb nagysebességű, szélessávú internet terjed majd Magyarországon,
• lehet beszélni digitális írástudásról,
• nő a vállalkozások versenyképessége.

Ezeknél is lényegesebb, hogy a távközlési vállalat 2010-től évente csaknem 30 milliárd forint különadót kényszerül fizetni. A Telekom PR Igazgatósága azt közölte, hogy a partnerségi együttműködési megállapodásnak részét képezi az adózási szabályok felülvizsgálata. Azt írták, „ezzel kapcsolatosan már voltak korábban pozitív fejlemények (pl. közműadó-kedvezmény), de a további lépések szükségességének a Magyar Telekom – a távközlési szektor más szereplői mellett – folyamatosan hangot ad”.

Rendszeres és konstruktív a párbeszéd a kormány és a Tesco között a stratégiai megállapodás aláírása óta. A brit áruházlánc a hvg.hu-nak küldött válaszában nem említi, hogy bármilyen támogatást, kedvezményt vagy mentességet kapott volna az államtól. Azt emeli ki, hogy olyan területeken dolgozik együtt a kormánnyal, mint például az élelmiszerhulladékok csökkentése vagy a magyar termékek és termelők támogatása.

A Ganz Holding Zrt. sem kért és nem is kapott a stratégiai megállapodás aláírásával semmiféle támogatást. Fitos Zoltán, az igazgatóság elnöke ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy azokat a termékeket, amelyeket a Ganz gyárt és szállít, mindig az állam veszi meg. „Így a jó kormányzati kapcsolat piaci előnyt is jelenthet” – írta. Tagcégeik pályáztak és kaptak is beruházáshoz, fejlesztéshez állami támogatást, egyenként 80 és 200 millió forint közötti összeget. Arra a kérdésre, hogy milyen kormányzati intézkedéseket tartana indokoltnak, Fitos Zoltán úgy felelt,

piaci megoldásokat és nem kivételezettséget várnánk!