A térség a kínai gazdasági sikerek egyik szimbóluma, ide látogatott el annak idején Teng Hsziao-ping, hogy új lendületet adjon a reformnak, miután vérbe fojtotta a diákok megmozdulását a Tienanmen téren 1989-ben. Kína mostani első embere megkísérli megismételni Teng Hsziao-ping bravúrját, új lendületet adni a gazdaságnak, amely lassulóban van. Most „csak” 6,5%-os növekedést jelentettek. Ez mindenütt másutt jó eredménynek számítana, de Kínában nem, mert a hitelpiramisok miatt két lábbal kell nyomni a "biciklipedált "- különben fejre állhat a rendszer. Hszi Csin-ping elnöknek kemény döntéseket kell meghoznia.  Ma már Kína az USA GDP-jének a  60%-át produkálja, csakhogy az elmúlt negyven évben Amerika szimpátiával figyelte a kínai reformot, most viszont kereskedelmi háború zajlik, sokak szerint életre-halálra.

Így véli például Jack Ma, Kína leggazdagabb embere, az Alibaba alapító atyja. Szerinte hosszú háborúra kell felkészülni. Mit tesz Peking, ahol két hónapon belül már tizedszer ülésezett a pénzügyi válságstáb? Liu Ho miniszterelnök-helyettes, a stáb főnöke azt ígéri, további pénzügyi könnyítések adnak új lendületet a vállalkozóknak. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a pénzügyi gondokkal küszködő vállalkozók mindinkább  az állam támogatására szorulnak. Az állami szféra így szépen lassan megeszi a magánszférát, amelyik még 60%-ot jelent a gazdaságban, de szamárbőrként zsugorodik. 

Szembeforduljanak-e Amerikával?

Hszi Csin-ping novemberben a G20 csúcson találkozik Donald Trumppal Argentínában. A kínaiak nem sok jóra számíthatnak. „Semmilyen pozitív visszajelzést sem kaptunk Pekingből”- hangsúlyozta Larry Kudlow. Trump gazdaságpolitikai főtanácsadója még spanyolul is hozzátette a nyomaték kedvéért, nada.

Hszi Csin-ping a héten találkozik Abe Sinzo miniszterelnökkel Kínában, ahol már hét éve nem járt japán kormányfő. Kibékül-e a két régi ellenfél, hogy szövetséget kössön az USA ellen? Ez felveti azt a kérdést is, melyet a Deutsche Welle feszegetett nemrégiben, és ami így szól: Európa-Ázsia szövetség Trump ellen?

Olyan világkereskedelmi rendszert kell kialakítani, amelyikben mindenki nyer. Nem pedig olyat, mint Donald Trump America first politikája- ezt hangsúlyozta Angela Merkel kancellár az Európa-Ázsia csúcson Brüsszelben. 30 európai állam és 21 ázsiai ország vezetői gyűltek össze, hogy megvitassák a globális gazdaság helyzetét és elsősorban a világkereskedelem alakulását. Ez utóbbit ugyanis drámai mértékben megváltoztathatja Trump kereskedelmi háborúja Kína ellen. Ha a globális gazdaság két legnagyobb hatalma egymásnak feszül, akkor annak mindenki megissza a levét. Épp ezért a szabadkereskedelem nevében Európa és Ázsia közös frontot képvisel Trump protekcionista irányzatával szemben.

Merkel kancellár előszeretettel fényképeztette magát Li Ko-csiang kínai és Abe Sinzo japán miniszterelnök társaságában, finoman célozva arra, hogy az Európai Unió, Kína és Japán komoly ellensúlyt jelenthet az Egyesült Államok protekcionista politikájával szemben. Japán a maga részéről létrehozta azt a csendes-óceáni szabadkereskedelmi szerződést, melyből Donald Trump nagy dérrel-dúrral kilépett. Abe Sinzo felajánlotta Nagy-Britanniának, hogy a Brexit után lépjen be oda. A japán miniszterelnök hamarosan Pekingben tárgyal arról, hogy Kína is tag lehet. Így pedig létrejöhetne a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete.

 Persze az amerikaiak sem nézik némán az ellenük folyó szervezkedést. Trump, miután megkötötték az új észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt kijelentette, hasonló egyezményt akar kötni az Európai Unióval, Japánnal és Dél-Koreával, de Kínával nem. A kínaiak is tisztában vannak a téttel: Li Ko-csiang olyan csomaggal érkezett Brüsszelbe, mely jelentősen javítana a külföldi tőke lehetőségein Kínában és jobban óvná a szellemi tulajdonjogot, mint eddig. A kínaiak tudják, minden partnerüket borzasztóan bosszantja, hogy úgy koppintják le termékeiket, hogy egy centet sem fizetnek érte. Kína kormányfője most megígérte, ezen a téren változás lesz.

Összefog-e Európa és Ázsia az Egyesült Államok ellen?

 Ez elképzelhető, annál is inkább, mert az új észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményben van egy ártatlannak tűnő paragrafus, mely kicsaphatja a biztosítékot a partnerországokban. A paragrafus ugyanis vétójogot biztosít Washingtonnak arra, hogy a többi aláíró szabadkereskedelmi egyezményt közne "nem piaci gazdasággal," vagyis Kínával. Ilyen szabadkereskedelmi egyezményt aligha fogadhat el az Európai Unió vagy Japán, hiszen jelentős mértékben korlátozná kapcsolatait a világ második számú gazdasági hatalmával, Kínával.

Sikerülhet-e Hszi Csin-ping elnöknek ilyen körülmények között megismételnie Teng Hsziao-ping bravúrját, új lendületet adva a reformoknak? A South China Morning Post által megkérdezett szakértők úgy vélik, hogy nem. Ma a világhelyzet sokkal kedvezőtlenebb, Kína gazdasága viszont sokkal nagyobb és nehezebben irányítható. A világ leghosszabb hídjának felavatása szimbólumnak jó, de ennél több kell ma már ahhoz, hogy a világ második gazdasági nagyhatalma sikeresen folytathassa a negyven éve megkezdett reformot- véli a Hongkongban megjelenő South China Morning Post. A nevezetes híd fogadtatása egyébként nem egyértelmű, a hongkongiak közül sokan attól tartanak, hogy az építkezés igazi nyertese Peking.